Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Előszó
8 Mészáros Kálmán - Előszó (más kézzel és ceruzával) egy behelyezett cédulán is olvasható, s e cédulára a kötéstáblán lévő kézzel és tintával, 1903. október 10-i dátummal pótlólag feljegyezték a hiányzó tartalomra való zárójeles utalást is. (Vagyis a felirat eredetileg a cédulán szerepelt, és innen másolták be az üres kötéstáblára.) Ennek egyedüli lehetséges magyarázata, hogy a részben összefűzött ívekben, részben darabjaira hullott állapotban kiszakadt összeírás a jelzett időpontban nem volt a kötéstáblák között, hanem külön (a felirat átmásolója előtt ismeretlen helyen) őrizték, mindössze egyetlen üres lap maradt a kötéshez fűzve. Az utolsó beírt lap üres hátoldalán lévő bélyegzőfelirat (A M. N. Múzeum Könyvtára. Levélt. Növedéknapló. 1925. Év 27. sz.) alapján megállapítható, hogy az összeírás csak jóval a leszakadt kötéstáblák után került közgyűjteménybe. A Múzeumi törzsanyag növedéki naplójából3 ugyanis kiderül, hogy az összeírást Tagányi Károlynak (1858— 1924) az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában elhelyezett hagyatékából tették át 1925. április 14-én a múzeumi törzsanyagba. Az áttett iratok jegyzékében az 58. sorszám alatt olvashatjuk: „1656. Az Ibrányiak jószágainak felsorolása.” Innen — prove- nienciájának megfelelően — az Ibrányi család levéltárához került, ahol az évrendezett iratokat követő új kronologikus sorozatban helyezték el.4 Egy későbbi rendezés során (az utalólap szerint 1990. október 30-án) az urbárium széthullott lapjait Fazekas István levéltáros visszahelyezte korábbi kötéstáblái közé. A kéziratos kötet hányatott sorsa ezzel lezárult, csupán arra nem sikerült választ találnunk, hogy mikor és hogyan került az összeírás Tagányi Károly birtokába. Tudomásunk szerint Tagányi nem hasznosította azt munkái során, erre való utalást legalábbis nem találtunk. Önmagában az a tény, hogy a neves gazdaságtörténész hagyatékából került elő, már elegendő ahhoz, hogy fokozott figyelemmel forduljunk az összeírás felé. Néhány hely- és családtörténeti munka szerzője már korábban is hasznosította a forrást,5 melynek sajtó alá rendezésére jelen sorok írója még 1996-ban tett ígéretet.6 Hogy most, hosszú idő után, valóra válthatom tervemet, azt elsősorban szerzőtársamnak, a kötet bevezető tanulmányát elkészítő Szirácsik Évának köszönhetem, s mindketten hálával tartozunk Bán Péternek alapos lektori munkájáért. Jómagam annak idején a forrás értékének felismeréséig eljutottam ugyan, de a gazdaságtörténeti téma feldolgozásához szükséges kollegiális segítség nélkül egykori tervem aligha jutott volna el a megvalósulásig. Csak remélhetjük, hogy a XVII. század gazdaság- és társadalomtörténetét kutatók, valamint a számos érintett település helytörténészei haszonnal vehetik kézbe munkánkat. Mészáros Kálmán 3 MOL R 224. A Múzeumi Törzsanyag maradványa. Az MNM Levéltári Osztályának növedéki naplói, 25. kötet. 4 MOL P 317. Ibrányi család levéltára. R szekcióból kiemelt iratok. (6.cs.j 5 Lásd pl.: Hegedűs—Szurdoki, 1990. 10—17. 6 Mészáros, 1997. 76/39. jegyzet.
