13865. lajstromszámú szabadalom • Gázizzófénylámpákhoz való égető az izzóharisnyával állandóan érintkező önműködő gyújtóval

Megjelent 1899. évi február lió '45-én. MAGY SZABADALMI Kitt. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 13865. szám. Tl/g. OSZTÁLY. Gázizzófény-lámpákhoz való égetó', az izzóharisnyával állandóan érintkező önműködő gyújtóval. C. SCHULZE & C° CZÉG BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 szeptember hó 24-ike Jelen találmány tárgyát általában gázizzófény-lámpákhoz, különösen pedig az Auerf'éle lámpák égetóihez való önműködő gyújtónak új elrendezése képezi. Több ilyfajta berendezés oly kivitellel bír, melynél fogva a lámpa meggyújtása után az önműködő gyújtó a láng köréből eltávolodik, míg a lámpa eloltása után önműködőlég ismét a gázömlés irányába, illetőleg az izzóharisnyával érintkezésbe jut. Ezen berendezések, tudvalevőleg, legnagyobb részt azon alapulnak, hogy az önműködő gyújtónak tartó-karja kétféle fémből álló tekercs alakjában van kiképezve, hol a két fémnek egyenetlen kiterjedése az önműködő gyújtónak bizonyos mozgást kölcsönöz. Ezen szerkezetek azon hátránnyal bírnak, hogy a különböző fémek rugalmasságukat lassanként elveszítik, úgy hogy bizonyos idő eltelte után az önműködő gyújtó nem mozdul elegendő mértékben vissza az izzóharisnyához, minek következménye a gáznak haszon nélkül való kiáramlása s ennek az egészségre és más tekintetekből is ártalmas hatása. A jelen találmány tárgyát képező berendezésnél azonban ezen hátrányok teljesen mellőzve vannak, amennyiben itt az önműködő gyújtónak az izzóharisnyától, illetőleg a láng égési köréből való eltávolodása elmarad s a találmány lényegét éppen az képezi, hogy az önműködő gyújtó az izzóharisnyával folytonosan érintkezésben áll s ezen elrendezés igen előnyösen összekapcsolható azon fiiggesztési móddal, mely szerint az izzóharisnya egy oldalt álló tartónak gyűrűjére van akasztva s mely felerősítési módot technikusok általában «bécsi fiiggesztési mód»-nak neveznek. A mellékelt rajzlapon (b) gázizzófény-égetőnek (a) lángzójához oldalt (c) függesztő kar csatlakozik, mely túlnyúlik az izzó-harisnya magasságán s itt (e) gyűrűben végződik s erre (d) izzóharisnyát az ismert módon aszbesztfonalak segélyével rögzítjük, (g) önműködő gyújtó a vékony (f) platina-sodrony segítségével úgy van az izzóharisnyának (c) tartójára felfüggesztve, hogy (d) izzóharisnyával folytonos, de gyenge érintkezésben álljon. Az önműködő gyújtónak kivitele teljesen megegyezik az általában használatos önműködő gyújtókkal. Igaz ugyan, hogy a gyakorlatban az önműködő gyújtó az által, hogy állandóan ki van téve az égő láng hőhatásának, aránylag rövid idő alatt elpusztul; de ezen hátrányért