Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Tóth Péter: Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei (1658—1718)

A. 10-13. 1660. június 30., Bécs. Lipót császár parancslevele Somogy vármegyéhez, amelyben hozzájárulást követel a Felső-Magyarországra vezényelt német katonaság ellátásához, nehogy a katonák a szükségtől kényszerítve a szerencsétlen népet nyomorgassák, amelynek egyébként éppen a védelmére vezényelték oda őket. 7. A. 13—19. 1660. szeptember 8., Eperjes. Sáros vármegye levele Somogyhoz, amelyben kéri a megyét, hogy járjon közbe és támogassa a Felső-Magyarországon állomásozó német katonaság kivonása érdekében a császár elé terjesztett kérelmét. A katonaság ugyanis semmi hasznot nem hajtott az országnak, nem akadályozta meg például Várad elestét; a portával béke van, tehát semmi szükség az itt állomásoztatására; a császári ígéretek ellenére pedig annyi szenvedést okozott és okoz a szerencsétlen népnek, hogy a lakosság tömegestől szökik a török uralta biztonságosabb vidékekre. 8. A. 19-21. 1660. október 25., Újvár. Zrínyi Miklós főispán levele a vármegyéhez, amelyben bejelenti, hogy az október 30-ra kitűzött generalis congregation — bár megígérte — fontos és elhalaszthatatlan bécsi útja miatt nem tud jelen lenni. A tisztújítással kapcsolatban javasolja az eddigi tisztségviselők újraválasztását, mivel ők a legalkalmasabbak a tisztségekre, kivéve néhány (meg nem nevezett) szolgabírót, akik helyett a (szintén meg nem nevezett) candidáltak közül való választást javasolja. 9. A. 21-22. 1660. október 28., Tokaj. Wesselényi Ferenc nádorispán levele Zala és Somogy vármegyéhez, amelyben felszólítja a két megyét, hogy sürgősen tegyenek eleget a legutóbbi országgyűlés 8. törvénycikkelye alapján reájuk kivetett hadiadó (subsidium militare) felküldésének. 10. A. 22-24. 1660. november 26., Bécs. Lipót császár levele Somogy és Zala vármegyékhez, amelyben felszólítja a két megyét, hogy sürgősen hajtsa be a legutóbbi — 1659. évi — országgyűlés 8. és 12. törvénycikkelye alapján reájuk kivetett adót és küldje fel Zichy Istvánnak, a magyar kamara praefectusának a kezéhez.