18214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szifónkupak előállítására

Megjelent 1900. évi junins lió 1-én. MAGY. SZABADALMI KIR HIVATAL SZABADALMI LEIR AS 18214. szám. XVIII/d. OSZTÁLY Eljárás szifonkupak előállítására. SGHWARZKOPF JÓZSEF SZIFONGYÁROS ÚJPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 augusztus hó 29-ike. Jelen találmány tárgyát szifonfejek elő­állítására szolgáló eljárás képezi. Jelenleg ily szifonfejek ólommentes ötvö­zetekből vagy fémekből készülnek és két fönnálló szabadalom által védetnek, melyek Werner Adolf budapesti lakosnak 1891-ben XXV. 1908. és 1893-ban pedig XXVII. 400. lajstromszám alatt engedélyeztettek. Az ezen szabadalmakkal védett szifonku­pakok úgy állíttatnak elő, hogy a szikvíz­folyadékkal közvetlenül érintkezésbe jövő belső részek egy magas vagy alacsony ol­vadási fokkal bíró ólommentes ötvözetből vagy fémből állíttatnak elő, mely részek azután egy közönséges alkalmas és könnyen olvadó ötvözettel vagy fémmel körülöntetnek. A jelen találmány tárgyát képező eljárás szerint előállított szifonkupaknál a már kész külső kupakba lesznek a folyadékkal érint­kező belső betétek sajtolva, illetve öntve, mint az alább le van írva. Mellékelt rajzon: az 1. ábra egy kigyóalakú megerősítéssel ellátott szifonkupakot nézetben ábrázol, a 2. ábra pedig egy szifonkupak függé­lyes metszetét tünteti föl. (a) a szifonkupak, (b) a kifolyó cső, (c) és (d) a folyadékkal érintkező betétek, melyek­ben az egymással közlekedő (e) és (f) fúrá­sok vannak. A szifonkupak készítésére a következő eljárás szolgál: A kész (a) külső kupaknak először is a (b) kifolyó csövébe az ólommentes anyagból készült és (e) fúrással bíró (c) csövecske be­sajtoltatik, azután pedig az (a) kupaktestbe a szintén ólommentes anyagból készülő és (f) fúrással ellátott (d) betét beöntetik. Mi­után a (c) csövecskének belső (cl) végét a beöntött (d) rész körülfogja, ezen beöntés által azt érjük el, hogy az (e) csövecske a (d) betéttel összeolvad s így a két rész kö­zött a víz nem érintkezhetik a külső kupak anyagával. Ezen találmány újdonságát az előbbivel szemben tehát az képezi, hogy a folyadék­kal érintkező részek, u. m. a (c) csövecske és (d) betét már a kész (a) kupakba lesznek sajtolva, illetve öntve. A kupak kifolyó csöve az ezen eljárás szerint előállított kupakoknál két vékony falú hüvelyből készülvén, azok a töltésnél rájok gyakorolt nyomásnak csak úgy képe­sek ellentállani, ha vagy erősebb falvastag­sággal csináljuk a külső (b) hüvelyt vagy pedig azt megfelelő többé-kevésbé díszes bordázással megerősítjük (1. ábra) és a cső szélének rongálódását meggátolandó, a bor­dázások (B) nyúlványaival körülvesszük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom