Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1870

1870. május - Oldalszámok - 3

talnokokra, alsóbb rendii egyénekre és szolgákra, valamint nvugzsoldos és igényeiket fentarló rokkantakra terjed ki; de az ideiglenesen nyugdíjazott katonákra, és a helybeli szolgálatra előjegyzett félrokkant nyugdíjazott tisztekre, valamint a katonai rokkantak házaiban ellátás alatt álló legénységre nézve, az 1861-ik Sepleinber 14-én kibocsátott nösülési rendszabály érvénye továbbra is fennmarad. Magától értetik, hogy a véglegesen nyugalmazott, illetőleg nvugzsoldos és igényeiket fenntartott rokkantak által kötött házasságokból származó özvegyek és árvák állam részérőli ellátásra vagy egyéb oly szabályszerű javadalmakra, melyek özvegyeket vagy árvákat illetnek meg, igényt nem tarthatnak. A tartalék, valamint a véglegesen nyugalmazott tisztek, katonai felek és hivatalnokok, nősillésttket a menyasszony erkölcsi bizonyítványával, és az esketési anyakönyvi kivonattal felszerelt jelentés mellett, az illető katonai nyilvántartási hatóságnak bemutatni tartoznak, mely is azokat a személyzeti alapkönyv kiegészítése végett, még pedig, a tartalék lisztek felől esetről esetre a létszám nyilvántartása, a többiek felöl pedig évnegyedenként az illető katonai parancsnokságnak bejelenleni köteles. Köröztetése annak idejében megtörtént. 7. Olvastatott a magyar kir. pénzügyminister ő nagyméltóságának f. 1870-d. évi April 15-én 15,352 sz. a. kelt, és főtisztelendő püspök úrhoz, illetőleg általa dunántúli egyházkerületünkhöz intézett következő leirata: „Mindkét hitvallású evangelika egyház lelkészei és tanítói által fizetés fejében haszonélvezett földek után járó egyenes adó és egyenérléki illetékek fizetésére nézve, több egyházkerület azon határozatot hozta, hogy a fizetési kötelezettség nem az adó alapján képező földbirtok haszonélvezőitől, de az illető egyházközségtől, mint a földek tulajdonosától követeltessék. „Miután az egyházkerületnek az autonómiából folyó kétségtelen joga: egyházi ügyekben jogérvényes határozatot hozni — mit a m. k. pénzügyministeriumnak e tárgyban 1869. November 22én 38,061 sz. a. a m. k. pénzügyi igazgatóságokhoz kiadott rendelete is elismert — az egyházkerületek ezen hozott határozata folytán, minden pénzügyi igazgatóságnak kiadtam azon rendeletet, hogy ezután az egyház lel';észei és tanítói által haszonélvezett földek után járó egyenes adó, és egyenérléki illetékek az illető egyházon köveleltessenek és a fizetés teljesítésére mindenekelőtt az illető egyház gondnoka szólliltassék fel. „Ez alkalommal nem mulaszthatom el a főtiszleletil Superintendens urat arra figyelmeztetni, hogy az adók végrehajtásáról szóló 1868: XXI. t. cz. 37. §-a azt rendeli, hogy mindenekelölt a hátralékban maradt adókölelezellnek készpénz jövedelmei foglalandók le, — a 39. § pedig azt mondja hogy a 37-ik §-ban említett jövedelmek hiányában a könnyen pénzzé lehelő ingóságok foglalandók le; és miután az egyes egyházak oly ingóságokkal, melyek foglalás és eladás tárgyát képezhetnék, rendesen nem bírnak, mert bizonyára a templomokban levő, az egyházi szertartáshoz tartozó készletek foglalás és eladás tárgyát nem képezhetik; — felhívom a főt. Superintendens ural, szíveskedjék az egyházkerületi gyűlés állal oly határozat hozatalát eszközölni, melynél fogva az 1868: XXI t. cz. 12-ik §-ában körülirt adófizetési napokra az egyház birtokában levő földek utáni adótétel mindég készletben tartassék; tehát, ha az egyház rendes jövedelmeiből az összeg fedezhető nem volna, az egyház gondoskodjék módokról, hogy az egyházközséget képező tagok által elegendő készpénz jövödelmek biztosíttassanak, sőt azon egyházak, melyeknek nevezetesebb adóhátralékaik vannak, azoknak törlesztését ily készpénzkészletek előállítása által haladék nélkül eszközöljék; mert a mennyiben a fennlidézelt XXI t. cz. 56. §-a azt rendeli, hogy „ha az adókötelesnek ingóságai többé nem lennének, akkor a zálogolás az ingatlanokra kiterjesztendő" s a mennyiben a zálogolás után az adó-hátralék ki nem fizettetnék — a törvény 58. §-a rendeletének kellene elkerülhetetlenül érvényt szerezni, mely szerint „a lezálogolt ingatlanok elárverelése a fennálló törvények értelmében történik." „A törvénynek ezen rendeleteire annyival inkább szükségesnek tartottam Nagyságodat figyelmeztetni, miután a mint egy részről az egyházkerületnek a törvényeken alapuló egyházi autonómiából folyó intézkedési jogát soha kétségbe nem vontam, — úgy más részről a törvényesen megszavazott közjövedelmek biztosításáról és behajtásáról szóló törvények rendeleteit következetesen és pontosan végrehajtani kötelességemnek ismerem; és így, ha az egyházkerületek a közterhek pontos befizetése tekintetében saját hatáskörükben a kellő intézkedéseket minden irányban megtenni elmulasztanák, sok helyt azon sajnos eset állana be, hogy a menynyiben mindazon könnyítő körülmények, melyek a magánbirlokosoknál előfordulnak, az egyházi birtoknál az egyházkerületek állal hozott végzés folytán nem léteznek, ugyanis a magánbirtokoknál a függő termés és a földbirtok egyéb jövedelme, még ha az bérbe vagy haszonélvezetbe is van adva, miután az adó magát a birtokot terheli; az adó hátrányok behajtására nézve a kellő fedezet rendesen meg van, fennmaradván a bérlő vagy haszonélvező viszkereseti joga a földtulajdonosa ellen, a mennyiben az adófizetési kötelezettséget magára nem vállalta, s így az ingatlanok eladása csak igen ritkán fordul elő, ellenben az egyházak tulajdonában levő ingatlanoknál — miután az egyházkerületek az adó alapját képező földbirtok jövedelmét és kellő termését az adó kielégítésére szolgáló fedezetnek tekinteni nem kívánják, ha csak erélyesen nem fognak az egyházkerületek arról intézkedni, hogy az elöljárók a szükséges pénzkészletről eleve gondoskodjanak oly módon mint azt az 1869. évi November 22-én 38.061 sz. a. kiadott rendeletemben útmutatásul kijelöltem, t. i. hogy az elöljárók gondos1*