Csanda Sándor: Első nemzedék

Az elbeszélő irodalom - Szenes Piroska

SZENES PIROSKA A két világháború közti szlovákiai magyar irodalom jeles nőírója. Szenes Piroska Marosszalatnán született 1899-ben. Pesten járt egyetemre; a csehszlovákiai magyar prózaírók közül őt ismerték el leginkább az egyetemes magyar irodalomban is: valamennyi könyve Budapesten jelent meg; már a húszas évektől a Nyugat munkatársának számított. 1938 végéig Besztercebányán élt, férje Halász Miklós szocialista ügyvéd és publicista volt. A fasizmus uralomra jutása után külföldre menekült, 1939-ben munkatársa volt a párizsi antifasiszta magyar írók folyóiratának, az Üzenetnek, később pedig a hasonló szellemű Magyar Fórumnak, melyet Jászi Oszkár és Terebessy János szerkesztett New Yorkban. Az Egyesült Államokban maradt élete végéig (1972); az ott megjelenő Harc munkatársa volt. Szenes Piroska elbeszéléseivel a Nyugatban tűnik fel a húszas évek elején, a harmincas években pedig főként aktivista szellemű csehszlovákiai magyar lapokban, elsősorban a Magyar Újságban publikál. Első regénye, Az utolsó úr 1927-ben jelenik meg, egy várába zárkózó arisztokrata asszonyról szól, aki dacol a polgári renddel, szembeszáll a haladással. A mű rokonságban van Mikszáth regényével, a Beszterce ostromával. Illés Endre találóan állapítja meg róla a Nyugatban: Abból, hogy a regény férfiruhába öltöző, zsarnokion kegyetlen s erősen terhelt hősnője a háború utáni mában él, középkori vára vastag eres s pirosképű parasztok kis darab földjei közé ékelődik, a kirívó szolgaalázat s a fájó nincstelenség szürke alapján az oligarcha zsarnokoskodás piros színei égnek: nyilvánvalóvá válik — ezt a témát Szenes Piroska szociális igazságok s főképp igazságtalanságok megafónjául választotta először. A mikszáthi ötlet egyenes sínéiről ebbe az irányba tér is le. Egy külön figurát teremt, az ismert idealista, fiatal diákot, súlyos igazságai 169