MAGYAR SZÍNPAD 1891-1892 (1. évfolyam 1-8. sz., 2. évfolyam 1-7. sz.)

1891-11-15 / 6. szám

3 Fővárosi szinházak. — A siroki románcz. Abonj i Lajos népszin­tmíve megérdemli azt a hatást, melyet az első előadásra keltett s mely bizonyára tartós lesz. A magyar népnek Abonyi igazán alapos és lelkes ismerője és uj darabjá­nak, mely a palóczok között játszik, minden egyes szava, minden egyes jelenete mutatja, hogy a szerző nem könyvből tanulta a nép nyelvét. Kerüli a rikító színeket. Valami kedves egyszerűség vonul át az egész darabon, mely párosulva az egészséges szívből jövő hu­morral, még az erősebben kiélesitett drámai jeleneteket is enyhíti s előre sejteti, liogy ennek a darabnak csak kibékítő vége lehet. Egy gyanúsított ártatlan ember becsületének megmentése és — egy szerelmes párnak boldog egyesülése, ez mogyoróhéjban a darab meséje vsak itt-ott felbukkanó naivságokért bőven kárpótolnak a jellemzetes epizidok. Szép nótákról is bőven gondos­kodott a szerző. A szereplök, élükön B la liánéval, Lukács Juliskával, Kiss Mihályijai és Vidorral, jó kedvükkel e törekvésükkel becsületesen hozzájárul­tak a szép sikerhez. — A népszínház jövője. Az „Egyetértés" a na­pokban egy eszmét vetett a felszínre, amelyet, a fővá­rosi sajtó nagy része magáévá tett és ez az, liogy az opera és a nemzeti színház intendáturája vegye át a népszínház vezetését, a helyett, hogy magánvállalkozónak adnák bérbe a népszínházát. Mi ebben a kérdésben már régebben elmondtuk a véleményünket és most csak a tényt konstatáljuk, fenntartván magunknak a jogot, liogy unnak idején még hozzászólunk az ügyhöz. — Prielle Kornélia jubileumához. Az „írok és művészek társasága" közelebb megtartott választmányi ülésén elhatározta, liogy nagynevű művésznőnk 50 évi pályafutásának jubileuma alkalmából ünnepélyt rendez, miután a színház méltatás szűkebb körben folyt le, s a tervbevett ünnepély által a főváros társadalma is spontán módon róhatja le tiszteletet Prielle Kornélia iránt. E czélből Feszty Árpád festőművész elnöklete s Hajnik Béla ügyvéd jegyzösége mellett az irói körben értekezlet volt, melyen kiváló irók, művészek, s a fő­város intelligens elemei közül többen vettek részt. Az értekezlet HZ eszmét lelkesedéssel fugadta, bizottsággá alakult, s kimondotta, hogy magát 100-al (hölgyek és férfiakból álló) nagy bizottsággá egészíti ki. Elhatározta továbbá, liogy az ünnepély művészi estély-, emlék át­adása*, s bankettből fog állni, s nyomban megválasz­totta a szűkebb bizottságokat. Az estély művészi részét rendező bizottság tagjai: Horváth Gyula, Hubay Jenő, Odry Lehel, Siposs Antal, Ujházy Ede és Váradi An­tal, Az emléktárgy bizottságba: líj. Batthyányi Géza gr. Roskovitz Jgnácz. Scliikedanz Albert, Szmrecsányi Mik­lós s Zala György választattak. Végül a vigalmi bizottság: Aczél Béla báró, Asbóth Jenő, Feny­vessy Ferencz, Gerenday György, Gyenes László, Hadik Sándor gróf, Kaft'ka László, Lisznyay Tihamér, Stróbl Alajos s Szemere Miklós urakból áll. A szak­bizottságok szombaton este 5 órakor az irói kör­ben közös tanácskozásra gyűlnek. Maga a rendezőbi­zottság pedig permanens s minden este 6—8-ig össze­jön az „írók és művészek" társaságának helyiségében. Az ünnepély, mely e hóban tartatik meg, az előjelekből itélve rendkívül fényes lesz és művészi eseményt fog képezni. — Murai Károly a jeles vigjátékiró, a kinek da­rabjai oly nagy sikert arattak ugy a fővárosban mint a külföldön, mint értesülünk egy három felvonásos víg­játékon dolgozik. Ezenkívül még egy bohózatot is ir, a melyet Krecsányi fog a jövő évben a budai szín­körben előadni. — „Az atyafiak", Csiky Gergely nj színmüve nem e hó huszadikán, mint tervezve volt, hanem hu­szonhetedikén kerül bemutatóra a nemzeti színházban. — Nemzeti színház. Csiky Gergely régi jeles színműve „A proletárok" részleges szerepváltozással ke­rült a napokban színre; az előadást bizonyos tekintet­ben bemutatkozó előadásnak is nevezhetnék, mert ekkor mutatta be magát U j li á z i n é-S z é k el y Kornélia asz­szony, mint a nemzeti színháznak ujonan szerződtetett, rendes tagja nagyobb drámai alakításban, Irén szere­pében. A próbát sikerültnek mondhatni. Sz.-Ujháziné asszony sok tapsot kapott. — A m. k. operaházban e hó 10-én ötvenedszer adták Gounod remekművét, „Faustot." Sok szerelmes Faustot és Margarétát láttunk az évek hosszú során át, mig ezt az aranymenvégzőt megülhettük, de ez a szép opera teljesen megőrizte üdeséget és ifjú varázsát. Bianchi Margitja a költészet és a zene összeölelkezése. Csupa érzelem és lélek az egész alak. Szerető, szenvedő Margit; nem ezek közül a hirtelenszőke szentimentális, szinte émelygős Gretchenek közül való, a kik közül nem egyet láttunk már. Signoiini Faustjáról már szólot­tunk. Odry Mefistója minden izében művészi alakitas. Takács indiszpozicziója folytán Bálint szerepét, Veres Sándor vállalta el és sikeresen meg is állotta a helyét. Bárdosy kedves Siebel volt. A zenekart Elkel vezérelte. A színház szépen megtelt. Vidék. — A temesvári társulat legközelebb fényes sikert aratott „Romeo és Júliával." Különösen kiváltak Komjáthi (Rómeó) Haraszti (Julia) és F o 1 1 i­nusz mint (Mercuccio). Ugyanott „Madarász" került szinre nagy hatással. Hentallerué Pauli Mariska különösen ked­ves Mi lka volt. Elénk, eleven, pajkos játékát a közönség gyak­ran nyilt jelenetekben tapsolta meg és'csaknem minden ének­számát megújrázta. Kiss Mihály (Ádám) frenetikus tapsokra ragadta a közönséget minden egyes dalával, legkivált pedig a pompás fülemüle dallal. Feltétlen dicséret illeti Ledöf szki Mariskát is, ki ugy játékában, mint énekében egyaránt kitűnő és szép Mária herczegnő volt. Gyöngyi mint Csörsz báró is­mét szaporította babérait. K a u t a y Teréz a báróné, Kovács és Follinusz a tudós professzorok és F ü r e d y a falusi bíró szerepében gyakran megkaczagtattáK a publikumot. A zene- és énekkarok szintén feltétlen dicséretet érdemelnek, s a mi ritkaság azok is többször részesültek tapsokban. A darab kiállítása nagyon szép és a rendezés kitünó. — A szegedi színházban Madarász Ernesztin »Illés mester" czimü dramatikus népszínművét nagy hatással ad­! ták elő : A sikert nagyban előmozdította a gondos, összevágó előadás. A kissé hálátlan czimszerepet Molnár hatásosan játszotta. A tetszésből legjobban kijutott H. C s i 1 1 a g Amáliá­nak és S z i k 1 a y n a k, kik ügyesen mókázták végig félka­gyelmü suhanez és kedves libácska bóhokás szerelmi idylljét, mely igen szerencsésen szövődik keresztül a sötét alapszínű cselekményen. Juhász és Pósfay Ella nótáikkal arattak tapsokat. Z o m b o r i Ilona, Réthey, Mezei, Csiky és László a mellékszerepeket jól töltötték be. Előadás után a szerzönő tiszteletére fényes bankett volt. — A szegedi színház igazgatója és szinügyi bizottsága előadásra elfogadta T li u ry Zoltán szegedi hírlapíró „Susanne- czimű drainolettjét. — Az „Erdéiyi írók és Miivészek Almanachja" czimü és a Révai testvérek kiadasában karácsonyra megjelenő műnek előfizetési felhívása érkezett szerkesztőségünkbe, melyet a legmelegebben ajánlunk előfizetőink becses tigyelmébe.Az iveu felemiitett ötven jeles iró neve kezeskedik a mű valódi iro­dalmi értékéről és e mű egyszersmind bemutatója azon jeles színművészeinknek is, kik az ország keleti részében szin­tén elismerésre méltó működést fejtettek ki a kulturmissió tel­jesitésében. A mű ára 1 fct. mely Miskolczy Henrik cziiuére Kolozsvárra küldendő. — A kassai színházban a »Királyszöktetés« ke­rült szinre zsúfolt ház előtt az előadásról a„KasaaiSzemle" a következőket irja. „Kerner darabja, ha nem^is ostiomol eget, elég oly részlettel bir, a mely fölé helyezi sok olyan népszin­házbeli protekcziós tákolmánynak, a melyek itt a kassai szín­padon egy-két előadás után a feledés homályába kerültek. Igaz, hogy Kernet- operettjének a librettója nagyon gyönge érthetetlen és elmetszett, híjával van a komikumnak, a mely előtérbe hozva, sokszor a legcsekélyebb muzsikát is elfeledteti és a darabnak létjogosultságot biztosit a színpadon, mert ha a közönség mulat és kaczag — minden nyerve van. A „Király­szöktetes" ezt nem adja meg. és a mit megad, az nincs össze­függésben a cselekvény vékony szálával. Szinte sajnáljuk a Keiner eenéjét, hogy ily hálátlan szövegre pazarolta el, mert bármennyire is üsse meg fülünket itt-ott egy-egy ismert remi­niszczenczia, elismeréssel konstatáljuk, hogy a hangszerelés igen jó és hogy legkiváll az első felvonás megnyitó kara, a finálé, Rikhárd románcza. Rikliárd és Feliczia szerelmi kettőse, valamint Angelika és Feliczia kettőse igen csinos és számot­tevő zenei alkotások, a melyek némely részeiben túllépik az opérett-zene könnyed pajkosságát és egészen dalmüszerüen csendülnek meg. Igen szép két szám a rokka-dal és a férfi-kar által igen jól énekelt vocal-négyes a második felvonásban. A szereplők 8 t o 1 1 (Rikbárd), Ellinger Hona (Feliczia), S u­gár Aranka (Angelika), Földváry (Blondel), Tiszai (várparancsnok, később udvari bolond), Berzsenyi Julia (Kordula) mindannyian sikerrel működtek közre, hogy az ope­rett kedvező fogadtatásban részesüljön, Stoll, Sugár Aranka, és Ellinger Ilona nehéz, legtöbbnyire magasra tett énekszámai­kat nagj on jól énekelték és sürü tapsot arattak, Kernert az első felvonás után háromszor és a második után egyszer hivták a lámpák elé " — A győri színház e heti műsora a következő volt hétfőn „Elektra", kedden „Nebántsvirag", szerdán „Szegény Jonatháu", csütörtökön „Kecskebánki fürdőn", pénteken „Nagy­mama". szombaton „Remete csengetyüje", vasárnapon „Postás Klári", uj népszínmű. Ugyanott legközelebb V alant in Lajos a szinészegyesület kisegítő könyvelője kétszer fog mint vendég fellépni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom