F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
TANULMÁNY - Balázsik Tamás: Kegyúri temetkezés Túristvándiban
A Perényiek istvándi birtoklása 1488-cal vette kezdetét. János és fiai, Gábor, Mihály és István ekkor vették meg Cégényi János itteni és a környék falvaiban lévő bizonyos birtokait 1000 arany forintért. 1514-ben Perényi Gábor, Cégényi Bálint lányától, Agathától szerzett jobbágyokat, továbbá kezére került Bornemisza Gáspár presbiternek Istvándi határában fekvő tapolnokháti szántóföldjeiből 50 (20 ekealja), majd 100 forintnyi, valamint a Kömörő területén fekvő kedmenszegi kaszálója. Amellett, hogy a már említett Kömörei-kúria Perényi Gáboré volt, egy 1548-as adat szerint zálogként Cégényi Jánostól is megszerezte az Istvándihoz tartozó Gömlecsben, más forrás szerint a Zemlyék nevű szigeten levő udvarházát, továbbá birtoka volt az Istvándi és Gömlecs közti területen is. (A Gömlecsnek nevezett részen egy 1816-os forrás szerint a református templom melletti belső telkek értendők, amelynek lakosságát a török és a pestis kipusztította.) Az 1540-es évekből fennmaradt néhány feljegyzés, ezek szerint Perényi Gábor fia János olyan jobbágyok felett rendelkezett, akik egykor Kömörei Mihály, Cégényi János és Cégényi Bálint birtokában voltak. Perényi István pedig egy Verbőczi Istvánnal kötött csereügylet kapcsán jutott 1518-ban istvándi javakhoz. Verbőczi ugyanis a dobronyai uradalomért elcserélte Perényivel az 1514-es parasztháború után neki adományozott, jobbára a parasztcsapatokhoz csatlakozott nemesektől, így a Kölcseyek némelyikétől is elkobzott környékbeli birtokokat. 17 A birtokgyarapítás eredményeként a Perényiek a 16. század közepére a falu egyik, ha nem a legnagyobb földesuraivá emelkedtek. Egy 1551-es összeírás Perényi Jánosnak 43 jobbágyát említi, a környező falvakkal összevetve itt bírtak a legtöbb jobbággyal. A 16. század második felében tovább gyarapították birtokállományukat. 1587—89 folyamán például a Kende családtagoktól az istvándi malomban bírt részeik kerültek Zsófia, Perényi István ugocsai főispán lánya kezére. A feltevések szerint ő volt az a titokzatos „Sófi", akinek nevére Balassi Bálint 1589-ben verset szerzett, meglátva ugyanis a gyászba öltözött gyermeklányt, beleszeretett. Kezét is igyekezett megnyerni, Zsófia azonban 1590 novemberében Kevendi Székely György felesége lett. Székely — 1595-ben kallói kapitány — maga is gyarapította a családi vagyont, 1596-ban Kende Tamástól szerzett zálogképpen 400 arany forintért egy kúriát Istvándiban. Miután Perényi Zsófia — előbb Székely György (+1598/99) majd Forgách János (+1601/2) özvegye, végül Kollonich Siegfrid egri várkapitány (+1624) felesége — 1607-ben, majd fia, Székely Jakab 1608-ban meghalt, Deregnyei Daróczi Ferenc birtokaik közül többet, így az Istvándiban bírt javakat, megszakadás címén felkérte. Az uralkodó azonban a birtokokról — köztük az istvándi kúriáról is — nem számára, hanem Kornis Zsigmondnak állíttatott ki 1608-ban privilegiális oklevelet. Az eladományozás ellen Perényi György, Ferenc és Gábor, valamint Perényi István fia Mihály pert indítottak, amit meg is nyertek, s kezükön maradtak az istvándi birtokok. 18 Abból a tényből, hogy Perényi Ferenc 1618-ban több zálogosítást is keltezett Istvándiból, feltételezhető, hogy huzamosabban itt tartózkodott, egy 1619-es irat pedig Perényi Mihályt itt lakóként említi. Egy 1646-os hatalmaskodás kapcsán megtudjuk továbbá, hogy Perényi Zsigmond (György fia) udvarháza az Istvándi mezőn áll, egy 1677es csereügyletből pedig azt, hogy Perényi Ádám (Zsigmond fia) kúriája közelében a Kendék szántóföldjei vannak. 19 A Perényi-udvarházat később Sóvári Soós János
