Margócsy József: Utcák, terek, emléktáblák. Újabb mozaikok a régi Nyíregyháza életéből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai III. Tanulmányok 11. (Nyíregyháza, 2002)

I. A VÁROS HÁZATÁJA - A VÁROSHÁZA TÁJA

ban Debrecenben szerez ügyvédi képesítést, ott kezdi el gyakorlatát is. A forradalmi események hírére jelentkezik katonának, a Jellacic elleni harcokban mindjárt kitünteti magát, főhadnagyként folytatta szolgálatát; 1849-ben - immár századosként - Komáromban fejezi be a haza közvetlen védelmét. Akkor már családjának több tagja Szabolcsban telepedett le, őmaga Nyíregyházán vezeti ügyvédi irodáját és sokoldalúan vesz részt a város közéletében. Egy időben a városi iskolaszék elnöke. 1870-1874 között a Polgári Olvasó Egylet elnöke, később a Kaszinó-egylet választmányának tagja. A 80-as évek elején kezdeményezi az önkéntes tűzoltóság megszervezését - sikerrel. Polgármesterségének nehéz feladata a megyével folytatandó-folytatott tárgyalások okos vezetése, mivel 1876-ban az országgyűlés Szabolcs megyei székhelyét Nyíregyházára jelölte ki. Nem ment ez minden súrlódás, sértődés, színvonaltalan intrika nélkül: Krasznay azonban mindig megtalálta a szükséges hangot a „szíves vendéglátás" elfogadtatásához, végrehajtásához. A nemsokkal előbb elkészült új városházának északi felét vette birtokba a megyei apparátus, s mivel a városháza déli-keleti szárnyát már előbb az igazságügyiek szállták meg, így a polgármester íróasztalának, irodájának nem jutott hely saját székházában. - Ugyanez a higgadt vezetési stílus szolgálta a város érdekét, békéjét, nem sokkal később az eszlári heccpernek országosan zaklatott időszakában. 1885 nyarán szélhűdés érte: a türelmes képviselő-testület, az ügyszerető vezető munkatársak, Bencs László első tanácsnok és Májerszky Béla főjegyző pontosan és kellően intézkednek a város érdekében a köztiszteletben álló, beteg Krasznay helyett, és majd csak 1890-ban bekövetkezett halála után keresték hivatali utódját. Érdemes felidézni a Borovszky-féle monográfiában róla olvasható elismerést: „Hasznos szolgálatát a város közügyei körül elvitázhatatlanul jóakarattal és szelíd természetével nem csekély érdemeket szerzett az olykor elkeseredett és szenvedélyektől is lángoló polgárok viszálykodásainak lecsillapításában s a békés haladás megteremtésében."