P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Tompa Andrea: Az orosz századelő művészete és a teatralitás

Tompa Andrea Az orosz századelő művészete és a teatralitás Az orosz századforduló és századelő művészetében, a szecesszióval kezdődően, a szimbolizmuson át az 1910-es, 20-as évek avantgárd korszakáig a teatralitás mint a lét és művészet összefüggéseit meghatározó kategória igen fontos szerepet játszik. A. Viszlova Ha epaHU uepbi u yxy3HU {Hepa u meampasibnocmb e xydoyKecmaeHHoii yKy3Hu Poccuu „cepeőpjiHHoeo eeKa

v) című tanulmányában ezt a különböző kultúrtörténeti paradigmákból álló korszakot az élet és a játék határán helyezi el. Szerinte nemcsak a „szecesszió korában kapott különös jelentőséget az élet teatralizációja", de a „játékelv aktualitása a 20. században főként a realizmustól a modernizmusig és tovább, a posztmodern felé való általános kulturális elmozdulással magyarázható, amelyben a kultúra és művészet már létrehozott alkotásai újragondolásának játékos stílusa uralkodik" (1997: 31-32). A kutató szerint a klasszikus ideálokba vetett hit válsága az orosz századforduló korában olyan kulturális vákuumot teremt, amelyet elsősorban a játék tölt be. A játék elve, ez a „színházi gondolat" ível át majd a kutató szerint a modernizmusból a posztmodernbe. A századforduló, századelő teatralitásának kutatói (D. Szarabjanov, M. Aucouturier, A. Viszlova és mások) a századelő teatralitását és a játékelvet elsősorban mint az irodalmi (művészi) élet viselkedési modelljét tárgyalják a művész lénye, személyisége és művészete teatralizálásának kontextusában. A szeceszszió, az orosz cmusib Modepn korában a teatralitás a képzőművészet és díszlettervezés területén jelentkezik; az élet, a műit, a történelem és a történelem mindennapjainak teatralizálása elsőként a Művészet világa csoport munkáiban fogalmazódik meg. Az orosz századforduló-századelő teatralitásáról nem beszélhetünk a Művészet világa (Mup ucKyccmea) csoport tevékenysége nélkül. Az orosz szecessziót képviselő Művészet világa esztétikáját nemcsak teátrális látásmód és tevékenység jellemzi

1 (sokan a csoport alkotói közül színházi tervezőként is dolgoztak, és részt vettek a későbbi Gyagilev-balettekben is), hanem festészetük állandó visszatérő témái és motívumai a színház, cirkusz, marionett, karnevál, udvari ünnepség, a commedia dell'arte maszkjai, fix típusai, vagy akár bűvészek, törpék stb. Az élet teatralizálása szinte bármilyen tematikájú alkotásukra jellemző 1 Ez elsősorban a Művészet világa csoport második korszakában megy végbe, amikor a szimbolizmus esztétikájában a „művészetek szintézise" eszménye válik dominánssá. 113