Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 2002
Juhász Károly: Konténerközpontok Magyarországon
Juhász Károly Konténerközpontok Magyarországon Az 1970-es években a távbeszélőhelyek növelésének egyik akadálya a telefonközpontépületek hiánya, drágasága és elkészítésének késedelme volt. Néhány külföldről1 behozott konténerközpont sikere arra késztette a BHG Híradástechnikai Vállalatot, valamint a Magyar Posta Vállalatot, hogy kifejlesszenek egy hazai gyártású konténert, amely könnyen szállítható, hamar üzembe helyezhető, felügyelet nélkül is üzembiztosán működtethető. A BHG Híradástechnikai Vállalat minimum 25 darabos megrendelés mellett vállalta a gyártást, ami 1978. augusztus 18-án indult meg. A gyárat összesen 199 konténer hagyta el, amiből 19 került külföldre, a többit itthon helyezték üzembe, az elsőt Kőbányán, az utolsót Rétságon 1993. június 30-án. Hazánkban a külföldi példákkal ellentétben fontos szempont volt a maximális vonalszám, a nagyon jó hőszigetelés, valamint az integráció1 2. A konténer részére nem fejlesztettek ki új típusú telefonközpontokat, hanem a sorozatgyártásban lévőket alkalmazták, kezdetben az ARF-102 típus 1000 vonalas csoportválasztó-fokozat nélküli változatát. Minden konténert felügyelet nélküli központnak terveztek, tehát nem volt szükség pihenőhelyiségre és mosdóra. A gyártást a Fehérvári úti gyár közelében, a Petzvál József utcában, egy hangár jellegű üzemcsarnokban végezték. Itt alakították ki hat darab konténer helyét. A gyártási idő három hónap volt. A nagy szilárdságú alaplapot az utcáról darus kocsi segítségével tolták be. Ez egy acélszerkezet volt, amelynek üregébe a jobb hőszigetelés érdekében szigetelőanyagot helyeztek. Az alaplapon - szerelékekkel terhelve, az átlója két végpontján feltámasztva - gyártás közben 15 mm-nél nagyobb behajlás nem keletkezhetett. Csak így tudták biztosítani, hogy daruzás és szállítás közben az alaplapra és a burkolat falára rögzített áramköri elemek el ne mozduljanak. A munkafolyamat első lépése a keretek felszerelése volt, ami után a kábelezés, majd az áramköri vizsgálatok következtek. A konténerre az oldalfalakat és a tetőt a Budamobil cég szerelte rá. A falak az NSZK Cargo Van cég licence alapján készült - a tűzállósági feltételeknek is megfelelő - szendvicselemek3 voltak. A falra az osztrák Sütrak cég által gyártott, 3 kW fűtő- és hűtőteljesítményű klímaberendezést szereltek, mivel -5°C külső hőmérséklet alatt a konténert fűteni, míg magasabb hőmérséklet esetén a jelfogók jelentős melegedése miatt hűteni kellett. A szállítást speciális szállítóeszközökkel a Hungarokamion végezte. A helyszínen előzőleg 2 db betonsáv alapot készítettek egymástól 7500 mm távolságban, amelyekre a konténert ráhelyezték. Külső tartozékként az ajtó elé egy vaslépcsőt állítottak. Az áramellátáshoz 3 fázisú hálózatra és aggregátorcsatlakozásra volt szükség. Áramszünet esetén a 1 A Német Demokratikus Köztársaságból ATZ típusú központot hoztak Dunakeszire, Svédországból pedig AR típust Szigetszentmiklósra és Szeged környékére. 2 A konténerben helyezték el a központ mellett az áramellátó berendezést, az akkumulátort, a kábelrendezőt, a PCM-keretet, sőt, az utolsó fázisban a számítógépet is. 3 A hűtőkamionok is hasonló falakkal készültek. 55