Szomory Dezső: Bella; Q 9424

I»felvonás. /Egy nagy udvari szoba» Keilitsék lakásán. A héttéroen, középütt, nyílt szárnyakkal, egy széles ablak, ahonnan e népes polgári háznak az udvart behatárold másik falát látni, a szemközti ablakok vonalával. Egy főbejárat a háttérben joubról. Egy kisebb oldalajtó joobról a háttérben, mely nyilvánvalóan a konyhára 8 onnan a folyosóra nyílik. Egy másik ajtó a baloldali falban elől, mely a Bella szobájába vezet, így asztal, székek stb. egy pamlag és egy kisebb Íróasztal könyvekkel s papírokkal a jobboldali falnak támasztva.Bal ról egy pohárszék, zongora, melyhez egy gordonka van támasztva. Jobb és bal a nézőtérről./ 1.jelenet. Kellitsné, Talpa-fiagyar /a szemben lévő ablakban./ Kikor a függöny fölmegy, a szemben lévő épületszárny egyik ablakában, muskátlik között, Talpa-Magyar Ede áll és hegedül, ábrándos fejét a hangszerére hajtva, pokoli éizéssel játszik és szerelmi nótája nyilvánvalóan Idesorvad a Kellitsék nyitott ablakához, mint egy kesergő vallomás./ /Ugyanekkor balfelől, a félig nyitott ajtón át, nyugtalan hangzavar hallatszik: a Kellitsné aggódó any

alsága, egynémely Ijedező: "óh Istenem!! istenem! Bellám! Édes kis szivem!** s más efféle szülői melódia vegyül össze holmi panaszló sóhajtozással, nyögdécselő, s/ hörgő akcentusokkal, melyek kusza együttesben, mint valami rejtélyes rosszullét vészjelzései a Bella ajkáról törnek elő. S aztán, rögtön, Kellitsné ki is rohan* a szobából, azon kuszán és fölind tan, hogy elrepült a leánya mellől./ Kellitsné: kari! Mari! /És gyorsan átkiélt az ablakon, inkább lenézéssel, mint kérlelően/ Ugyan kérem, kedves Talpa-Magyar, hagyja abba ezt a nyávogást... az isten áldja meg, hagyja abba... /ablak becsapódj