A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1938.

1938. április 27-28.

4 1938. április 27. — 2. ménykedhetünk a Nemzetek Szövetségének jövendő munkájában, de hozzáteszem, nem bízunk az emberi bölcsességben és annak megváltó erejében sem. A magyar ember, így különösen a magyar református, a zsoltár (CXXX. zs. 3. v.) szavaival elmondhatja: Énnekem reménységem vagyon csak Istenben". Habár az utolsó két évtizedben egyik-másik várakozásunk nem vált valóra, a magyarság nem kiábrándultan néz a jövőbe, hanem különösen átérzi az írás szavait (Példabeszédek könyve III. 5—6.): „Bizodalmad, legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." Áthat bennünket az a sziklaszilárd hit, hogy nem a vak sors szeszélye, hanem az isteni Gondviselés bölcsessége küldetésszerűen rendelteerre a földre, Európának eme fontos, de veszedelmekkel teljes pontjára a maroknyi magyar nemzetet. Ebben a tudatban átérezzük a kötelességet, hogy az egész nemzet és ennek minden hü fia itt töltse be hivatását és későbbi korban fenyegető bármi veszedelmek közt itt élje le nemzeti életét. A bizalom mellett lelkünket teljesen betölti a végtelen hála érzése a Mindenhatónak gondviselő kegyelméért, amelyet ebben az ünnepi évben évszázadok távolába visszatekintve, különösen megismerhettünk. Az Ür Isten szerszáma és eszköze gyanánt, bizonyára az ő küldetéséből és az ő hatalmas segítségével első nagy királyunk évszázadokra szóló alkotásokat létesített. Elfogadtatta pogány eleinkkel Krisztus Urunknak felséges tanításait és a keresztyén erkölcsöt. A törzsekre osztott, részben kalaadozásokra is hajlandó magyarság helyett megteremtette nemzetének belső egységét. Lerakta annak az államszervezetnek az alapjait, amelyen a magyar alkotmány több mint 900 éves küzdelmei és forgatagai közt fokozatosan fejleszthető és átalakítható volt és amelyeken a jövőben is haladnunk kell. Biztosította hazánk függetlenségét és mikor erre sor került, ezt afüggetlenséget az akkori nyugati világhatalommal: a német római császárral szemben sikerrel meg is védelmezte. Az ezeréves határokra terjesztette ki uralkodói hatáskörét. Anélkül, hogy a magas színvonalon állott ősmagyar művelődést megsemmisítette volna, megismertette nemzetét a nyugateurópai kultúrával és ezáltal történelmünknek egyik legnagyobb ,,műveltséghőse" lett. A múlt év december havában tartott országos zsinat megnyugvásomra meg is találta megfelelő módját annak, hogy mindezért a jótéteményért mi magyar reformátusok, a hitvallásunk által megszabott korlá-