19162. lajstromszámú szabadalom • Eljárás albumoza előállítására
Megjelent 11)00. évi augusztus lió 24-én. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 19162. szám. IV/h/3. OSZTÁLYEljárás albumoza előállítására. DR FINKLER DITTMÁR TANÁR BONNBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 junius hó 23-ika. Jelen találmány oldható fehérje előállítására vonatkozik, mely alakban a fehérje lehetőleg nagy tápértékkel bír és élvezete az egészségre legelőnyösebb. Gyakran megkisérlették már a fehérjét oldható állapotban, melyben azt általánosságban albumózának nevezik, kivonni az illető anyagokból. Ezen alakjában azonban a termék, mint ez az alábbi megfontolásokból és kísérletekből kitűnik, korántsem olyan minőségű, mint a milyennek lennie kellene, ha tiszta fehérjét, még annak peptonizálását is elkerülve, oldható alakba hoztunk volna. Kétségtelen, hogy azon anyagok enyvtartalma, melyek főképen albumózák előállítására szolgálnak, mint pl. a húsliszté, rendkívül magas, sőt magasabb, mint általánosságban hiszik. Ez az enyvtartalom bizonyos körülmények között 15—20°/o lehet. Azonban az enyv tápértéke, szemben a fehérjével, sokkal csekélyebb, különösen azért is, mert ki van zárva az az eset, hogy az enyv valaha a testben való lerakódásra szolgálhatna. Ellenkezőleg, ha az enyv a nedváramba belép, közvetlenül elég. így pl. Voit szerint patkányok, melyek táplálékukban fehérje helyett hosszabb ideig enyvet kaptak, mindig elpusztultak, bár ezt a tápanyagot mindvégig bevették. Az albumóza előállításának eddig szokásos módszereinél erre a körülményre súlyt nem helyeztek. Ehhez járul még a következő, a mit eddig nem vettek tekintetbe és a mi ismeretlen volt. Ha euyvtartalmú fehérjeanyagokat az albumózálási folyamatnak vetünk alá, mindenekelőtt az enyvanyagok alakulnak át enyvalbumózákká és csak azután megy végbe a fehérje albumózálása; azonban a fehérje albumózálása folyamán az enyvalbumóza legalább részben már enyvpeptonná alakul át. Ezenkívül ezen folyamat alatt az enyvképzőanyagok is enyvvé alakulnak át és itt is végbemegy az enyvalbumóza és enyvpepton képződése, úgy hogy mindig enyvpepton, enyvalbumóza és fehérjealbumóza elegyét kapjuk. Ha már most a peptonképződést általában el akarjuk kerülni, akkor az albumózálási folyamatot nagyon korán kell megszakítani. Kísérleteim szerint, melyek erre a találmányra vezettek, a peptonképződés, mely az enyv átalakulásából ered, már a fehérje albumózálása alatt megindul, úgy hogy ha az albumózálási folyamatot közvetlenül a peptonképződés előtt megszakítjuk, a fehérjének aránylag csak kis része ment át az oldható alakba. Ilyen módon tehát nem sikerül a fehérjetartalmú
