Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-30 / 223. (2444.) szám

4 TRXGM-/V\A.Cí%AR- H! RMI* 1030 szeptember 30, kedd. irodalmi, tudományos, művésze-ti haladás minden újabb mozzanatának, hogy e célból egymással éléakebb összekötte­tésbe lépve a folyton fejlődő magyar szellemi élet ismerete a szétszórt egyletek közötti gya­koribb érintkezés utján intenzivebbé legyen, hogy a magyarság egy-egy kulturüu népén a világon már mindenfelé el szóródott magya­rok szive, fajunknak jövendő hivatásába ve­tett hitéből fakadóan, az itt élő magyarok szivével együtt dobbanjon. Mihelyt alapszabályaink jóvá vauinak hagy­va, kell hogy azok ne holt betűk, de a fönti értelemben élő valóság legyenek és ez önök­től függ. Nemcsak az ilyen alkalmakkor szokásos nagy nekibuzdulások kellenek azonban eh­hez, de az, hogy' a nélkülözések és szenvedé­sek utján megujhodó magyar lélek erejével tűrve, de kitartva, csüggedés nélkül ezért dol­gozzanak. Ha ez politika, akkor ez messze fölötte van minden hatalmi politikának. Mindennapi tü­lekedésnek. Ez csak megismerése annak a ténynek, hogy az állami és társadalmi beren­dezkedések mai fejlettsége fokán, — fájda­lom, mondhatnám azt is, hogy mai hanyatlá­sa korában — az általános műveltség eme­lésére irányuló esetleges törekvések mellett és ezek dacára is, ma a világ legtöbb népe, de különösen a kisebb és a gyengébb nem­zetek, csak önérzetük ébrentartása, ' csak nemzeti öntudatuk vitalitása arányában ér­hetik el, vagy tarthatják fenn legegyszerűbb emberi jogaikat is: a nyelv, a gondolatköz­lés, a lelkiismereti szabadság és szólássza­badság jogát 1 Ahol egy-egy ilyen, ezen jogok érvényesítésére alkalmasnak mutatkozó „tisz­titó energia hajnali fénye felgyullad valahol1*, mint ma itt is, onnan vigyük magunkkal az akarást, az erőt, mely a háború utáni zűrza­varból végre kivezet bennünket valami em­berhez méltóbb állapotba. Ezen munkára való készségük ’ bizonyítéka itteni megjelenésük. Ezért mondok Önöknek és küldőiknek hálás köszönetét, köszönöm Komárom lelkes közönségének megértő csat­lakozását és vendégszeretetet és munkánk sikerének reményével a mai kongresszust ezennel befejezettnek nyilvánítom. természet szónoklata ... Tennőereje van a per­metező esőnek, — ez a mi érlelő fájdalmunk és bánatunk, amely munkára serkent, hogy meg­tartsuk, megmentsük magunknak és az eljöven­dő nemzedéknek azt, ami igazán a miénk, — a magyar nyelvet, a magyar tudást, a magyar ■észjárást, a magyar jellemet, a magyar lelket egészében. Termő- és teremtő ereje van a nap­melegnek. Ez a mi lelkünk Ősi tüze. amely nem alszik el véka alá rejtve sem, —nem alszik el még akkor sem# hogyha materiális Ígéretekkel, hamis jelszavakkal, csalódások lehűtő zuhata- gával akarják eloltani... A sikerhez a tetteken kívül még egy kell. *— valami, ami több. mint a nemes szándék, több. mint a becsületes buzgalom, több, mint a dolgos energia. Kell a rendületlen hit. Én itt ünnepi tanúságot teszek magamért és álljanak mellém lelkesedésükkel ebben a szent pillanatban: higyjék velem, amit vallók: hiszek magyarságunkban, szélcsendes idők tespedése és pusztító viharok edző nyomorúsága közepette is fönnmaradó és éltető, '— ellenfélnek és ellenségnek is imponáló magyarságunk rendületlen erejében. Hiszek! A Szlovenszkót Magyar gCuifuNEgyiefi főküzgyülés© A kongresszus befejeztével rövid szünet utánj megkezdődött a Szovenszkói Magyar Kullur- Egylet főközgyüléíe. Ahpy Gyula dr. indít­ványára a főközgytilés korelnökének MayCr Imre dr. komáromi apát plébánost kérte föl. Mttyer dr. apát meleg szavakkal üdvözölte a főközgytilés közönségét, Isten áldását, kérte a Kulturegylet munkájára, majd pedig a fő- közgyűlés végiego^ elnökének Jankovics Mar­cell dr.-t, a Toltíy-Kör elnökét ajánlotta megválasztani. A javaslatot egyhangú lelke­sedéssel elfogadták, mire Jctnkovics, Marcell dr. hosszaira tartó tapsok között elfoglalta az elnöki széket, s a következő költői szárnyalá- su beszéddel nyitotta meg a főközgyülést: Jankovics Marcell ünnepi beszéde Köszöntőm azokat, kik között Tünetének sem fizikai, sem lelki távolságok, ha magyar ügyről van ezó. Köszöntőm azokat, kik messze földiről össze- Fóregtettek Komárom vendéglátó, meleg, ma­gyar hajlékálba. mert egy hiten vannak, mikor arról van szó, hogy hiszünk magyar kultúránk erejében. Ennek a nagy és szent hitnek vallásában nem választ el bennünket napi politika, mert száműztünk mindent, ami elválaszthat és szeretettel ölelünk szivünkre mindent és min­denkit, ami öaaaetart és aki öaazetartozák. Köszön tóm azokat, kik között nincs szociális távolság, akár tollal szántják a .magyar tarlót. akár ©k ©szarvával. — akár eszmével, akár pö­röllyel tüzesitik az igazi acélt, a magyar szel­lem hajlékony pengéjét, mely kultúránkat vé­delmezi. Salve mindazoknak, kik azért állanak össze, hogy egyet akarjanak ott, hova a magyar sors palántáit* életünk villárnjárfca fáját... És most áttérünk néhány lapidáris szóval programunkra, mely berniünket összehozott. Van egy erő, mely mindeneknél erősebb. Erősebb, mint a jog, mert a jogot elkobozhat­ja, az. kinek adatott földi hatalom. Erősebb, mint a törvény, melynek halott betűivel elma­gyarázhatja belőle a színes életet az, aki a törvényt végrehajtja. Erősebb, mint a napi saj­tó, mely egypár órára ferdíthet és téveszthet. Erősebb, mint a tisztes kötelességtudás é. be­csületes lojalitás, mely tiszteletben tartja a bibliának — modernül igy kifejezett tanítását, adassák meg a hatalomnak, ami a hatalomé. Ez a mindeneknél erősebb erő a nemzeti kul­túra, a nemzeti művelődés. Mert ez ott van velünk minden magános óránkban is, mint akár a leikiismeret. mely hű­ségesebb, igazságosabb, szigoruabb parancsnál, vég reh aj tónál, bi ró n ál. Ez a nemzeti kultúra ott van velünk, ha tér­det hajtunk az oltár előtt és képzeletünkben megjelennek az árpádházi magyar szentek, kik nemzetté tudták kovácsolni a kalandos törzse­ket, keresztény erkölccsel, magyar józansággal, jövőbe néző okossággal. Képzeletünkben meg­jelennek a dicső protestáns erdélyi fejedelmek, Bethlenek, Bocskay ak, kik vallásszabad .ágért, nemzeti kultúráért vérüket ontották százado­kon át, megingás nélkül. Ott van velünk a magános órákban, midőo a néma jóbarát, a jó magyar könyv lapjairól hangtalanul szól hozzánk a költő és író, n nem­zeti lélek két őrangyala, hogy tovább adja ne­künk a múltak kincseit, a jövőnek bizalmát. Utt van velünk a családi tűzhelynél, mikor az édesanya a bölcsőben gagyogó gyermeknek először tanítja a két első magyar szót: apám, anyám... Ott van velünk, a temetőben, ha a fejfán örök emlékén e magyar szót olvassuk, „feltá- mndunk“... A nemzeti kultúrának, aVuugyar szellemnek két fontos és kiapadhatatlan forrása van, — az egyik a történetem, a másik az irodalom. ] A történelem alatt nem értem históriai esemé­nyeknek és évszámoknak száraz foglalatát. — és irodalom alatt nem értem a napi kritikai harcok meddő és áldatlan küzdelmét, mely le­kicsinyítve a komoly munkát, elgáncsolni igyekszik azt, amit megszentelt az idő próbája és a kikristályosodás zománca, — elgáncsolni igyekszik azt, ami föltörekszik, csupán azért, mert másé ... Nem értem azt a küzdelmet, mely világnézeti harc álarca alatt maga előtt hordoz védőpajzsul dicső és nagy neveket, hogy mö­götte üres politikát és pártharcot folytasson. A nemzeti történelem mindannak foglalata, ami illusztrálja a nemzet fellendüléseit é-; szen­vedéseit, ami az események logikájával tanít, ami példát ad, megerősítve a jellemet, amiből kiérezzük a költő szózatát igy variálva: Mon­dottam. magyar, küzdj és bízva bízzál... Nemzeti irodalom mindannak foglalatja, amit a magyar géniusz alkotott, a nyelv és gondolat,, szépségében — igazság és erkölcs magasztos­ságában. Éppen a mai mostoha sorsban és nagy árva­ságunkban nem bízhatjuk a történelem és irodalom oktatását egyedül az iskolára, mert ha nem is szólok a jóhiszemű ignoráiásról és a. rosszhiszemű falzififkáoióról — éppen e két témával, történelemmel és irodalommal szem­ben jéghideg az iskola, mint az a kiima, mely ezeken a mezőkön nem melenget kalászt és virágot, bamem csak törpe zuzmókat.. De nem bizhatjuk a történelem és irodalom nemzeti szellemének fönntartását a puszta ol­vasmányra sem, mert az állam bölcsessége kis­korúakká tett bennünket e téren, — csak azt adja kezünkbe, amit jónak lát. Előbb elér bennünket egy jó könyv Ameriká­ból, vagy egy fércmü idegen földről, mint az ősi magyar vérség szomszédságából. Az intelligenciát nem féltjük. A müveit ma­gyar embernek szavát elhalkithatja a függőség, az izoláltság, a kenyérnek gondja, de a házi tűz­helynél olyan marad, mint a régi római, aki ál­doz a pen átesnek, a házi isteneknek, -r- vagy mint a messze kelet japánja, aki leveti az euró­pai internaciönális gúnyát, fölhúzza, a hagyomá­nyos kimonót és térdre Imii az ősük szelleme előtt. A mi figyelmünk arra fordul, ahol a vetések fölött, átcsillan a kis templomok gombja, vagy keresztje, — a mi lelkünk odazarándokol a magyar falu tornácára, ahol a földnélküliség és testvéríe- lenség gondjai között elhallgat a magyar nóta, elnémul a mesemondás, elrongyolódik az apáról fiúra szállott magyar könyv lapja. Igaz. hogy az erdő fölnő magától is, de szebb és hatalmasabb, ha gondozzuk, tisztítjuk, hogy világosságot és levegőt kapjon. — igaz, hogy a mező kivirágzik magától is, de pompá­saim, ha kitépjük a. gyomot. Menjünk a falura, a magyar nép közé, hogy előadásban, tanításban, ismereteket terjesztő felolvasásokban megmondjuk a falu derék és egészséges lelkének, mi az, ami nemzetünk­ben szép volt mindig és szép marad örökké, szép maradt, ha megégett is a világ körü­löttünk. Adjunk a nép kezébe neki való könyveket, amelyekben nincs hóbort, üres jelszó, hanem amelyben apáinak szava szól hozzá! Építsünk kulturházakat a csárda mellé, ahol a magyar leszokik a hiábavaló sírva vigadódról és elszokik a nyugtalanító népgyülések csalfa délibábjaitól, — ahol hozzászokik foglalkozni mindazzal, ami becsületes lelkének maradan­dóbb érték. Adjunk időszaki lapot, kezébe, ahol okos gon­dolatokban. bölcs tanácsban megtalálja önma­gát. saját eszmevilágát, saját életének megér­tését. Adjunk pályadljban jutalmat azoknak, akik tollúk alkotásával lehetővé teszik az uj magve­tés munkáját. 8 most elég a szóból! A szóbeszéd csak hangulatot teremt, de eredményeket, sikereket, becsületet, erőt; jö­vőt csal? teltek teremtenek, Nincs teremtő ereje sem a sfittogó szélnek, akármily sokáig fuj, —- sem a mennydörgésnek, akármilyen hangos, — mindkettő csak hang, a IMapy Gyula jelentése A nagyszerű beszéd után a közönség Jaukovics Marcell dr.-t Hidegen ünnepelte. Majd ni egál!api - tűst nyert, hogy 42 tagegyesület küldötte el delegátusai! a fö­kötgy ülésre ojgy az az alapszabályok értelmében határozat- képes. Ezután Alapv Gyula dr. tartománygyülápi kép­viselő. e. kuiiuregylet ideiglenes ügyvezetője jelen - ténében :t SzMKE előzményeit sorolja fel. az 1920. évi impozáns elindulást, a Szlovéniákéi Magyar Népszövetség, a későbbi Magyarok Szövetsége rö­vid életéről és az 1926. évben megalakult SzMKE otindu léséről, mel. nek alapszabályait a nagy me­gyék likvidálása előtt hagyták jóvá. Az első ala­kulásnál Ti: a dános. Komárom nagy magyarjá­nak buzgalma következtében ezrek és ezrek lép­lek be rövid hónapok alatt a kuliursizÖvétségbe, a moeiaui munka 1928. év őszén indult meg. Eddig hetvenkét íiókegyJet alakult és további busz iiókegytet van az előkészítés stádiumában. A régi alakulásokat Kürthy István, Bittó Dénes ée .MaiIáib István ny. főispánok lelkes támogatása és tanácsai kísérték, akiknek e helyen mond köszö­netét. Majd felvázolja a Jövő programját és beszá­mol a .niült év tevékenységéről, amelyben százaikra •menő előadásokat tartott a helyi egyesületekben, a műkedvelő előadások sorozatait tartották és kép­zőművészeti 'kiállításokat is rendezlek a SzMKE égiszé alatt. A Társadalmi Egyesületek Szövetségének és a SzMKE tevékenységi területiének határvonala könnyen megvonható. Egyik a másikat kiegészíti. A TE8z visri bele a gondolatokat a társadalom­ba és azokat megvalósítani igyekszik tagegycsü- letei utján. Kulturális téren a kesdeményeuós szerepét viszi, mig a SzMKE a részletmunkát oldja meg. A SzMKE tevékenysége három felé ágazik.el: első sorban a népi kultúrát igyekezik megerősíteni és a falun folytatja működésiét. leniere!közlő előadá­sok, ezimelőadáöök, jó olvasmányok és sajtó erre a.z eszközei. A másik iránya az irodalom és tudó Hiány művelése, erre vonatkozólag kellő anyagi eszközöli birtokában megindítja a könyvkiadás é6 terjesztés munkáját, pálya-tételeket tűz lei irodalmi müvekre és minden bélen isme rétté rjesffitő előadást küld tagegyesületeimeh. A harmadik ágazata a művészet támogatása és kiállítások rendezésével a müpáriol'ás megszervezése, a tehetséges fiatal képző- és iparművészeknek támogatása, a népipar régi kincsednek felkutatása és bemutatása. A főközgyülés Alapy Gyula dr. meggyőző előadá­sát figyelemmel hallgatta és azt egyhangúlag tu­domásul vette. Ugyanígy fejtette ki Alapy dr. az Országos Magyar Kulturíanárs tervét, amely Irányító fórum lenne minden orszá­gos szervezet és a politikai pártok képviselőinek a bevonásával. A Kullurtanács legfelső fokon in­tézi a kultúrpolitika ügyét és a törvényhozóknak erre nézve javaslatokat ad, emellett az egységes kulturtevéikenységet irányítja az összes önkor­mányzati testületiekben. Országos vonatkozások­ban kezdeményezi az Irodalmi és művészeti moz­galmakat. Előadói kulturreferens és a SzMKE fő­titkára lesznek. A közgyűlés főbbek hozzászólása után elvben el­fogadta a kulturtaitáOB fciállitáNának javaslatát, melyet azután az országos érlek.álét fog megvitat­ni részleteiben s a megfelelő ügyrendet kidol­gozni. S vezetőség megválasztása Alapy Gyula dr.-t jéten tőrei után a főköz- gyü.lés .melegen ünnepel te, ezzel iá elisme­réssel adózott azért a fáradhatatlan, nagy munkáért, mit a Kulturegylet megszervezése és kiépítése érdekében kifejtett. Ezután sor került a választásokra. A kiküldött jelölő bi­zottság jelölése alapján u központi vezetőség tagjaiul a következőke! választották meg: Aixinger László dr., a Toldy Kör utelnöke, Pozsony; Alapy Gyula dr. tartomány gyűlési képviselő, Komárom; Arkauer István fő szer­keszd ő, Pozsony: Bánó Dezső földbirtokos, Eperjes; Dosztál Jakab nagyiparos, Komá­rom; Egyed Aladár év. lelkész, Najógömör; Esterházy János földbirtokos, Nyitraujlak; l'Yrbry Viktor ev. lelkész, Eperjes, FörsterLa­jos dr. bányaigazgató, Igló; Fülöp Zsiginond I bankigazgató, Komárom; Galambos Zoltán ref. lelkész, Komárom; Gilter János dr. tarto­mány,gyűlési képviselő, Losonc; Gidró Boni­fác főgimn. igazgató, Komárom; Karmos Ká­roly festőművész, Komárom; Herczegth Ist­ván városi számvevő, Komárom; Jaross An­dor tart. képviselő, Csehi; Jankovics Maróéit dr., a Toldy Kür elnöke, Pozsony; Kállay Endre dr. ügyvéd, Komárom; Kamrás József dr. ügyvéd, Komárom; Koczor Gyula igazgató, Komárom; Kovács Alajos igazg. tanító, Ne­gyed, Kuthy Géza dr. ügyvéd, Galánta; Ma­jor Imre dx. apátplébános, Komárom; Már­kus László szerkesztő, Rimaszombat; Mécs László kanonok-plébános, iró, Királyhelmec; Sárossy Etele főgimn. tanár, Komárom; Schu- berth Tódor bankigazgató, Léva; Salkovszky Jenő dr. ügyvéd, Ipolyság; Söröss Béla ref. lelkész és teol. igazgató, Losonc; Szijj Ferenc dr. nyug. polgármester, Komárom; Sziklay Ferenc dr. kulturrefe rens, Kassa; Tarján Ödön vezérigazgató, Losonc: Turchányi Imre dr. ügyvéd, Érsekújvár; Vaskó Imre igazgató, Komárom; Vásárhelyi Károly polg. i-sk. ta­nár, Komárom és Witausek Károly dr. ügy­véd, Komárom. Tiszteleti elnököknek megválasztották: Bit­tó Dénes földbirtokos, Sárosfa; Buja.novics Gyula földbirtokos; Kürthy István földibirto­kos, Kalta; Mailáth István földbirtokos, Kis- herestény; Máriássy László földbirtokos, Lő­cs© és Mednyánszky László földbirtokos, Medve. Tiszteleti tagok lettek: Balogh Elemér ref. püs­pök, Béndy Endre ev. foesperee Léva, Blanár Béla dr. tant. képviselő Kassa, Dobránszky János nem- zétjgyüíléei képviselő Sóvár, Fedor Miklós nemzetgy. képviselő Lőcse, Füssy Kálmán szenátor Komáromi, Grosschmid Géza dr. szenátor Kassa, Holota János dr. nemzetgy. képviselő Érsekújvár, Jabioniczky János dr. nemzetgy. képviselő Pozsony, id. Jánossy Lajos ev. esperes K<marom. Nitscb Andor nemzet - gy. képviselő Késmárk. Péter Mihály ref. püspök Rimaszombat, Richíer János szenátor Komárom. Szent-lyány József nemzetgy. képviselő Bejé, Szí- lassy Béla szenátor Losonc, SzUIlő Gésa nemzetgy. képviselő Bacsfa. Takács Menyhért dr. prelátús- prépoet. Jásző. Tosl Barna prefátus kanonok Kassa és Törköly József dr. nemzetgy. képviselő Rima­szombat. A felügyelő tanács tagjai lelték: Bar (kos Frigyes bankigazgató Komárom. Gabonás János dr. városi titkár Rimaszombat, Gödör Kap. János főgimn. ta­nár Komárom, Nagy János temkigazgató Komá­rom, ölvedi János ibankigatagató Érsekújvár, Schniidt Imre vezérigazgató Pozsony és Spif*er Bé­la könyvuyonidwtulajdonos Komárom. Az indítványok során Turchányi Imre dr.-rtak a könyv'behozatali tilalom megváltoztatása érdeké-, ben indítandó akcióra vonatkozó javaslatát végre­hajtás obijából a megválasztott vezetőségihez utal­ták. A főtközgyillés ezek után Jankovics Maré©!'] dr. zárószavávail, emelkedett hangúkat'bán véget ért. A. főközgy ütés végén még bejelentették, bogy üdvözlő tevétekét a következők küldtek: Kürthy István ny. főispán, Balogh Elemér ref. püspök, Szilassy Béla dr. szenátor, Dobránsiky József képviselő, Máriássy Tibor ny. főispán, Tost Barna pre lábas. Fábry Viktor ág. ev. lelkész. Förster Lajos dr., a szepesi kér. szervezet elnöke, Kovács Alajos, a magyar tanítóegyesület, elnöke, a esteséi és az ekeli helyi egyesületek és az Ungvári Társas Kör. I Ktilfur Igylet elnöksége A Szlovén szíréi Magyar K üli ur-Egylet első főközgyülés© után az újonnan megválasztott országos vezeitőség azonnal ülést tartott, me­lyen megválasztotta tisztikarát az aláb­biakban: Elnök Jankovics Marcell dr., aiel- nökök Bánó Dezső földbirtokos és Gidró Bo­nifác főgimn. igazgató, főtitkár Alapy Gyula dr. tart. képviselő, pénztáros Szijj Ferenc dr. ny. polgármester, ellenőrök Fülöp Zsig- mond bankigazgató és Schubert Tódor bank- igazgató, titkár Szombathy Viktor író. Szombathy Viktor rövidesen Komáromba köMözik állása elfoglalására. Az országos vezetőség több aktuális iro­dalmi kérdéssel foglalkozott és többek közt mozgalmat indít a mostani könyvcénzura megvált őzt r.itása érdekében, majd a megin­dítandó néplap és tudományos folyóirat ügyét tárgyalta. Gazdasági kérdések megbe­szélés© után az országos vezetőség egyes in­dítványokat tárgyalt és azokat a felállítandó Országos Magyar Kulturtanács elé utalta. Végül az országos vezetőség Alapy Gyula dr. volt ideiglenes ügyvezetőnek eddigi nagy­arányú alapvető és eredményes tevékenysé­géért mondott hálás köszönetét. A vendégek közgyűlés után megtekintet­ték a múzeum és könyvtár gazdag gyűjte­ményeit Alapy Gyula dr. múzeum- é* kőnyvtár i g azgat ó k alauzoláeájval. Az országos SZMKE-vezetőség ülése ultárn társaseíbéd volt a Horváth-iféle étteremben, melyen százan vettek részt. Az ebéd alatt lelkes hangulat uralkodott! és Ma Jer Imre dr. npátíplébános, 0 rosselun id Géza dr. sze­nátor és Alapy Gvnla dr. felkösaöntőlt nagy tetszés fogadta. Ma jer dr. apát s vendégeket üdvözölte, Grossohmid a magyar főiskolások segélyakciójára hivtn föl a közönség figyel mél, Alapv dr. pediglen Grossolmild Géza dr.. Törköly József dr. és Sziklay Ferenc dr. érdemeit méllpflta az országos társadalmi és ku 11 u r á 1 is szervezőn í un k áv a 1 k ap cs ólaiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom