13431. lajstromszámú szabadalom • Szárnykerekes vízmérő

f Megjelent I89Í). évi január hó 18-án. x MAGY. KIU. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 13431. szám. Vll/f OSZTÁLY. Szárnykerekes vízmérő. MASGHINENFABBIKEN VORM. GEBB. GUTTSMANN U. BBESLAUEB METALLGIESSER El AGT.-GES. GZÉG BRESLAUBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 junius hó 2-ika. Az ismert szárnykerekes vízmérőknek az a közös hibájuk, hogy az átlagos fordulat­szám rendkívül nagy, tehát a forgórészek nagy mértékben kopnak. Ennek a nagy for­dulatszámnak az az oka. hogy a víz összes eleven erejét átviszi a szárnyszerkezetre, vagyis a szárnyakra még akkor is elég erős forgatónyomaték hat. ha a készüléken csak kevés folyadék megy az időegység alatt át és a mérés ekkor is elég pontos. Hogy azonban a vízmérő akkor is, mikor sok víz megy azon át, elég pontosan működjék, külön duzzasztó szárnyat alkalmazunk, mely akkor, ha a vízáram nagyon erős, a vizet visszatereli és így a szárnykerék forgását lassítja. Ennél az általában elfogadott berendezés­nél föllépő forgás azonban mindig igen gyors, minthogy a hengeres burkolatnál a mérés pontossága szempontjából lehetetlen volt. hogy a fordulatszám kisebbítése czéljából a duzasztókerék duzzasztó fölíiletének és a szárnykerék támadási fölíiletének viszonyát kedvezően határozzuk meg. A szárnykerék csak akkor foroghat elég lassan, a nélkül, hogy ez a mérés pontos­ságára káros hatást gyakorolna, ha a duz­zasztó fölület a víztámadási fölületéhez viszo­nyítva lehetőleg nagy. Hengeres vízmérőknél csakhamar elérjük a forgássebesség alsó határát. A találmány szerint a szárny forgássebes­ségét oly módon kisebbítjük, hogy a duz­zasztó fölület segélyével visszaterelt víz nyomatéka, mely a szárnykereket forgató nyomatékkal ellenkező értelemben hat, csak valamivel legyen kisebb, mint a szái nykere­ket forgató nyomaték, melyet a szárnyakat közvetlenül érő vízsugár gyakorol. Ebből a czélból, mint az a csatolt rajzo­kon (1. ábra) látható, a szárnykerék átmé­rője lefelé kúposán kisebbedik, úgy hogy az egyes (F) szárnyak külső éle befelé fer­dén el van vágva, ennek megfelelően maga a (B) tok is kúpos. A víz bevezetésére szol­gáló (E) csatornák, mint az a 2. ábrából (vízszintes metszet az 1. ábra (x—x) vonala szerint) kitűnik, a kúpos (B) tokba érintő irányában, fölfelé torkollanak be. úgy hogy az (R) mérőtérbe jutó vízsugarak a szárny­kerék (F) szárnyait alul, a lejtős külső élek közelében érik. tehát ott, hol a forgató kar a legkisebb. A vízsugarak a kúpos (B) tok palástföliiletének alkotójával párhuzamosak és az (F) szárnyat fölül hagyják el, ott, hol a mérőkerék átmérője a legnagyobb, azután az (S) duzzasztó szárnyakat érik. melyek a mérőkerék toliiletéhez vezetik vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom