Szeghalmy Gyula: Felvidék (Budapest, Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, 1940)
Monoktól Kassáig
összeálló népkonglomerátumok élősködjenek a Bodrog alsó folyása mentén. Várát a hagyomány I. Endrével építteti. 1262 Lben István herceg; IV. Béla fia, ehhez ragasztja az úgynevezett Veres-tornyot, mely az akkor még egyszerűbb várnál a donzson szerepét töltötte be. A várbirtok első okleveles nyoma 1271-ből való. Ez V. István adománya folytán Ubul Mihályt nevezi a pataki uradalom első birtokosaként. Ettől kezdve egy emberöltőn át semmi hír róla. Ujabb adatokat 1310 Jbőí kapunk, midőn a vidéken garázdálkodó Csák Máté hadai támadják meg, a várost fölperzselik, várát elfoglalják és kirabolják. Róbert Károly a hozzá hű, várost segít talpraállítani. Nagy LajoS értékes kiváltságokban részesíti. Zsigmond Perényi Miklós zempléni főispánt, a későbbi Szörényi, bánt jutalmazza Patakkal. Igy birják azt a Perényiek közül II. Péter macsói bán, majd országbíró, Miklós és László, Zsigmond király bizalmas emberei és Imre főpohárnokmester. 1427-ben kihalt a Perényiek pataki ága s így a vár és uradalom! visszaszállt a koronára, mígnem 1435-ben zálogképen Pálóczy György esztergomi érsek váltotta magához, kitől Pálóczy Máté nádorispán örökölte. Miután az utolsó Pálóczy a mohácsi csatában vérzett el, a gazdátlanná vált dominiumot Perényi Péter erdélyi vajda, koronaőr kaparintotta kézhez s mert János király nem mert a hatalmas úrral kikezdéni, akarva-nemakarva, hagyta meg annak birtokában. Egy év múlva Péter vajda fordított a köpenyegen, faképnél hagy^ ta János királyt, I. Ferdinánd hűségére tért, azonban mint írja, néni érzi jól magát a »hitványok táborában«, így visszapártol János királyhoz és ennek olyan belső bizalmasává lesz, hogy ura őt küldi követségbe I. Zsigmond lengyel király udvarába; megkérni leányának: Izabellának a kezét, Perényi Péter költséget nem kímélve, alakíttatta át a várat, mely ettől kezdve már komoly erősség számba ment s annak ellenállási képessége még gyarapodott örököse, Perényi Gábor idéjében, ki 1566bán sikeresen tudta megvédeni a várat a török-tatárhordák ostromával szemben. Gábor úrnak 1567-ben bekövetkezett halálával kihalt a Perényiek nádori ága s így Patak rövid időre koronabirtokká lett, mígnem Miksa király 1575-ben százezer aranyforintért Dobó Ferenc barsi, főispánnak engedte át. Ugy látszik Pataknak ebben az időben az volt a sorsa, hogy gyorsan cserélgesse gazdáit. Dobó Ferenc is alig melegedett meg' Patak birtokában, a halál már is kilakoltatta onnan. Minthogy pedig a jeles úrnak fiúgyermekei nem voltak, csak egy leánya, Krisztina, férjezett Balassa Báüntné s mert a kincstár elvetette Krisztina asszony örökösödési; igényét, a várbirtokot újra egy Perényi-vér, Székelyné, Perényi Zsófia váltotta magához. Ám ez a birtoklás is rövid életű volt, mert úgy Zsóifia asszony, mint kiskorú fia, Jakab pár év múlva leköltöztek a várkápolna sírboltjába s a dominiumra ismét a kincstár tette rá a kezét. 1608-ban az ős Rátolt nemzetségből származó Lorántffy-család egyik jeles tagja, Mihály váltotta magához a pataki birtokot. A vár kapubálványára ekkor került föl a Lorántffyak fatörzses-gallyas címere, mely később a keréken álló feketesasos Rákóczy-címerrel egyesülve, sokáig büszkélkedett a vár főkapuja fölött. 1614-ben Lorántffy Mihály őseihez tért. Örökébe leánya, Zsuzsán.— 419 — 27
