Margócsy József: Nyíregyháza színháztörténetének levéltári forrásai, 1813-1893 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 23., Budapest 1990)

Az 1853-1893. évek

betekintést engednek nemcsak a színigazgatók intézkedési rendjé­be, hanem a tanácsi ügyrendnek furcsaságaiba is. Ez utóbbi logi­kájában egyébként is meglehetősen nehéz eligazodni. Nemigen le­het kellően áttekinteni, hogy mikor, miért ennek vagy annak az igazgatónak adják meg a helyhatósági engedélyt, illetve miért változtatják át az elutasítást mégis befogadó határozattá. Saját­ságos az az eset, amikor az igazgató valószínűleg csak azért kap kedvező döntést, mert gyógykezelését a város melletti Sóstógyógy­fürdőn szeretné eredményessé tenni, s egyszerre megváltozik a városatyák eddigi elutasító magatartása (106/a-b). f) Vannak társulatok, amelyek jó körülmények között végzik művészi missziójukat. Többnyire egy (vagy több) város kőszínhá­zában otthonosak: az előadások kiállítása, színvonala megfelelő és mindenütt megtalálják számításaikat, rendezetten élhetnek, olykor a faszínkör elengedhetetlen karbantartási munkáira is ál­dozhatnak. A többség azonban nem ilyen, s az iratok között meg­lehetősen nagy helyet foglalnak el azok a levelezések, amelyek vagy régebbi tartozások behajtása miatt kurrentálnak egy igazga­tót , és mozgósítják a helyi hatóságokat messzi vidékekről is, vagy arra utalnak, hogy a szezon végén úgy kellett kiváltan i az igazgatót a hitelezőktől, hogy a következő állomáshelyükre tá­vozhassanak - a jobb jövő reményével. Keserű érdekesség, de idetartozik az is, .amikor a hirhedt eszlári heccper idejében az igazgató kártérítésért folyamodik a váro shoz, s figyelemre méltó, hogy a megye i urak által konstruált pertől való távolállásukat azzal is dokumentálják a nyíregyházi városi vezetők, hogy Csóka Sándornak, a közönség elmaradása miatt kárvallott színigazgató­22

Next

/
Oldalképek
Tartalom