Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

kapta, az osztályokat sorba járta. Nálunk éppen Páter Abel tartott történelemórát. Engem is felszólított azzal a kérdéssel, hogy ki vezette be elsőnek az általános védkötelezettséget? Feleletem helyes volt: I. Napóleon császár. Erre az öreg főherceg azt találta tőlem kérdezni: Tudja-e, hogy mi az általános védkötelezettség? Erre némi gondolkodás után így válaszoltam: „Hogy mindenki, akit megtámadnak köteles védekezni!" Ez persze általános derültséget váltott ki, és legjobban az öreg főherceg nevetett. Kalksburgban egyszer Somssich Pál meglátogatott, aki nagy szerepet játszott a kiegyezési politikában, és a képviselőház elnöke is volt. ő különben nyáron gyakran felkereste szüleimet Hetesen. Kiváló szónok volt és folyékonyan beszélt latinul is. Mindig nagy tisztelettel tekintettem fel rá. Tanulmányaim közben a német, francia és angol tanulása mellett nálam a magyar nyelv hiányt szenvedett. így a negyedik év végén, 13 éves koromban atyám kivett az intézetből, azzal az elhatározással, hogy tanulmányaimat magyarul folytassam. Az titat haza egyedül tettem meg. Otthon atyám azzal fogadott, hogy engedélyt kapott arra, hogy szeptemberben a négy alsó gimnáziumi osztály tantárgyaiból összevont felvételi vizsgát tehessek magyar nyelven Kaposvárott. Ha ez sikerül, az 5. osztályt már Kaposváron fogom járni nyilvánosan. Ennek részben örültem, részben búsultam, mert így az egész nyári szünidőt tanulással kellett töltenem. így is történt, és Reissner tanár személyében kaptam egy jó instruktort. Szeptemberben aztán sikerült letenni magyar nyelven a 4 osztály tantárgyaiból való felvételi vizsgát. Ezek után 1888 szeptemberében Kaposváron a Somssich Pál nevét viselő gimnázium 5. osztályába beiratkoztam. Szüleim akkor a telet Bttdapesten töltötték. Én is odakészültem karácsonyra, bár atyám szigorúan meghagyta, hogy csak akkor jöhetek, ha nincs hármasom ( elégséges) a bizonyítványban. Görögből Kalksburgban két evvel előbbre voltunk, a német természetesen nem volt probléma. A tanár is hamarosan észrevette, hogy szomszédaim tőlem írták le a dolgozatot, így kiültetett a katedrára, hogy ezt megakadályozza. A többi tantárgyból nagyon kellett tanulni, de végül is sikerült jó és jeles jegyeket kapni, s így a karácsonyi szabadságot szüleimnél töltöttem. Az ötödik gimnáziumot Kaposváron sikeresen elvégeztem, algebrából jó. a többi tantárgyból jeles eredménnyel. Mivel ez évben szüleim Pozsonyba költöztek, úgy döntöttek, hogy a 6. osztályt az ottani római katolikus gimnáziumban fogom végezni. Öcséim ugyancsak itt folytatták tanulmányaikat. Agimnázium szigorú volt és itt is maradtam 1892-ig, majd ez év júniusában sikeresen leérettségiztem. Ezután Budapestre utaztam, ahol akkor ünnepelték Ferenc József király koronázásának 25. évfordulóját. Akkor láttam először a királyt, aki Szapáry Gyula, akkori miniszterelnök kíséretében lovas kocsin vonult be a várba. Majd hazautaztam Hetesre és Szarkavárra, ahol kaptam jó nagyatyámtól 200 forintot, hogy ezzel a pénzzel utazzam be Magyarországot, mert ő azt mondta, hogy az ember első kötelessége, hogv- saját hazáját megismerje. így aztán rögtön útitervet dolgoztam ki, és hamarosan útnak indultam. Először Lúgosra utaztam, onnan Temesvárra, majd Orsovára. Ott megnéztem a Vaskaput és a Dunában lévő kis Adakaleh szigetet, melynek lakói még a megszállás idejéből visszamaradt törökök voltak, akik megtartották saját viseletüket és szokásaikat. Innen Ördögfalvára mentem (Hátszeg mellett). Egy hétig maradtam ott barátaimnál, számos szép kirándulást téve a Retyezátra, a Kro vízeséshez, majd Petrozsénvbe.