Oszetzky Gábor szerk.: Textilipari Múzeum Évkönyve 6. 1987 (Budapest, 1987)

Mártha Endre: A hazai gyapottermesztés története

nalszakadások száma: 236/1000 oó. A kész fonal eredményei a TKI vizsgálata alapján: Nm 35.98 szakítóerő 365,2 g egyenlőtlenség 11% (Sommer) szakítóhossz 13,1 km A Könnyűipari Minisztérium mérlegelte két fonoda kijelölését, ahol a termelés egy részét elkülönítetten, folyamatos ellátással, hazai pamutból végeznék. Egy 1953-ban készült felmérés szerint az 1950-53 kezdő években szerzett tapasztalatok az ipari feldolgozhatóságra a következő képet mutatta: Nm 40 kifonható 5% Nm 34 kifonható 20% Nm 17-27 kifonható 35% vigognefonodai felhasz-25% nálásra vattagyártás és nem ipari 15% célra Mint ismeretes az 1953 és 54-es mezőgazdasági évek termeléshozamban és minőségben gyengébb eredményeket hoztak. Zárszó A gyapottermelés éveit összefoglaló visszaemlékezésemet nem azért állítottam össze, hogy a nagyszabású, de rövidéletű útkeresés sikertelenségét megmagyarázzam. A természetet vagy az időjárás szeszélyét ugyan okolhatjuk, de a tanulságokat a magunk számára kell levonnunk. Az iparvezetés és a textilipar - érdekeltségénél fogva is - mindent megtett, hogy az ügyet előbbrevigye. A mezőgazdaság sem szorul védelemre. Újra való törekvését bizonyítják eredményei és az a tény is, hogy évtizedek óta termeli és mintegy 60%-ban biztosítja a hazai rizsszükségletet. Ez a trópusi eredetű növény még a gyapotnál is melegigényesebb. Bulgária ma is mintegy 40%-ban megtermeli saját szükségletét. Románia 1957ben megszüntette, 1975-től a Duna-deltában újrakezdte a gyapot termelését. Ennek a néhány évnek eseményei ma egyre jobban feledésbe menő részei a pamutipar történetének. Megírásával szeretnék emléket állítani annak az anyagban névtelenül maradt lelkes gárdának, amely nehéz körülmények között állta meg a helyét és tett meg minden tőle telhetőt. Külön szeretnék köszönetet mondani Tóth Bélának a hasznos kiegészítésekért és a lelkiismeretes lektorálásért.