Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
A
Alapy 6 rövid idő alatt 6 szekrénnyi mennyiségre növelte. Állandó- és vándorkiáll.-okat szervezett, ill. rendezett. Természeti kisfilmek szakírója, szaklektora; több, a M. Televízió számára készült filmsorozatban Rockenbauer Pállal dolgozott együtt (pl. Kuckó). A múz.-i kutatókról kisfilmeket készített a tudománytörténeti archívum részére. - AM. Rovartani Társaság jegyzője (1970), a Kaktuszvilág szerkesztője (1973-1974), a Soosiana szerkesztőbiz.-ának tagja (1973-1974). F. m.: Új növények a termesztésben (Agrártudomány, 1950); Az olajlen nemesítés korszerű módszerei (uo., 1951); Néhány adat Szabolcs megye Lepidoptera faunájának ismeretéhez (Rovartani Közlemények, 1958); Data to the Mollusk Fauna of Hungary (Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungari- ci, 1960); Alopia soosiana n.sp. Pócs Tamással (uo., 1961); Ergebnisse der zoologischen Forschungen von Dr. Z. Kaszab in der Mongolei. 260. Mollusken. Pintér Lászlóval (uo., 1971). Varga András Alapy Gyula; Alapi (1872. okt. 20. Komárom - 1936. jan. 20. Komárom, Szlo.): történész, levéltáros, múzeum- és könyvtárigazgató. - A bp.-i tudo- mányegy.-en jogi tanulmányokat folytatott (1890-1892), majd levéltárosi szakvizsgát tett (1902) és bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1910). A Földművelésügyi Min.- ban helyezkedett el (1892-1898). Komárom város, majd a vm. al- (1898-tól), helyettes (1899-től), majd árvaszéki számvevője (1900-1903), utóbb a vm. levéltárosa (1903- 1921; nyugdíjba vonulásáig). Pályáját szép- irodalmi művekkel kezdte; verses- (Költemények, 1895) és elbeszéléskötete (Asszonyok, 1897) jelent meg. Az 1890-es évek végén bekapcsolódott Komárom társadalmi életébe. A komáromi Muz. Egyesület ig.-választmá- nyi tagja (1900), számvizsgálója (1901- 1902), titkára (1904-től), az egyesületi évkönyvek szerkesztője (1904—1909). Kolozsvárott régészeti tanf.-on vett részt (1910). A komáromi múz. történelmi osztályának őre (1913-tól). Elkészítette a Komáromban működő közművelődési intézmények (Muz. Egyesület, Közmívelődési Egyesület, Vm.-i Könyvtár) egyesülési tervezetét (1911 tavasza), amelynek jóváhagyása után megalakult a Jókai Közmívelődési és Muz. Egyesület (1911. márc. 5.), amelynek főtitkárává választották (1912-1931). Az 1945-ig tevékenykedő egyesület négy osztálya (közművelődési, irodalmi, múz.-i, művészeti) biztosította a vm. és a város közművelődését; 1918 után a kisebbségbe került szlovákiai magyarság jelentős szellemi központja lett. A Jókai Egyesület ~t a múz. ig.-jává nevezte ki (1913-1936). Nevéhez fűződik az 1913-ban épült komáromi Kultúrpalota (1949-től a Duna Menti Múz. épülete) termeiben létrehozott első állandó kiáll, rendezése és megnyitása (1914. ápr. 12.), majd a gyűjt, átrendezése (1921). Érdeme a Jókai-centenárium tiszteletére rendezett kiáll, megnyitása is (1925. febr. 21.). Széles körű helytörténeti, irodalom- és családtörténeti kutatásai mellett - részben a múz. gyűjt.-einek gyarapítása érdekében - ásatásokat is végzett Alsó- gelléren, Hetényben, Komáromban, Megyer- csen és Szimőn (1905-1935); eredményeit számos monográfiájában és a különböző periodikumokban közölt tanulmányaiban foglalta össze. A vm.-sorozat Komárom vm.-i kötetében az irodalomról, a tud.- ókról, a művészetekről szóló fejezet szerzője. Szervező munkájának eredményeként - a pozsonyi Toldy Kör, a kassai Kazinczy Társaság és a komáromi Jókai Egyesület egyesítésével 1930. szept. 27-én a Kultúrpalotában tartotta alakuló ülését a Szlovenszkói M. Kultúregylet (SZEMKE), amelynek elnökévé választották (1935-től haláláig). - A szlovákiai tartománygyűlés keresztényszocialista párti képviselője (1928-tól). Számos újság (Múzeumi Értesítő, Komáromi Lapok, Komárom, Magyar Vasárnap, Nemzeti Kultúra) munkatársa; a Komáromi Lapok szerkesztője (1899-1930), majd főmunkatársa (1936- 1940), a Komáromi Újság felelős szerkesztője (1901-1905, 1907-1912), a Levéltárosok Lapja szerkesztője (1913-1916). - Búcsúztatása Komárom újkori történetébe a legnagyobb temetésként vonult be. F. m.: Gyulai Rudolf élete és működése (Komárom, 1907); Komárom vármegye és város írói (Bp., 1908); Komárom vármegye és az utolsó nemesi fölkelés (Ko
