Salló Szilárd (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 11-12. (Csíkszereda, 2016)
Történelem - Lakatos Sándor–Pakot Levente: Közösségi normák és házasságon kívüli születések: udvarhelyszéki falvak a 19. században
Közösségi normák és házasságon kívüli születések tői származnak, akik több házasságot is kötöttek életük során, így sokgyermekes családban későbbi gyermekként születtek. A családnevek alapján azt látjuk, hogy a kis társadalmi arány ellenére gyakori, hogy a leányanya valamelyik szülője római katolikus vagy görög katolikus családból származik. Még akkor is, ha a leányanya már valamelyik protestáns rítus szerint kereszteltetett, gyakori, hogy a szülők valamelyike nem protestáns felekezetű. Az eseteket megfigyelve arra a következtetésre juthatunk, hogy a leányanyák nem protestáns szülei, vagy a nem protestáns leányanyák ritkábban tudtak zökkenőmentesen betagolódni a protestáns többségbe. A vegyes felekezetű falvakban az ismétlődő törvénytelen születéseket vizsgálva bizonyos párok esetében azt látjuk, hogy 19. század második felében a törvénytelen gyermekek vállalása és egyben a házassággal, mint társadalmi normával való szembehelyezkedés nem feltétlenül járt azzal, hogy a családot kizárták volna a faluközösség életéből, vagy hátrányosan megkülönböztették volna. Ez a fajta attitűd feltehetően a felekezeti sokszínűséggel (unitárius, református, görög katolikus, római katolikus) járt együtt és a századforduló körül már nem számított ritka jelenségnek. Esettanulmány: D. Rebeka leányanya története A fenti jellemzőkre példaként D. Rebeka leányanya történetét ismertetjük, aki 1865-ben született Homoródszentmártonban, a Bükkfalvának nevezett falurészen, egy felekezetileg vegyes — apja görög katolikus, anyja református - családban, szüleinek második házasságából. Édesapja D. István az 1820-as évek elején születhetett, születési helye ismeretlen. Első információnk róla és feleségéről B. Juliannáról 1857 nyaráról származik, ekkor keresztelik a református egyház szertartása szerint István nevű fiukat. A kisfiú a születését követő ötödik napon meghalt. A házasságból 1859- ben újabb gyermekük születik, ezúttal egy kislány, aki az édesanya nevét kapja, de korán árvaságra jut, hiszen anyja két év múlva, 1861-ben, 28 éves korában meghalt. B. Julianna halálát követően, 1863-ban az apa újraházasodik J. Mária 24 éves özvegyasszonnyal, akinek származási adatai ugyancsak ismeretlenek. A házasság református rítus szerint történik, ami utalhat egyfelől a feleség erősebb felekezeti identitására, másfelől viszont arra is, hogy valamely protestáns felekezethez való betagolódás erősebb társadalmi megbecsülést jelenthetett egy idegen nevű és görög katolikus felekezetű szerény sorsú, feltehetően zsellérszármazású, tehát nem túl tehetős ember számára. A házasságból két gyermek születik, Rebeka 1865-ben, és István 1867-ben. Rebeka megéri a felnőttkort, István viszont 1 éves korában meghal. D. István 1874-ben a szentmártoni református anyakönyv szerint 56 éves korában halt meg, halálának oka „sínlődés”. Felesége 1881-ben, 48 éves korában halt meg „természetes” (!) halállal. Az apa két házasságából tehát két lány, Júlia és Rebeka maradnak életben, de a fiatal felnőttkorba már a szülők hiányában és a támogatásuk nélkül jutnak el. Feltehetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy mindketten megtapasztalták a leányanyaságot. Rebeka 1888-ban szüli első házasságon kívüli gyermekét, Júlia egy évvel később, 1889-ben. Júliáról későbbi információk nem állnak rendelkezésre, Rebeka viszont a későbbiekben még további hét „törvénytelen” gyermeknek ad életet. D. Rebeka 1888-ban, 22 éves korában szülte meg első gyermekét Rozáliát, aki alig egy napos korában meghalt. Annak ellenére, hogy törvénytelen gyermekként született, a református keresztelési anyakönyv tartalmazza az apa nevét is. Az apa V. Ferencz, homoródszentmártoni származású, unitárius felekezetű földműves/napszámos. V. Ferenc 1855-ben született, apja V. Pál, anyja S. Zsuzsánna földművesek. V. Ferenc 1886-ban házasságot kötött egy Zs. Juliánná nevű római katolikus „asszonnyal”, de az 1901-től vezetett unitárius családkönyv bejegyzése szerint a feleség „elment”, ami arra utalhat, hogy a kapcsolatban különélés következett be. A válás vagy sokkal inkább a különélés jól magyarázná, hogy a későbbiekben, 1888-tól V. Ferencz miért élt törvénytelen kapcsolatban D. Rebekával és nem lépett újra házasságra. Zs. Juliánná halálának nyomát nem találjuk az anyakönyvekben, nyilván azért, mert más faluból származott, erre utal a más esetben elő nem forduló családi neve és római katolikus vallása is. Elképzelhető tehát, hogy párkapcsolati gondok miatt, például a férj hűtlensége miatt egyszerűen elköltözött/hazaköltözött a faluból és sohasem bontották fel hivatalosan a házasságot. A családkönyvben D. Rebeka neve is megjelenik, törvénytelen házasság megjegyzéssel. TÖRTÉNELEM I ISTORIE l HISTORY 125
