Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 4. (Kaposvár, 1973)

Kanyar József: Kaposvár mezőváros művelődéstörténetéből a kései feudalizmus idején

KAPOSVÁR MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBŐL A KÉSEI FEUDALIZMUS IDEJÉN KANYAR JÓZSEF A másfél évszázadra megmerevedő török hódoltság által kialakított „államhatárok" azon túl, hogy az országrész politikai arculatát is meghatározták, a gazdasági fejlettséget nemcsak azáltal befolyásolták, hogy a megszállással együttjáró katonai eseményeket alakították, hanem azáltal is, hogy egy új termelési mód megjelenésével közvetlenül is kihatottak a háromrészre szakadt ország képének az alakulására. E komplex problémakör boncolása messzire vezetne, így mindenesetre csak annyit állapítunk meg, hogy e folyamat egyik eredményeként mindenképpen a mezővárosi fejlődést kell szemügyre vennünk. Kaposvár mezővárosi jellege a XVIII. század elejétől e hatások, illetve ismert földrajzi helyzetének eredőjéből következett és a harmadik, bár nem kevésbé lényeges összetevő: a gazdasági mikrótáji centrumjelleg - uradalmi központi szerep - majd csak a kései feudalizmus talaján kibontakozó földesúri árutermelés következő évtizedeiben lesz adott a számára. Amikor a török veszély már távolabb került az ország határaitól, csakhamar felszámolták a szabad katonai településeket. Kaposvár sem kerülte el a sorsát, a hozzátartozó uradalommal együtt Eszterházy Pál herceg birtokába került. A herceg által kibocsátott első urbárium (1702) szerint a végvárként felszabaduló kis mezőváros önkormányzata jelentősen megcsonkult, lakosait - ha azok jobbágyként való kezelésük elleni tiltakozásként nem is engedték összeíratni személyüket - jelentős jobbágyi szolgáltatásra kötelezték. Az 1702-es úrbéri szerződés a közel egykorú törökkoppányi és városhídvégi megállapodásokhoz hasonlóan még a település lakosságának, elsősorban - de nem kizárólagosan - a katonai szolgálatok elismeréseképpen adott földeket, fenntartva még e szolgálatok kereteit is. A szerződés határozottan leszögezte, hogy a város lakói nem örökös jobbágyok, „amire nem is léphetnek, mivel mindannyian, ki böcsületes nemes ember, ki katona, ki hajdú, ki szabad legény közülük", akik így, hasonló feltételek mellett élhetnek a városban, mint a simontornyai várőrségi katonák.

1 Az 1712-es megszállatás viszont már hospeseket telepített Kaposvárra, akik meghatározott polgári szolgáltatások fejében jutottak a használt földterületek birtokába. E telepítési szerződés - bár nem szól robotkötelezettségről és a betelepítési lehetőségek kedvezőbbé tételét szolgálta a „három esztendeig való szabadsággal", valamint Kecel és Űjfalu kedvező feltételek melletti árendájával - a „szabadságnak" ily rövid időhöz való kötésével - az 1702-es urbáriummal ellentétben - a mezőváros számára, a későbbi fejlődés szempontjából, mindenképpen