Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

nép minden más rétegében. A negatív általánosítás, a sommás ítélet ugyanis megtévesztő. Az emlékirat szövegét helyenkint kiegészítettem néhány személyes emlék­kel, ott ahol Atyám elbeszélésére, amint az eseményeket akkoriban kommentálta, még élénken emlékszem. (S. P.) A család 1874. május 8-án születtem Grácban nagyatyám bérházában a Radetzky strasseban. Atyám, Somssich Imre, ki dédanyja d'Aspremomt Lynden grófné révén Rákóczi Júliának, II. Rákóczi Ferenc nővérének egyenes leszármazottja. Anyám Széchenyi Mária, kinek Ürményi nagyanyja Hunyadi János nővérének leszárma­zottja. Mindig büszkeséggel töltött el az a tudat, hogy így Rákóczi, Zrínyi, Frangepán és Hunyadi vér pezseg ereimben, de ez fokozottan tette kötelességemmé, hogy példájuktól buzdítva hazám érdekének szenteljem egész tevékenységemet. Atyai nagyapám, Somssich József huszártiszt volt, és a József Nádor nevét viselő huszárezredben szolgált. 1848-ban, a szabadságharc kitörésekor elhagyta ezredét, s mint nemzetőr őrnagy, a magyar honvédségnél teljesített szolgálatot. A szabadságharc tragikus vége után visszavonult és gazdálkodásnak szentelte életét, atyjától Somssich Pongráctól örökölt kaposújlaki és hetesi birtokain. Mint fiatal huszártiszt állandóan a lovak mellett élt és bizonyára sokat hált is az istállókban. Talán ez okozta különös betegségét, melyben meglett korában szenvedett. Ez a lószag elleni allergiában nyilvánult meg, ami nála fulladási tünetekkel járó aszthmatikus rohamokat váltott ki. így többet nem járhatott lovas fogattal. Még ma is emlékszem híres ökrös fogatára, melyről csak később tudtam meg miért használja. Két szép címeres magyar ökör volt járomba fogva, könnyű hintóba. A kocsisbakról hajtotta őket buzdító szavakkal és ostorlegyintéssel, az ökrök egész jól ügettek. így járta be birtokait, Szarkaváron lakott, és gyakran jött át hozzánk Hetesre, de mindig kora reggel érkezett. A külső kapunál állt meg a fogatja és ő gyalog jött a kerten keresztül a kastélyhoz, hogy ne kelljen a falun keresztül mennie az ökrös fogattal, mert nyavalyáját annyira restellte. Egyszer Szarkavárról Bessenyőre ökrös fogaton én is elkísértem. Öt óra hosszat utaztunk, amit lovas kocsin két óra alatt tettek meg. A nép körében az a monda járta, hogy büntetésből kellett ökrös fogaton járnia, mert a bécsi Burgon 4 lovas fogattal vágtában hajtott át, ami csak a királynak volt szabad. Persze ebből egy szó sem igaz. Nagyatyám nagyon jól festett, miről a szarkavári kápolnában, a hetesi, jutái és más környékbeli templomokban lévő festményei is tanúskodnak. Nagy műérzéke is volt, minek tanújele a gyönyörű szarkavári mauzóleum. Áldott jószívű embernek tartották, akit alkalmazottai rendkívül tiszteltek és szerettek. Sajnos betegsége arra kényszerítette, hogy teljesen visszavonuljon, és legszűkebb rokonságán kívül alig érintkezett valakivel. Hatan voltunk testvérek. Júlia, a legidősebb nővérem csecsemőkorában halt meg. A mikéi családi kriptában*** temették el, ahol dédatyám, Somssich Pongrác, * Ezek még ma is az említett templomokban találhatók. ** Ma pusztulásra van ítélve, a benne lévő sírok kiforgatva, a szobrok vandál módon profa­náivá (meggyalázva), bozót és gaz lepi be a környékét. *** A helybeli lakosság akciója folytán ezen épület javítása 1988-ban megkezdődött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom