Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" adjon rá módot, hogy egyéb tapasztalataimat személyesen közölhessem. Hálás szeretettel és elvtársi üdvözlettel, Hont Ferenc." A levélre nem érkezett válasz. Bános Tibor úgy tudja, hogy Rákosi utasításba adta: ne zaklassák Hontot. Adjanak neki még egy lehetőséget. így azután 1949 nyarán, miután elbúcsúzott a Madách Színháztól, behívták a Népművelési Minisztériumba, ahol októbertől a filmfőosztályon kapott osztályvezetői megbízást. Novemberben volt az az agitprop ülés, amelyen döntöttek egy színházi és filmszövetség megalakításáról. A döntés november 10-én vált nyilvánossá. Elnöke Somlay Artúr lett. A „vezető elnök" Major Tamás, a titkár Horvai István. Az elnökség tagjai között szerepelt Hont is (valószínűleg filmes minőségében). A színházi tagozat élére Ladányi Ferenc, a filmtagozat élére Kiss József került. A kritikusok tagozatát Molnár Miklós vezette. A zaklatott és (következetlen) időszaknak azonban még mindig nem szakadt vége. Pedig mintha minden rendben lett volna: 1950. április 4-én Hontot a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatával tüntették ki. Július 4-én pedig Révai József kulturális miniszter úgy döntött, hogy Hontnak át kell vennie a rossz helyzetben lévő Ifjúsági Színház igazgatását. A megbízás szeptember l-jén lépett hatályba, de a színház „újraszervezését" Hont már júliusban elkezdte. Augusztus 2-án tartott társulati ülést, és megkezdte az első saját bemutató, Gorbatov Az apák ifjúsága című darabjának előkészületeit. Ezúttal ő vállalta a darab rendezését. A premiert október 25-én tartották meg tisztes sikerrel. Ez azonban nem akadályozta meg azt, hogy már egy fél év múlva, június 18-án megkapja felmentését alig háromnegyed éves igazgatói beosztása alól. (Következő fejezetünkben kitérünk ennek a döntésnek politikai hátterére is - bár találgatásnál alig mehetünk tovább.) Szakmailag Hont/Horvai párviadal bontakozott ki, amelyet nem a legelegánsabb fegyverekkel vívtak. A szövetségben erős bírálat érte Majort és Horvait. Hont Napló-beli indokolása szerint „szovjet-ellenesség és a színművészet eltávolítása a Párt aktuális föladatainak szolgálatától" a vétség. „Ez az irányzat Majortól indul, de Horvay is hatása alatt áll" - írta. Még ma is elképesztőnek tűnik annak a minisztériumi személyi dossziéban lévő jelentésnek a hangvétele, amely október 22-én kelt, s Horvai véleményét sűrítette néhány sorba: „Hont Ferencet szakmailag teljesen tudatlannak tartja, aki formalista módon dolgozik, nem a darab mondanivalóját akarja megértetni a színészekkel, hanem egy-egy kézmozdulat vagy fejtartás kérdését állítja 152