Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-03-16 / 11. szám

magokat autonomoknak tarló hívei között fenforgó meghasonlás és szakadás elhárítása és keresztényi szeretet és egyetértés és a fenforgó gyűlölet megszüntetése tekintetéből, a bizottmány a szláv hívek részéről, de a bizottmány jelenlétében tartandó convenlre és annak kihirdetésére a szláv ügyben minden, kivált ugy mint a szakadó pártbelieket úgynevezett palentalistákat, és az aulonom az esperesség keblébe magukkat visszahelyeztetni kívánókat, söt még magát a pánszláv érzelmű lelkészt is, ki minden bajnak egyedüli oka, meghívta, e szerint kibékülési szellemének és valódi evangyéliomi buzgalmának és nyilt szándékának jeleit adta. De a lelkész nemcsak hogy a bizottmány felszólítására nem hajolt, söt levelét, a kiegyezkedés és valódi keresztényi és felebaráti szeretet hangján irt hivatalos levelét, azon ürügy alatt, hogy ő tiltva van bármi néven nevezendő a budapesti és bányai autonom superintendentiától eredő határzatoknak vagy leveleknek elfogadásától, felbontatlanul visszaküldötte bárdolatlan kifejezésekkel és méltatlan ráfogásokkal és rágalmakkal illetvén az esperességi bizottmányt, és annak szelid és nyilt eljárását, söt a mi több a szláv autonom felleli conventiculumok tartásával # vádolván a bizottmányt — az autonom szláv hívek Podhraczky lelkész által az napra, melyre a convent az esperességi bizottmány részéről ki vala tűzve, hirdetett conventen megjelentek, magokat autonomoknak nyilvánítván, akkor felügyelőnek Zimányit választották meg; — erre Podhraczky nagy haraggal a szakadó vagyis a patentális párti kis töredékkel, összesen 9-ed magával a termet ott hagyta. Autonom híveit feladta, mentségül azt hozván fel, hogy mert távozott el, azért az nem is volt convent, csak számadások megvizsgálására összehívott bizottmány, hogy csak avégett, nem pedig más tárgyak felvétele végett lett volna a convent hirdetve, és végtére hogy ezért távozott el, mivel azt hitte hogy emberhalál fog történni. Ezekből kitetszik hogy a lelkész akadályokat tesz, mire nincs feljogosítva, söt ezáltal 0 Felségének atyáskodó gondoskodását, melyszerint 0 Felsége a lelkiismeret szabadságát biztosította, megsértette és folyvást sérti, Ö Felsége szándoka ellen cselekszik. Ezeknek nyilvánítása után a bizottmány jegyzője és előadója Szontag Kálmán a tudósítást és annak csatolványait felolvasta, ki is minden észrevételekre és közbejött ellenvetésekre a dolog tényállásáról szinte pontos felvilágosítást adott. — A tudósítás és csatolványok felolvasása tovább tartott egy óránál. Ezután vette kezdetét a tanácskozás, a világi elnök szót emelt a tanácskozás kezdete előtt, azt mondván: „Bocsánatot kérek a tisztelt esperességi gyűléstől, hogy újra szólalok fel. A tárgy azonban, noha egyrészről örömünkre válik hogy a pesti ág. szláv egyháztagjainak, szeretett hitsorsosinak és atyánkfiainak nyilvános többsége az autón, egyházkeblébe visszajött és hogy tettleges visszakebleztetését sürgeti, és e felett nem lehet nem örvendenünk, hogy igaz ügyünk diadalát az autonomiára nézve ezen örvendetes esemény után a mai gyűlésünkön ünnepelhetjük; de más részről el kell szomorodnunk, hogy találkozhatott szóles e hazában egy protestáns ág. hitv. lelkész mint Podhraczky, ki lelkészi állásáról, keresztényi és felebaráti szeretetéről és kötelességéről annyira megfelejtkezett. Ez ügynek ezen kellemetlen és komoly oldalát tekintve, meg fog a tisztelt egyházi gyülekezet nekem mint elnöknek engedni, hogy lelkiismeretemet követve, távol minden ingerültségtől, egész komolysággal nézeteimet nem irányadásul, mert hiszen a tisztelt gyülekezet bölcs belátásához képest legjobban tudja, hol a baj és miképen szükséges és mely irányban azon legcélszerűbben segíteni, — távol tehát, mondom, minden megelőző irányadástól mint elnök ; mint egyik csekély tagja ezen egyházi testületnek szabadjon ezen valóban fontos tárgy felett előadhatnom nézeteimet. A pesti ágostai szláv egyháznak jelenlegi állása annyiból, hogy az eredeti autonom állapotba visszalépvén, élvezheti a protestáns egyháznak azon jogát, melyeket eldödeink vagyonunk s vérünk feláldozásával vívtak ki, — de más részről elszomorító annyiból, hogy egy kis töredék van még most is ezen egyházban, mely a magyar protestántismus alap eszméivel meg nem férő elvekhez ragaszkodván, elszakadt az autonom egyháztól. Ezen állapot annálinkábk elszomorító, hogy az elszakadt párt csak egypár egyénekből áll, s a kis töredéknek élén a helybeli lelkész van. E bajon segitni kell, vagy a pártok egyben olvadása, vagy azoknak egyinástóli végképeni elkülönítése által. Az első esetbenn engedni kell a minoritásnak, mert 1. Egyházi rendszerünk alapján a majoritás határozván, a minoritás köteles fejet hajlani. 2. Az autonom egyház visszafoglalta azon jogokat, melyeknek paizsa alatt hazánkban a protestánstismus fejlődött, gyarapodott s mostani virágzását elérte. Ez tehát a törvényes egyházi téren áll, de 3. Elfoglalta ezen tért királyi engedelem mellett is, mert a januáriusi rendelet a lelkiismeretet eröszakoltatni nem akarván, megengedte, hogy az egyházak tetszésükre biratik az autonom állapotba visszalépni. 4. Hazánkban levő protestáns egyháznak, csak a hazánkban létező 4. superintendentiák egyikéhez tartozhatnak; azon egyház, mely ezen superintendentiák egyikéhez nem tartozik, de az országon kün levő superintendentiáknak kiegészítő része, az megtagadta a magyarországi protpstánstismus alapeszméit, rendszerét s törvényes állását, nem magyar protestáns egyház; nem osztozik a magyar protestáns köz-egyház jogaiban, s igy egy külön protestáns egyházat képez. 5. Ennélfogva a protestáns közegyház jogaiban csak azon egyház részesülhet, mely a közegyház elveihez ragaszkodik, ez pedig egyedül csak azutonom egyház lehet. Miután tehát csak az autonom egyház az, mely a magyar protestánstismus elvein alapszik, az autonom egyház az, melynek jogi állását a hazában őseink vívták ki, — igen világos, hogy a pátentális egyházak a magyar protestánstismus el.eitől, eredeti rendszerétől és szellemétől eltérnek. A pátentális egyházaknak tehát vagy egybe olvad-