Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Tóth Péter: Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei (1658—1718)

önállóvá lett vármegye 1710 után csak lassan, lépésről lépésre szervezte meg önmagát, s ez tükröződik a fennmaradt iratanyagban is: a legkorábbi megyei iratokat szemügyre véve azonnal láthatjuk, hogy ezek véletlenszerűen — sokszor csak tisztségviselők „zsebirattáraként" — kerültek át Somogyba. Mindezt azért tartottuk szükségesnek elmondani, mert magyarázatul szolgál az első kötet jegyzőkönyv — az úgynevezett Prothocollum Antiquum — létrejöttére, következésképpen számításba kellett vennünk a jelen kiadás alapelveinek meghatározásában is. Ez a kötet ugyanis a szó szoros értelmében nem tekinthető jegyzőkönyvnek, hanem egy másolatgyűjtemény, amely a fennmaradt — vagy inkább Zalából átkerült — kevéske iratanyagról, illetve az első kötet tényleges jegyzőkönyvbe valamilyen okból be nem került közgyűlési tárgysorozatokról készült. Mégis megérdemli azonban a „közgyűlési jegyzőkönyv" elnevezést, mivel a lemásolt iratanyag nagy többsége szabályos közgyűlési jegyzőkönyvi töredék, illetve olyan irat, amelyet megyegyűlés adott ki, vagy amelyet megyegyűlésen tárgyalt ügyről készítettek. A másoló — a levéltárrendező vizeki Tallián János — kitapintható szándéka tehát az volt e kötet elkészítésével, hogy a keze ügyében lévő iratok alapján megkísérelje rekonstruálni a megyegyűléseket, illetve azok tárgyait; ezért másolt le tehát a valódi jegyzőkönyvi töredékek mellett minden olyan iratot, amelyből gyűlésekre következtetni lehetette Néhány szót a jelen kiadás alapelveiről. Mivel a cél Somogy — az önálló Somogy — vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek a kiadása, a Prothocollum Antiquum kötetét kettéválasztottuk és a regeszták sorát az első önálló közgyűlés (az 1710. május 11 -én tartott congregatio) tárgysorozatával indítottuk. Az egyes gyűlések anyagát a gyűlés fajtájának, időpontjának és helyszínének a feltüntetésével választottuk el egymástól; ezek az átmásolt jegyzőkönyvi töredékekben minden esetben szerepelnek. Ha nem maradt fenn a teljes tárgysorozat, hanem csupán levélfogalmazvány vagy szolgabírói feljegyzés a tiltásokról, s ezek közlik a gyűlés helyét, idejét és típusát, akkor ezek zárójelbe téve szolgálnak az adott gyűlésnek a többitől való elválasztására. Ha a keltezések alapján egyértelműen megállapítható volt, akkor az egyéb iratokat és leveleket elválasztottuk azoktól a gyűlésektől, amelyekhez másolták; az elválasztásra ugyancsak zárójelbe tett cím (amelyet mi adtunk) szolgál. A másolatok sorrendjén csak néhány esetben változtattunk, azért, hogy helyreállítsuk az időrendet, amelyre a másoló érzékelhetően törekedett, de amelyet olykor el is vétett. Az egyetlen kivétel: a Gracsich-ügy iratait (62—67. számú regeszták) a szoros együvé tartozás, valamint az egyes iratok keltezetlen volta miatt nem tartottuk indokoltnak időrendi helyükre rakni. — A visszakereshetőség érdekében természetesen minden regeszta mellett feltüntettük a kötet- és oldalszámot. Mivel az első kötet jegyzőkönyv — amelynek feldolgozása a jelen közlés tárgya — nem kapott számot, ezt A betűvel (Antiquum) jelöltük. Az ilyen módon sorba rakott és egymástól elválasztott másolatokról regesztákat, bő tartalmi kivonatokat készítettünk. Ennek során — az érvényben lévő szabályzatok szem előtt tartásával — arra törekedtünk, hogy az összes név mellett minden olyan dolog is belekerüljön a regesztába, amely bármelyik tudományág szempontjából jelentőséggel bírhat. A szabályzatokhoz képest azonban egy ponton lényeges változtatást kellett tennünk: mivel a másoló sokszor nehezen boldogult az — úgy tűnik — erősen rongált töredékekkel és nagyon sok hibát vétett a nevek írásában, nem láttuk értelmét az eredeti írásmód feltüntetésének (hiszen ez inkább csak a másoló nehézségeire utalna, mintsem bármilyen nyelvészeti következtetés