21734. lajstromszámú szabadalom • Sarkantyú megerősítés
Megjelent 1901. ovi jnlius Ii<» 8-án. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 21784. szám. XX/d. OSZTÁLY. Sarkantyúmegerősítés. FORMANEK MARYAN CS. ÉS KIR. FŐHADNAGY SERAJEVÓBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 január hó 29-ike. A találmány megerősítésnek tárgyát képező sarkantyúaz a czélja. hogy a fölhúzott sarkantyú oly biztosan tartassék fogva, mint a fölvert sarkantyú, egyúttal azonban a sarkantyút szerszám használata nélkül könnyen és biztosan lehessen fölerősíteni és ismét levenni, tehát hogy a fölvert sarkantyú és az úgynevezett «gépsarkantyú» előnyeit egyesítsük, a nélkül, hogy ezek hátrányai, tehát egyrészt a csizmasarok megrongálása és a fölerősítés, illetőleg levétel nehézsége, másrészt a megerősítés meglazulása vagy elszakadása is fölléphetnének. A sarkantyúmegerősítésemnek lényege az, hogy a csizmasarokban két hüvely van elrendezve, melyeket a sarok szélességének megfelelően lehet beállítani és melyekben eltolható, rúgó nyomás alatt álló és végeikkel a sarok fölületéből kiálló csapok vannak elhelyezve. Mikor a sarkantyút a sarokra húzzuk, ezeket a csapokat a sarkantyúkengyel lerézsült végei befelé nyomják, azután pedig a rugók a sarkantyúkengyel furataiba tolják, úgy hogy a sarkantyú, mely a kengyel közepén alkalmazott tövisével a csizmasarokba hatol, három ponton rögzíttetik és biztosan fogva tartatik. Annak következtében, hogy a lyukaknak lerézsült szélei vannak, a sarkantyút szerszám segítségül vétele nélkül mindenkor gyorsan lehet fölhúzni és levenni. A csatolt rajzlapon eme sarkantyú megerősítés egy kiviteli módozata látható fölül-és oldalnézetben. A csizmasarok megfelelő kivágásaiba két, legczélszerúbben négyszög keresztmetszetű (a) hüvely van ágyazva, melyek az ugyancsak a csizmasarokba beágyazott, hasítékos (b) hüvelybe nyúlhatnak és ennek hasítékában az átfúrt (c) karélyok segélyével lehetnek vezetve, hogy azokat a hasítékos hüvelyben a sarokszélességnek megfelelően beállíthassuk. A karélyok, melyek ugyancsak a sarokba vannak ágyazva, meggátoljuk, hogy a hüvelyek elforduljanak vagy eltolódjanak. A hüvelyek külső homlokföliiletén a (d) csapok félgömb vagy ovális alakú csúcsai nyúlnak ki, mely csapok a hüvelyben eltolhatók és az (f) rúgók hatása következtében csúcsaikkal a hüvelyekből állandóan kinyúlnak. A (g) sarkantyúkengyelnek belső oldalaikon lerézsült, végei közelében lerézsült szélű (h) furatai vannak, úgy hogy ha a sarkantyút a csizmasarokra toljuk, a lerézsült fölületek a csapokat a hüvelyekbe nyomják és a rúgók, a mint a lyukak kerülnek a csapok elé, azonnal kifelé tolják azokat. *