Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-24 / 43. szám

Mi a mi egyházunkat méltóságosnak, hatalmasnak erősnek óhajtjuk látni, mint a minő volt maga a Jézus Krisztus, ki nem alkudott a pénzváltókkal, hanem ostort alkalmazott ellenök. Hiszen a Krisztus nemcsak szabad­ságra hívta követőit, hanem Péternek s a többi aposto­loknak — tehát azok jogutódának az egyháznak — a kötés és áldás jogát is megadta. Az egyház ne mondjon le e jogáról, követelje meg a kötés hatalmánál fogva, hogy mindaz, a ki a magyar ev. ref. egyház tagjául akar tekintetni, köteles az egyház által üdvösnek és áldásosnak tartott esketéssel is megpecsételtetni és megáldatni a pol­gári tisztviselő előtt törvényesen megkötött házásságát, továbbá köteles, hogy vegyesházasság esetében gyerme­kei közül legalább az ő nemén levőket az evang. reform, vallásban fogja neveltetni, végre ezekkel kapcsolatban kö­teles az egyház anyakönyveibe mindazon változásokat bevezettetni, melyeknek nyilvántartására az egyházi anya­könyvek szolgálnak. Az ev. ref. egyház is tartsa meg a maga híveit az eddigi kötelékek között, természetesen gyakorolván — szükség esetében — az áldás hatalmát is. Minthogy pedig a ref. egyháznak híveivel szemben fennálló jogából eddig is folytak e kötelességek, de tör­vénykönyvünkbe befoglalva nem voltak, e jogoknak fen­tartásárói s azoknak a jövőben, már a törvényben is biztosításáról gondoskodni kell. Ezt pedig a konvent nem tehetvén: az ev. ref. egyház törvényhozó testülete aka­ratának megnyilatkozásáig a konvent mást nem tehet, mint a meglevő állapotok fentartását határozhatja el és jóvá teheti, a mit az egyházkerületek túlságos buzgóság­ból nem jól csináltak, Györy Lajos. ISKOLAÜGY. Felekezeti tanárok nyugdíjügye. A mily örömmel értesültünk közoktatásügyi kormá­nyunk abbeli intézkedéséről, hogy a felekezeti tanárok nyugdíjügyének rendezése habár lassan is, de halad előre: ép oly levertséggel vettünk tudomást arról, hogy a szer­zetes rendeknél töltött szolgálati évek be- vagy be nem számítása elvi differenciák zátonyára jutott. Vájjon mi indíthatja a bizottságot, mely ezen kérdés várva-várt megoldásával foglalkozik, arra, hogy a szerze­tesektől protestáns felekezetű intézetekhez átment egyének nyugdíjügye felett elvi harcot vívjon, nem is tudjuk el­képzelni. Hiszen akkor a kérdések egész halmaza merül föl, mely a végmegoldás elé akadályokat gördíthet; mert pl. miként rendeztetik azok nyugdíjügye, a kik nem ugyan szerzetesekből lettek protestáns felekezetűekké, de a kik eddig községi intézeteknél voltak alkalmazva s csak a leg­közelebbi időben jutottak protestáns intézetekhez; vagy a kik községi intézetnél vagy épen szerzetesek vezetése alatt álló középiskolánál voltak alkalmazva s önhibájokon kívül csak később kerültek felekezeti intézetekhez; vagv a kik valamely nyilvánossági joggal felruházott magánintézetnél voltak kénytelenek első tanári teendőiket végezni; vagy pl. felekezeti intézettől mentek községihez stb. Ma, a mikor a felekezetek közti nagy választó falat a polgári házasság s az azzal kapcsolatos törvények szen­tesítése és életbeléptetésével a liberalismus maga akarja ledönteni: akkor visszamenőleg akarja megrövidíteni azo­kat, a kik hasonló szolgálatokat tettek a hazának s a nemzeti művelődésnek akkor, a mikor még mint szerzetes tanárok, vagy mint szerzetesek vezetése alatt álló intéze­tektől protestáns intézethez átjött világi tanárok működtek, s a kiket az egyetemes protestáns egyház ép oly meleg­séggel fogadott kebelére, mintha a protestáns egyházban születtek volna, s a kiket azért, mert csak később lettek protestánsokká, soha meg nem rövidített a tanári fizetések emelésénél. Van egy, a miben úgyis háttérbe szorul szolgálati éveik száma: az ötödéves korpótlék. Pia állami intézethez volt szerencsés juthatni egy volt szerzetes tanár, vagy szer­zetesek vezetése alatt álló intézeteknél működött világi tanár, legjobb tudomásom szerint, volt légyen a protestáns vagy községi intézeteknél alkalmazott tanerő, legalább részben beszámítj 3. ciZ állam előbb említett intézeteknél eltöltött szolgálati éveit a korpótlék elnyerésére, sőt legújabban még a felekezetnél is tekintettel vannak a tisztességes munkával eltöltött tanári évekre már a pályázatok hirde­tésénél is. ' Ha tehát már a felekezetek is, a kiknek a legtöbb esetben korlátolt anyagi viszonyaik tiltják egyszerre s magasabb fizetési osztályokba való előléptetést, rajta van­nak, hogy a jóra való munkát saját tehetségűk és ere­jükhöz mérten jutalmazzák: az állam ne legyen szűkkeb­lűbb a szerzetesekből lett protestáns tanárokkal, vagy szerzetesek vezetése alatt álló intézetektől protestáns inté­zetekhez átjött világi tanárokkal szemben azért, mert tanári működésök kezdetén mint szerzetes tanárok vagy szerzetesek alatt álló intézetnél szolgálták a nemzeti kul­tura ügyét, s arra kérjük RZ t cl bizottságot, mely a nyug­díjügyben a felekezeti tanárok sorsa fölött dönt, hogy elvi elhatározásával ne sújtsa az esetleg már magasabb kort ért kartársakat. Szerény véleményem szerint, ha a tanár szolgálati éveinek száma 24 éves korán túl kezdődik s szakadatlanul folyik, továbbá, ha a törvény által reá rótt fizetési kötelezettségeknek a visszamenőleg számított per­centekkel eleget tesz, mi sem állhat útjában, hogy nyug­díjra jogosultsága legalább 24 éves korától ne kezdődjék. Szatmár, 1895. okt. 16. Markos Imre. ev. ref. főgymn. tanár. TÁRCA. Mária-erények és Mártha-erények. Felolvastatott a Lorántffy Zsuzsánna-egylet 1895. okt. 7-én tartott összejövetelén. Mária-erények! Mártha-erények! E szavakat hallva, kinek a gondolatai nem szállanak vissza azokba a csodás idők­be, a melyek az isteni irgalmat e földön járni látták?'

Next

/
Oldalképek
Tartalom