Dukes, Ashley: Országúti kaland; Fordította: Székely György; Q 240

\ x.-felvonás. Aandégfogadó szobája. Este./ /A fogadós lép be, egyenként meggyújtja a gyertyákat./ Fogadós» A ház üres» a gyertya fontja fciz fillér; pénzt égetünk. Igen. Csukjuk be az ablaktáblákat: bolond ls volnék ki-vi légi tani az irszégutat semmiéit. Még ha az utazók molyok lennének! Ha itt repdesnének az ablak előtt, mint a méhek a kasnál! /beesikja az ablakokat/ Vendégre nincs remény, hacsak nem egy részeg paraszt, vagy egy szabadságos katona; azoknak meg minék a fény, jönnek az orruk utón. No, Isten óvja a bábákat, kocsmárosokat, sirésókat, é körülöttük f crog a világ; ördög vig; e az otthonmaradt utazókat! Nyolc óra mult. Nem ártana egy pár csepp nyakolaj. / Egy szekrényből üvefeet vesz elő, majd éppen pohárért nyul, mikor a Fogadósné siet be és nyakonragadja./ FogadósnélEz neked gyertyagyújtás? Látom én, milyen tűzre akarsz olajat önteni! Az Isten őrizzen meg az olyan doktortól, ÉL aki a saját orvosságét issza meg! öltözz és ide a koppantót. Igyekezz, igyekezz! Szégyen, gyalázat! Az országút tele nagyufakkal, minden percben itt lehetnek! Fogadós: Minden percben! Ugyan. A rendes emberek mér ágyban vannak. Fogadósné:Akkor te csak ébredj fel. Ha nem, hét felébresztelek. Én mér szellőztetem a legszebb ágyneműmet, forr a viz a tűzhelyen. Fogadós: Szóval minden van, csak vendég nincs. Fogadósné

»Minden van, te okos. És mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy még ebben az órában vendégek, méltóságos vendégek éi*keznek? Fogadós» Miféle vendégek? F ogadó sné»Egy nemes ur és egy hölgy kaptgt felfelé a dombon. A hölgy a saját kocsijában, az ur meg agy olyan kancán, hogy annál 3zebbet még Hódvilóg Jankó sohase létot . Most mind a kett