13720. lajstromszámú szabadalom • Két részből összetett födőkő vasgerenda tartókhoz

Megjelent 1898. évi február lió 15-én. MAGY. gg| KIR. SZABADALMI jgET HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 18720. szám. VIII/a. OSZTÁLY. Két részből összetett födőkő. vasgerenda tartókhoz. IFJ. KAESTLE LAJOS KERESKEDŐ LEUTKIRCHENBEN IiS SCHULER JÓZSEF GÓZTÉGLAGYÁRTULAJDONOS ILLERTISSENBEN (BAJORORSZÁG). A szabadalom bejelentésének napja 1898 julius hó 19-ike. A (T) vagy kettős (T) vasgerendák alsó kötőkarimáira eddig alkalmazásban lévő födőköveknek azon hátrányuk van, hogy azokat a tartógerendának végétől indulva kellett a kötőkarimára föltolni, ami nagyon nehézkes és időrabló munkát igényel s azonkívül a befödés bevégzése után az esetleg munkaközben megsérült köveknek kicserélése ez eljárás mellett teljesen lehetetlenné van téve. Való ugyan, hogy különösen az u. n. «Hourdi»-ból készült mennyezeteknél vannak már két részből álló födőkövek, úgynevezett «ráfogók» alkalmazásban; azonban ezeknek alakzata nem nyújt elegendő biztos támasztókat a (T) vasgerendák alsó kötőkarimájára való illeszkedési módja folytán ; továbbá szintén alakjuknál fogva rendkívül megnehezítik a »Hourdi« vagy más mennyezet-köveknek egyenletes, egymáshoz fekvő beépítését és végül ezen «ráfogók»-nak egymást kiegészítő két darabja között a vasgerenda alatt mindig hézag marad, melyet betömni nagyon nehéz s azután is folyton repedések és nyílások okozója lehet. Az említett hátrányokat a jelen találmány tárgyát képező födőkövek teljesen elhárítják. Mint a mellékelt ábra mutatja, ezen födőkövek két egymást kiegészítő (c d) félből állanak, melyeket a föntebb említett «hozzáfogók» módjára, két oldalról a (T) vasgerenda alsó (b) karimájára vagy fejére helyeznek, miközben (e) részükkel a tartógerendának (a) közfalához feküsznek s a (b) kötőkarimák fölött fekvő csatornaszerű alakzataik a boltozatkövek számára biztos támasztékot nyújtanak. Maga a boltozat síkidomú, vagy hajlított «Hourdi»-ból, betonból vagy hornyolt kövekből állítható elő. Vízszíntes fekvésű mennyezetnél az (f) csatornának külső része természetesen vízszintes ráfekvési fölületet nyer. Minden további tárgyalás nélkül kitűnik, hogy valamennyi födőlap pontosan meghatározott és föltétlenül biztos kapcsolással helyezhető a tartóvasakra. Ezen födőkövek a föntebbieken kívül még azon előnnyel is bírnak, hogy azoknak a (T) vasgerenda alsó (b) kötőkarimája alatt csatlakozó (g h) oldalai kölcsönösen egymásba kapcsolódnak s így maguk a gerendák föltétlenül tökéletes beborítást nyernek. A födőkövek (g h) részeinek egymásra lapolásánál czélszerű azok közt (k) csatornát hagyni, amelyet arra alkalmas kötőanyag-