Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Szabó Miklós: A Telefonhírmondó kezdő évei
S kereken háromnegyed évszázadra rá jelent meg D. L. Woods, a University of Maryland professzorának cikkében e mondat: „Az a valóban úttörő géniusz, aki a modern rádió- (és televízió) műsorkészítés koncepcióját megteremtette, Puskás Tivadar volt, az általa létrehozott első, működő műsorkészítő- és szétosztó szervezet révén, 1893-ban.”2 A közelgő Telefonhírmondó-centenárium okán érdemes megvizsgálni, hogyan alakult ki, s működött e műsorkészítő, üzleti vállalkozás, egyben felülvizsgálni és korrigálni azt a képet, mely a köztudatban él róla. „Ez ma Budapesten a nap eseménye. Erről beszél a sajtó, a képviselők a Ház folyosóin, a börze emberei, a hivatalnokok körömvájás közt a bürókban, a műhelyek népe, a kávéházak s vendéglők közönsége s Puskás ördöngős masinája forog a kofák nyelvén is!”3 Való igaz, hogy a Telefonhírmondó budapesti szenzációt jelentett, a sajtó lelkendező cikkekben üdvözölte. Ez az üdvözlés egyaránt szólt a kuriózumnak, a megismert szolgáltatásnak s a megsejtett lehetőségeknek, de leginkább a magyar találmánynak. „Az eszme telivér amerikai. Nyélbe ütője Puskás Tivadar, a budapesti telefonhálózat igazgatója, ki hónapokon át foglalkozott ezzel a világvárosias tervvel.”4 Amerre „...még az amerikaiak is megcsóválják a fejüket és azt mondják rá: majd elhisszük, ha látjuk.”5 A kor — s annak Budapestje - a nagyarányú tőkés fejlődés, a műszaki ötletek kora volt. Hazánkba ugyan megkésve érkezett, ám ez bizonyos előnyt is jelentett: az ipari termelés forradalmi átalakulása a legkorszerűbb technikát — technológiát követte. „A vezető iparágakban az 1890- es években — nagyszabású rekonstrukciókat hajtottak végre s az üzemek zöme lépést tartott a technika világméretű fejlődésével.”6 Ugyanebben az időben az ország már készülődött 1896-ra, amikor is minden valós és vélt eredmény be- és felmutatásával ünnepelte ezeréves fennállását. Ebbe a felfokozottan propagandisztikus közhangulatba nagyon jól illett a romantikus életútú, kissé titokzatos, Jókai-hős szerű Puskás találmánya, a „magyar-székely zseni korszakalkotó újdonsága.”7 A korszakalkotó újdonság igaz megállapítás. Csak éppen nem abban a technikai értelemben, ahogy akkor vélték. A telefon, mint hangközvetítő eszköz felhasználása arra, hogy előfizetők kisebb-nagyobb csoportjait valamiféle auditiv esemény részeseivé tegye, szinte egyidős magával a telefonnal. Már 1880-ból ismerünk egy híradást arról, hogy áz „Orchestrion Téléphonique”a Grand Cafe de la Paix kávéházból a Ouai van Dyck 7.sz. alatti vendéglőbe telefoni úton hangversenyeket közvetített.* 1880 őszén Párizsban aSociétéGénéraledeTéléphonesmutattabea „dalmütelefon”-t, Clement Ader francia mérnök találmányát.9 Erről a korabeli magyar sajtó is részletesen beszámolt, mint pl. a Budapesti Hírlap: „...nagy néptömeg van folyton a dalmütelefon körül. Határozott időre bocsáttatik be 16-16 ember a terembe, ahol ugyanennyi készülék van felállítva. Mindenki egy-egy telefonhoz ül, füléhez tartja a két hallgatót s e pillanat-- ban, mintha csak varázssipka lenne a fején,oly sajátságosán bűvöltetik át egy egészen más világba. — Úgy hall mindent, mintha bekötött szemmel ülne a sugólyuk mellett, semmit se látva, mindent hallva. Helyette az Ader-féle hang-hordók ülnek ott, s azok közvetítik az előadást.”10 Ez. s a többi korabeli magyar újságcikk azért érdekes, mert a párizsi esemény kapcsán meg sem említik Puskás nevét. Hatvankét év múltán viszont,a Telefonhírmondó félévszázados jubileumán így ír a Technika c. folyóirat: „Irodájában foglalkozott a párisi 1881-ik esztendei világkiállítás előkészítésével is. itt nagy feltűnést keltett .a telefonon át történő zenei átvitel. Az első helyszíni közvetítést Puskás Tivadar létesítette, amikor is a párisi 32
