Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-15 / 37. szám

A közalapi és kandidáló bizottság tagjai e tisztségükben továbbá is meghagyattak. A számvizsgáló bizottság régi tagjai: Rácz János és Urházy Lajos mellé új tagul Sárközy Aurél, fehérmegyei alispán és tanácsbiró úr választatott. A kerületi gyűlésre képviselőkül Biczó Pál, pátkai lelkész és Sárközy Aurél urak választattak meg rendes, Forgács Endre sárbogárdi lelkész és Vásárhelyi Géza urak pedig póttagokul. A gyűlés berekesztése előtt Rácz J. nyéki leik. és tanácsbiró úr emelt még szót. Egyszerű és őszinte szavakkal ecsetelvén az egyházmegye élén oly fáradhatatlanul küzdő esperesünknek egyfelől érdemeit, másfelől rendkívüli elfoglaltatását valamint azon körülményt, hogy esperesünk a háztartását eddig vezetett smost folyton betegeskedő testvérére való tekintetből a káplán-tartásról is kénytelen volt lemondani: indítványozza, hogy az egyházmegye saját költségén alkalmazzon nagy elfoglaltatású esperese mellett egy segédlelkészt. Ez indítvány egyhangú helyesléssel találkozván, az alkalmazandó káplán részére 400 frt állapíttatott meg, olyformán, hogy az ebből még fedezetlen levő 200 fit évi összeg a gyülekezetek népessége arányában lesz fizetendő. E személyes jellegű s féligmeddig házi ügyet azért említem meg itt, hogy többi egyházmegyéink, illetőleg több egyházi hatóságaink is vegyék már egyszer fontolóra, hogy az újabb időben egyházi és iskolai ezerféle ügyekkel túlhalmozott esperesek vállairól, már vagy egy vagy más módon, csakugyan méltányos dolog lenne vagy a teher egyrészét levenni, vagy annak hűséges viseléséért őket érdcmök szerint jutalmazni. Még csak annyit, hogy a hosszú ülés után a zöld asztaltól a fehér asztalok mellé telepedvén le, több sikerült pohárköszöntőkben volt alkalmunk gyönyörködni. Az első toaszt gondnokunk ő méltóságának szólt, a kit erről táviratilag legott értesítettünk; a másik toaszt-féle ellenben erszényünknek szólt, s mint ezt már máskor is megszoktuk t. i. a mellett, hogy saját zsebünkre bankettezünk, hozzá még megnyitjuk tárcáinkat a jószívű adakozásra is: pár perc alatt 33 frt 60 kr gyűlt össze az al-nótárius kalapjába. Hja! könyvtéka, ((Monarchia,» monographia : mi is lenne különben belőletek?!... Lévay Lajos. A beregi misszió köréből. Beregvármegye területén levő két, a konvent által segélyezett missziókör egyikéről, a munkácsiról egyszermáskor olvastam az egyházi lapokban, de a másikról nem. Egyházmegyei gyűlésünk által e másikba, a bilkeibe, rendeltetvén, kötelességemnek ismerem róla egyet-mást elmondani. Bilke központtal Ilosva, Komlós és ezek vidéke (mintegy 6 • mrf.) alkotják a bilkei misszió kört. Nevezett három község mindenikében volt régen ref. anyaegyház. A reformáció tanai leghamarabb meghonosodtak — a beregmegyei levéltárban található adatok bizonysága szerint — Komlóson, hol már a ref. hívek 1594-ben anyaegyházat képeztek. 1797. Komlós fiókja lett Ilosvának; 1835-ben ismét anyásíttatott; 1846-ban Beregujfaluhoz kapcsoltatott, mint fiók-egyház. Bilkén a XVI-ik században már ismerték, főleg a magyarajkú családok a ref. tanokat, de anyaegyházzá csak az 1703-ik évben tömörültek. Majd még ugyanazon században Ilosvához csatoltatott, mint fiók-egyház; 1828-ban lett újból anyásítva. Ilosván Bárdossy József munkácsi r. kath. esperes már 1777-ben a ref. templomot oly rozzantnak találta, hogy kimondá mikép helyette újnak építése szükséges. Mint fennebb említém 1784-ben Bilke is hozzá csatoltatott. Meddig volt anyaegyház arra adataim nincsenek. A 60-as években Komlós és Ilosva Bilkéhez kapcsoltatnak. Rendes lelkészök az összekapcsolás után, csak az 1883-dik évben lett, a mikor a reform, segélyegylet 250 írttal kezdte évente honorálni a bilkei miszszionáriust; addig az első káplán rendeltetett minden évben oda. Ezek existentiáját illetőleg csak annyit említek, hogy egy közülök megkisérlette kérdésbe tenni az esperesnél, hogy kitől kérheti fizetését? A felelet az volt : azt már én sem tudom ! Volt s van is ott a tagosítás alkalmával kimért föld javadalma a lelkésznek ; de, mert az évenként változó káplánok, illetve adminisztrátorok, nem sokat törődtek a különben is csak kecske legelőnek használt földdel: alig hozott az annyi jövedelmet, mennyiből az adója kitelt. így kénytelenek voltak megelégedni azon teljes ellátással, mit a hithű pátronusoktói nyertek. Egészen másként állanak a dolgok, mióta az egyházkerület s a konvent kiterjesztették figyelmöket — többek közt — a bilkei misszióra is. Ma a bilkei miszszionárius existentiája biztosítva van. Még csak egy kis baj van. A misszió körré alakított egyházak Bilkén, a központon, a mult években templomot s paplakot építettek ; s bár erejökön felül is hozzájárultak, úgy kézi és igás erővel, mint pénzbeli áldozatokkal, mind az által csak adóssággal végezhették illetve végezhetik be a tervezett építkezést (mennyiben a paplak és mellék épületei ma is munkában vannak) 800 frt adósság nyomja a miszsziói egyházat, s a teher alól önerején menekülni nem tud, mert a már mostoha helyi viszonyoktól is nyomott hívek már a netovábbig megadóztatták magukat innen van, hogy ez éven is segélyért kénytelenek kiáltani az intéző körökhöz, j/j ref. lelek kiáltása ez: méltó a meghallgatásra ! Mintegy 15,000 idegen (többnyire ruthén) nyelvű s vallású elem közt a magyarság kovásza a bilkei missziót alkotók kis serege, s mint ilyenek is megérdemlik, hogy kérelmök ne legyen pusztába kiáltó szó. Hátra volna még, hogy működésemről is szóljak valamit : Én ez év ápr. 14-én foglaltam el állásomat; ekkor tartottam beköszönő beszédemet. I. Tim. 1. 12. Legelső feladatom volt, mindjárt a szétszórtan élő híveim számáról biztos adatot szerezni, e végből minden helységben — hol híveim laknak — megjelentem, az összeírást teljesítettem, s aztán egy-egy ügybuzgó férfiút szemeltem ki. Húsvét s Pünköst első napján Bilkén, másodnap Ilosván is osztottam urvacsorát. Ujkenyérre Bilkén és Ilosván áldoztunk. Mind az istenitiszteletre, mind az urasztalához szép számmal sereglenek a hívek. Működésemről különben egy kimerítő előterjesztésben számot adok az egyházkerületi missziói bizottságnak illetőleg annak elnökségének. Bilke, 1889. szept. i-én. Szabó András, ev. ref. missziói lelkész,. A szathmári egyházmegye közgyűlése. A szathmári egyházmegye, augusztus 29-én a szathmár-németi ev. ref. egyház tanács ülések termében tartotta őszi közgyűlését, az esperesi körlevél előre jelezvén a gyűlés tárgyait, valamint azt is, hogy a közgyűlést megelőzőleg, augusztus 28-án, a közalap segély-