18012. lajstromszámú szabadalom • Bordanélküli rezonanczia-fenék hangszerekhez

Megjelent 1900. évi május hó 9-én. MAGY. & KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 18012. szám. IX/d. OSZTÁLY. Bordanélküli rezonanczia-fenék hangszerekhez. DR MOSER JÁNOS TANÁR BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1899 deczember hó 12-ike. Elsőbbsége 1897 szept. hó 10-étöl kezdődik Az eddig ismert rezonanczia-fenekek szer­kesztésénél főleg az az alapelv volt irány­adó, hogy a fenekeket lehetőleg vékonyra készítsék és szükség esetén bordák segé­lyével merevítsék. Ily szerkezetek a húr­nyomásnak elég jól ellenállának, de nem alkalmasak sok fölhangot tartalmazó, abszo­lút tiszta zöngehangok előállítására. Köny­nyen be lehet látni, hogy egy oly rezonan­czia-fenék, melyet a fölenyvezett bordák több különböző módon rezgő mezőre oszta­nak, nem alkalmas arra, hogy a fölvett hangot helyesen adja vissza, még kevésbé, hogy azt megnemesítse, továbbá, hogy vé­kony, bordákkal nem merevített rezonanczia­fenekek heves rezgéseik következtében a húrok rezgéseit kedvezőtlenül befolyásolják. Eme hátrányok elkerülése czéljából alkal­maztak már bordanélküli rezonanezia-fene­keket, melyek oly vastagok voltak, hogy úgy a nagy húrnyomásnak ellentállhattak, valamint a dobhártyaszerű rezgések létre­jöttét is meggátolták. Az ily fenekek köze­pükön voltak a legvastagabbak és vastag­ságuk a kerületük felé kisebbedett. Magát a feneket legezélszerűbben és lényegében véve ugyancsak ismeretes módon két (a b) farétegből állították elő, még pedig oly mó­don, hogy az egyik réteg rostjai a másik réteg rostjaira közel merőlegesek voltak, minek következtében a rezonanczia-fenék vetődését biztosan el lehetett kerülni. Ez a szerkezet egyidejűleg a két réteg­nek a hő okozta különböző kiterjedése kö­vetkeztében a fenék feszültségét is nagyob­bítja. Hogy már most az egész fenék rez­gését megkönnyítsük, a szóban lévő esetben, mint az az 1., 2., 3., 4. és 5. ábrán látható, a feneket közvetlenül az (A) támaszték kö­zelében egy- vagy kétoldalt hornyoljuk, te­kintet nélkül arra, hogy a fenék körvona­lait egyenesek vagy görbék képezik-e. Lehet azonban, ha kívánatos, a feneket, mint az a 3. és 5. ábrán látható, teljesen egyenletes vastagságúra készíteni. Pianinóknál és zongoráknál a rezonanczia­fenék közepének legkisebb vastagságának 7'5 7o — 15 mra.-nek kell lennie, mint azt számítások igazolták. Ily módon szerkesztett rezonanczia-fenekek bármely hangszernél alkalmazhatók. A 6. és 7. ábrán hegedűkhöz való kiviteli módozat van ábrázolva. A rezonanczia-fenék görbülő fölületét könnyen lehet oly módon létesíteni, hogy kevéssel a (c) fölfekvési fölület előtt egy egyoldalú vagy kétoldalú hornyolást létesítünk, mely köröskörül fut és melynek befelé fordult fölülete lassan emelkedik és

Next

/
Oldalképek
Tartalom