Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet - műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998)
Istvánfy Gyula: A zámorhegyi remeteség helyreállítása
A zámorhegyi remeteség helyreállítása ISTVÁNFI GYULA A Pusztazámor községben található remeteség romos épületét az Országos Műemléki Felügyelőség illetve jogutódja az Országos Műemlékvédelmi Hivatal támogatásával, a hívek és a helyi önkormányzat számottevő segítségével a Székesfehérvári Püspökség 1991-1994 között helyreállította. A munkálatok irányítója és szervezője Eszéki Imre sóskúti esperes plébános volt. A helyreállítás terveit e sorok írója készítette. A költségek mintegy 12 millió akkori forintra rúgtak. (1. kép) A helyszín, Zámorhegy valójában egy plató széle, amely a Zámori-patak völgyoldalába települt Pusztazámor fölé magasodik mintegy 30-40 méterrel. A község Budapesttől délre, 35 km távolságban van, Sóskút után következik a bekötő út végén, kellemes környezetben. Településszerkezetében máig felismerhető egykori uradalmi központ mivolta - amit a neve is jelez - az átalakított majorsági épületekkel, kiskastéllyal, plébániával, gazdatiszti lakkal és halmazos beépítéssel. Az utóbbi években a korábban zárt falu nyitottabbá vált, elsősorban a főváros irányában, amelynek előre láthatóan agglomerációs körzetébe fog kerülni hamarosan. A lakóházak többsége már új, s újabb utcák kiépülése van folyamatban. A remeteség, az említett magaslaton, a temető környezetében van. Szerzetesek csupán hatvan évig lakták a 18-19. század fordulóján, majd egy felújítást követően 1924-től 1945-ig plébániatemplom volt. Az épület egyetlen oromzatos nyeregtető alatt két szerkezeti menetet rejt, melyek közül az északi rész foglalja magába az egyhajós, patkó alakú szentélyzáródású templomot, a déli rész pedig a háromszintes remetelak. Utóbbi részen a felszín alatt van a folyosószerű kripta, a földszintes sekrestye, folyosó, kamra és lépcsőház, az emeleten két szoba a templomtérbe nyíló oratórium ablakokkal, szószék- és kórusajtóval. Valamennyi helyiséget boltozat fedi. A templom háromszakaszos, hevederekkel osztott csehsüvegboltozatú, a kosárívű diadalív mögött szentélye torz kupolával fedett. Az épület jó arányaival, igényes barokk megformálásával még romos állapotában is érzékeltette jelentőségét, mint azt Voit Pál megfogalmazta 1958-ban: „A pompás természeti környezetben álló remeteség pusztuló állapotában is mint e nemben egyetlen fennmaradt emlék, mind művelődéstörténeti, mind műemléki szempontból megragadó és jelentős objektum." 1 A helység és a remeteség történetét eddig legteljesebben a falu egykori plébánosa, Nagy Ipoly: Adatok a pusztazámori remeteségi kápolna történetéhez című - máig kéziratban heverő - munkájában dolgozta fel, 1940-ben. Az ő adatait használja fel a Pest megye műemlékei és Genthon István is. 2 A helység nevének első írott előfordulása a Képes Krónikában található (1358) az 1046. év eseményeinek leírásánál: „Péter király pedig, amikor látta, hogy a magyarok egy lélekkel Endre és Levente hercegekhez csatlakoztak, teutonjaival Musun felé menekült, hogy innen Ausztriábajuthasson, de nem tudott kiszökni [...] ezért sietve vissza akart térni Albába. Amikor Zamur faluba tért be, [...] egy udvarházba menekült, és három napon át vitézül
