Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Sellyei József

SELLYEI JÓZSEF A szlovákiai magyar irodalom autodidakta parasztírója, Sellyei József, 1909-ben született Vágsellyén. Családi nevén Miskovicsnak hívták, szülei vágsellyei parasztok voltak. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd beiratkozott az érsekújvári gimnáziumba, de középiskolai tanulmányait már tizenhárom éves korában meg kellett szakítania, mert családjukban égető szükség volt munkaerőre. Sellyei tizenhét éves korában már verseket és elbeszéléseket írt, melyekben a paraszti életből való kitörni akarás és viszszatarthatatlan elbeszélő vágy tükröződik. Első írásai az élőbeszéd, a falusi panaszkodás jegyeit hordják magukon. Célja, hogy a nyilvánosság előtt, írott szóval kiáltsa világgá a parasztlélekfájdalmát. A vidéki, helyi jelentőségű lapokban megjelent kisebb karcolatain kívül 1929-ben egy önálló versesfüzetet adott ki, Farsang legénye címmel. A saját költségén kiadott költemények zöme jelentéktelen szabad vers, irodalmi körökben nem is keltett visszhangot. Verseiben kevés a lírai ihlet, inkább a megszólalás vágya s bizonyos epikus hajlam mutatkozik bennük. Az egyhangú falusi életből kikapcsolódást jelentő mulatozás mellett költeményeiben leggyakrabban szociális kérdésekkel: szegénységgel, a kora hajnaltól késő éjszakáig tartó robottal foglalkozik, amitől szerinte csak a sír válthatja meg a parasztembert. A botladozó, kezdő lépések után 1930-ban jut el Sellyei az írói érvényesülésig. Ekkor kezdi közölni írásait, elsősorban a Zsellérminiatűröket a Gaál Gábor szerkesztette kolozsvári Korunk. Az európai hírű és rangú folyóiratban Gaál Gábor és a Korunk szlovákiai szerkesztője, Fábry Zoltán rendszeres kapcsolatot teremtettek Sellyeivei: biztatták, bátorították, segítették őt az írásban. A Korunkban Sellyeinek egy kisregénye és mintegy tizenöt kisebb prózai írása: elbeszélése, vázlata, karcolata jelent meg. Az ott 220