Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 5. (Kaposvár, 1974)

Tóth Tibor: A mernyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítás előtt

közben elpusztult, ami nem ritkán elő is fordult, máris felrémlett a zsellérréválás iszonyata, hiszen az uradalom a kellő fogaterővel nem bíró jobbágyot a telkétől minden további nélkül megfosztotta.

182 Ha egy-egy rossz gazdasági év, vagy valami váratlan szerencsétlenség következett, a fentiekből láthatóan a jobbágyi gazdálkodás mérlege azonnal felborult, felszaporodtak a nagyon súlyos, szinte letörleszthetetlen adósságok, és az uradalom, ha akarta, most már a jog segítségével mozdíthatta meg a jobbágy alatt a földet. A 20-as évek második felérc Mernye már 3712 forinttal, Dörgicse 2600 forinttal, Taszár 5000 forinttal volt hátralékban, ami telkenként Mernyén 68, Dörgicsén 92, Taszáron pedig 145 forint adósságot jelentett.

183 Az adósságok növekedését az uradalom egyre türelmetlenebb magatartása kísérte. 1828-ban már uradalomszerte zengett a panasz a gabona, a bor lefoglalása miatt, és amikor ez sem vezetett eredményre, sőt a jobbágyok pénzforrásait dugaszolta be, megindultak a kibecsültetések, sőt az adós jobbágyok telkének a falvakban történő cllicitálása, illetve hátralékoknak robotra való átváltoztatása.

184 Az a lehetőség, hogy a telkében megmaradni nem tudó jobbágy ingatlanai a falvakon belül is értékesítésre kerülhettek, mutatja, hogy a terhek növekedése, az elszegényedés a jobbágyfalvak lakosságát nem egyformán érintette. Mindez azt jelzi, hogy a reformkorban a mernyei uradalom jobbágysága sem volt egységes, megindult a szociális polarizálódás útján. Az uradalmi falvak telekmegosztása 1828-ban és 1848-ban a következő volt:

185 Év Telekszám 1—2 telek 1 telek 6/8—4/8 3/8—2/8 telek telek 2/8-os telek alatt Házas összesen zsellér 1828 1848 371 3/8 384 5/16 16 9 71 63 401 300 385 337 6 36 92 886 132 963 A fenti adatsorokon kívül még azt is tudjuk, hogy 1804-be n az uradalomban összesen 331 telek volt, amelyen 540 telkes gazda osztozott. Rajtuk kívül még 64 házaszsellért is összeírt a kamarai felvétel. Az 1804-1848 között eltelt 44 év alatt a telekszámnövekedés jelentős volt. A folyamat intenzívebb érvényesülése 1828 előttre esett, amikor az elsődleges bevételi forrást a földesúri járadékok növelése jelentette. 1828 után a folyamat lelassult, egyrészt a telkek alakítására használandó remanenciák csökkenése, másrészt pedig az uradalmi érdekeltség fogyatkozása miatt. Addig az ideig, amíg a majorságok kiterjesztése a különféle jogcímeken használt allodiális földek birtoklását nem veszélyeztette, a telekszám növekedése a tényleges paraszti földhasználatot lényegesen aligha csökkenthétté. Azzal azonban, hogy a telken kívüli, de mégis úrbéres jellegű állományokat telekszaporításra elvonták, a jobbágyfelszabadítás utáni perspektívát tekintve, lényegében a falvak szociális helyzetének a süllyedését idézték elő. Csak önmagában a telekmegoszlást tekintve, láthatjuk, hogy az uradalomban a jobbágyság differenciálódása nagyon előre haladt. Ez annál is inkább érdekes jelenség, mivel az 1809-es évet megelőző bérleti kezelés nem hatott ok-