13411. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromosság fejlesztésére folyadékáramok segítségével, mótorok alkalmazása nélkül
Megjelent 1899. évi január lió 16-án. MAGY. f KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 13411. szára. VIIlg. OSZTÁLY. Berendezés elektromosság fejlesztésére folyadékáramok segítségével, mótorok alkalmazása nélkül. POPPER JÓZSEF MÉRNÖK BÉCSBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1898 junius hó 14-ike. Ezen találmány tárgya oly berendezés, melynek ezélja mozgatható folyadékok, gázok vagy gőzök segítségével közvetlenül, azaz hydraulikus vagy gőzmótorok nélkül elektromosságot előállítani. Hogy elkerüljem annak látszatát, mintha czélom volna egy tudományos elvet védelem alá helyezni, eleve kijelentem, hogy az elektromosság ily előállításának általános eszméjét a «Zeitschrift für Elektrotechnika 1898. 17. évfolyamában ismertettem, ezen találmány tárgya pedig, mint a bevezetésben említettem, kizárólag oly berendezés, mely ezen általános eszmét a gyakorlatban kivihetővé teszi. Alapeszmém, mint az idézett folyóiratban kimondottam, abban áll, hogy mágnesek között folyadékokat (cseppfolyós vagy gázvagy gőzalakban) folyasztók, tehát mágneses folyást hozok létre, hol ennek folytán Faraday indukczió-törvényei szerint elektromos áramnak kell keletkeznie, mely azután esetleg a dynamó-elv értelmében felhasználható maguknak a mágnesek gerjesztésére. Bármily egyszerű is ez a módszer, ha a gyakorlat igényeit ki akarjuk elégíteni, lényeges körülmények súlyosbítólag és gátlólag lépnek föl. Mindenek előtt megfontolandó, hogy az összes folyadékok vezetőellenállása a fémekéhez viszonyítva, rendkívül nagy; továbbá a létrejövő elektromotorikuB erő általánosságban sokkal kisebb, semhogy a gyakorlati igényeknek megfelelne ; végre még oly esetekben is. melyekben az elektromótorikus erő elegendő volna, különösen cseppfolyós folyadékoknál, mint pl. a víznél, tekintettel kell lennünk arra, hogy nem szabad az elektromótorikus erőnek oly nagynak lennie, hogy a folyadékot megbontsa. Mindezen nehézségeket megoldja ezen sajátságos elrendezés, melynek értelmében a folyadékáramot nem egységes test gyanánt használjuk föl az elektromosság indukálására, hanem azt a körülményekhez képest több vagy kevesebb részre bontjuk szét, mi mellett minden egyes rész mágnesek között áramlik és az indukált elektromosság egyes áramait azután sorozatban vagy igen kis feszültségű áramok előidézése c.zéljából párhuzamosan kapcsoljuk. Ha ugyanis elképzeljük, hogy egy folyadékáram (mindig legáltalánosabb értelemben véve) mágneses falak között folyik, akkor három különféle fizikai áram működik: l.a cseppfolyós vagy gázalakú folyadékáram,
