Pest Megyei Hírlap, 1994. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1994-09-02 / 205. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. SZEPTEMBER 2., PENTEK A Budapesti Székely Kör segítségével Ady újra Kalotaszegen Ady Endre Boncza Bertával való megismerkedése után gyakran fordult meg Kalotaszegen. Anyai ágon kiterjedt rokonsága élt e vidéken. Különösen Kalota- szentkirályra jött szívesen a Visky és Kiszely rokonokhoz. Kós Károly így írja le az egyik ilyen utat: „Első Csúcsára való érkezése után azonnal megkereste kalotaszegi dédapjáról való atya- fiságát. Szentkirály és Zentelke kálvinista népe éppen a templomból igyekezett kifelé. És aki valaha látta Kalotaszeg magyar népét templomba vonuláskor, avagy templomból széledés- kor páratlan ősi viseletében, méltóságában, az elhiszi nekem, hogy ennél csu- dálatosabb kép alig-alig lehetséges... A templomdomb oldaláról, a Kiszely- féle öreg kertből fogta meg ezt a képet Ady Endre lelke. És elvonulva a társaságtól megszületett a vers: A Kalota partján. ” A falu lakóinak már régi vágya, hogy a helyet méltóképpen megörökítse. Sajnos az elmúlt évtizedekben erre nem igen nyílt lehetőség. Szisztematizálásnak álcázva, amit a világ falu- rombolásnak nevezett, az erdélyi magyar kultúrát inkább rombolták. 1989 decemberétől a helyzet csak a módszereiben változott. Sokkal nyíltabb lett. Talán ennek köszönhető, hogy az erdélyi magyarság bátrabban küzd a jogaiért, életéért. De azt is mondhatom, a költőnek újra igaza van, amikor azt mondja: „Nekünk Mohács kell.” S hiába voltak az emlékműállításnak ismert nagynevű írók, politikusok feltétlen hívei, szóban, a megvalósítás mégis négy évet vett igénybe. Ekkor is csak úgy sikerült, hogy a Budapesti Székely Kör sietett a kalotaszentkirályiak segítségére és vállalta a felmerülő költségek nagy részét. így nyolcvan évvel a vers születése után ez év július 17-én a vers sorai életre keltek. A templomból vonuló „pompás magyarok” valamint közeli és távoli barátok és vendégek részvételével került sor az emlékműavatásra. A rendezvényt Vincze Kecskés István, helyi RMDSZ-elnök nyitotta meg. Beszédében külön kihangsúlyozta az esemény időszerűségét, mert szavai szerint nem is olyan mesz- sze szobrokat döntögetnek. De egyben kifejezte reményét, hogy a kultúra mindig felül tud kerekedni a tudatlanságból táplálkozó vad gyűlöleten. Ezt a tényt legjobban bizonyítja az emlékművön románul olvasható O. Goga idézet: „Ilyen magasra lövő fénysugár előtt meghajolni rendkívül tisztító és jóleső érzés, elemi kultúrkötelesség...” Az erdélyi írók közül Herédi Gusztáv méltatta Ady Endre munkásságát és Kántor Lajos a MURE elnökeként vázolta egy hagyományteremtés fontosságát. így például egy évenként megrendezendő Ady Endre munkásságát bemutató tudományos konferenciát. Erre minden segítséget megígért az Anyanyelvi Konferencia nevében. Az emlékművet a Budapesti Székely Kör nevében Antal Barnabásné leplezte le. A rézből készült dom- borművet Pálffy Árpád Csíkszeredái, míg az emlékművet Bakó László helyi művészek tervezték. Az anyaországból még koszorút helyezett el a Magyar Szellemi Védegylet és a Budakeszi Székely Kör. Az ünnepi műsor a Himnusz eléneklésével ért véget. Okos Márton Kerámiamadár és fajáték Kiállítás sérültek munkáiból A Budapest Galéria józsefvárosi kiállítótermének falán a múlt héten nem neves művészek, hanem ismeretlen mesterek alkotásai függtek. A vitrinek alatt pedig színes tányérok, bögrék és fajátékok várták az érdeklődőket és a vásárlókat. A kiállítás és vásár az Értelmi Fogyatékosok Országos Szövetségének segítségével az Összefogás Kisszövetkezet és annak a biatorbágyi műhelye szervezésében jött létre. A rendezvényt Erzsébetváros polgármestere nyitotta meg, amelyen jelen voltak a Kolpingszövetség képviselői is. A látogatók az Összefogás Kisszövetkezet részlegeiben dolgozó sérült fiatalok munkáit tekinthették meg. A legtöbb tárgy Bia- torbágyról származott. A vitorláshajót, bárkát, virágot ábrázoló képek és használati tárgyak közül kiemelkedett Micskó Andrea alkotása. A nyitott ajtajú kupolából kirepülni készülő madár készítője minden vágyát a szárnyán hordozta. A középre állított madarat a kunszentmiklósi műhely szőnyegei és az érdi foglalkoztató félkör alakú ötletes virágtartói vették körül. A kéz munkájával alkotott kerámiák között feltűnőek voltak a gödöllőiek kegytárgyai is. Különösen az éneklő angyal, akinek pufók arcocskájából némán szálltak a dallamok az ég felé. N. T. Világsztárok gyermekekért , ... _______ __ _ N emzetközi balettgálát rendeztek a Magyar Állami Operaházban tegnap. Az előadás bevételét a koraszülött és beteg újszülöttek gyógyítását és utókezelését szolgáló alapítvány számára ajánlották fel. Képünkön Brigitte Stadler és Solymosi Tamás a színpadon MTI-felvétel Kun Éva kiállítása Tolnay Tibor festménye Látomások plasztikákban A Biatorbágyi Faluházban láthattuk Kun Éva keramikus tárlatát. Pár napig voltak hétköznapjainkat átlényegítve vendégségben itt a művek, mert tovább indulnak más településekre, hordozva lényegükbe épülve a művészi üzenetet: a múló időben észre kell vennünk a továbbmutató távlatot! Kun Éva visszafogottságában erőteljes munkái ezért is hívják fel magukra a figyelmet: megállítanak, tűnődésre késztetnek, a pillanatnyi jelenben az időtállóra utalnak. Kerámiáinak egy része tálak foglalatában festményreliefeket rejt. Látomásszerű alakokat ringatnak öblükben, múlt, jövő emberei tűnnek fel, alig észrevehető valódiságukkal. Sejtelmes árnyfigurák; a múlt embereinek életét is előcsalogatják rejtettségük- ből. Ahogy az idős pár ül a pádon, mintha elmúlás és a múlhatatlan jövő ölelkezne össze. A fiatal pár, egy kislány ülő alakja a bizakodást sugalló képe: az ismeretlent fürkésző reménységé, elszántságé. A művésznő plasztikái szintén az időtálló reménység kifejezői. Visz- szafógottságukban úgy erősödnek, hogy az ember lényét fejezik ki: törékenységét, kiszolgáltatottságát az időnek, reményét többre hivatottságá- ban. Egyik kislány-ábrázolása összehúzott szemmel néz szembe a látogatóval, szája csücskében a kiismerhetetlen szorongással, félszeg mosolyában ugyanakkor a kinyíló életigenléssel. Sejteté- sek, realitás ötvözete mindegyik munkája Kun Évának. Víziót nyitnak a lélekben tünékenyek alakjai, de megragadhatók. Bizakodásuk túlmutat a tovafutó mánál: az örökkévalókban akarja meglelni a valót... Földes-Bangha Károly Csúnya szó Csúnya szó? — hát lézetik még olyan? — kérdezhetnők kétkedve, mikor ma már minden régi csúnya szót kimondanak, leírnak, s a tabuszavak a nemi élet és az anyagcsere fogalomköréből áttevődtek a politikai élet terére. Ott hördülnek föl, ha valaki nevén nevezi a dolgokat. De azért az esztétikai ihletésű nyelvérzék is működik, szerencsére. Tucatnyi eset bizonyítja, amikor a rádióban a beszélők, a bemondók maguk hozzáteszik az általuk kimondottakhoz: „hogy ezzel a csúnya szóval", vagy: „ezzel a csúnya kifejezéssel" éljek. S ez a jelző nem is mindig az idegen eredetű, meg nem honosodott szavaknak jár ki, bár van erre is példa: „Divatba jött a müzli, ez a csúnya, svájci—német szó — ehelyett: harmatkása, mézharmat" — hallhattuk a rádióban. S a szó idegenszerűsége mellett a nagyképű, zsargonszerű használatnak is szólt a jelző ebben a mondatban: „Most egy nagyon csúnya szót mondok: metalingvisztikai kommunikáció”. S a kerekasztal-be- szélgetés egyik hasonló — bár fele részben magyar — kifejezésére is méltán nyomta rá ezt a bélyeget az előadó: „nagy szükség lesz erre, elsősorban az alapanyag-vertikumban — hogy ilyen csúnyán mondjam”. S e csoportba tartozik az a rádiós példa is, amelyben a sportrovat tudósítója sokallva már a fitness-termek, a kondicionálótermek emlegetését, a „gurít egy bowlin- got” kifejezést, a következőfölös idegen szót már így illette: „népszerű a squash — szebben mondva: fallabda'”. Vagyis ő is érezte, hogy itt többé-kevésbé esztétikai kérdés forog fenn. De érdekesebb a dolog ott, ahol magyar szavak, kifejezések minősülnek csúnyának a beszélők által, nem tudni mi okból. Azaz: mi már tudjuk, sejtjük: „a teljes — ha még csúnyább is a szó, kimondom: az összművészet volt az eszménye (Wagner Richárdnak)". Csúnya, mert erőltetett, kissé szolgai fordítása a német Gesamtkunst- nak. Némileg eltér tőle a szelepkultúra kifejezés: ez is fordítás, s a szelep s a kultúra nemigen illik össze, groteszk hatású, „üti egymást". A kultúrát szelephez ha,son- lítani magában is visszatetsző: „a kabaré bizonyos tekintetben szelepkultúra — nem szép szó, de kimondom ” — hallottuk a rádióban. Bizonyára erőltetett fordítás volta miatt minősült csúnyának az anyacég is: ez azért érdekes, mivel előtagja egyik legszebb, érzelemmel legte lítettebb szavunk (ott szerepel általában tíz legszebb szavunk között) társul egy szócsonkításos, erőltetett nyelvújítási szóval, rideg üzleti kifejezéssel: „A Coopin- vest, ez az én anyacégem, hogy ezt a csúnya szót használjam ” — hallhattuk a rádióban. Alkalmasint a hasonló béranya is ezért kapta meg a „csúnya" minősítést, hiszen a bérelőtaggal képzett bérgyilkossal, bértollnok- kal, s a többiekkel társulnak — akaratlanul is — nyelvi tudatunkban: „a nyugati zsargon szerint a nem szép béranya a neve a lombikbébit kihordó anyának" — hallhattuk. A begyűrűzik, a beszoktatás, a betanít, a megkutat idegenszerű, szokatlanul használt igekötőik miatt kaphatták meg a „csúnya” jelzőt; halljuk a példákat: „a problémák — csúnya szóval: begyűrűznek a tanulmányi versenybe is”, „nagyon csúnya szóval: beszoktatás (az, hogy a szülők a kezdő gyerekekkel bejárnak az iskolába, Óvodába)”. Sőt volt, aki a betanít igét is csúnya szavaink közé sorolta, ezzel az indoklással: „hány fiatalt kellett betanítania (a nyírbátori zenei táborban) — hogy ezzel a csúnya szóval éljek”. Végül a megkutat igét is szokatlansága és szakmai zsargon íze miatt sorolhatta ide az előadó: „hogy egy csúnya szót mondjak: ha egy falut megkutattak a falukutatók, leírták eredményeiket”. — De hát a példákból talán elég is; lehet, hogy néhányon csodálkoznak: hát igen, igen: valami baj van ezekkel a szavakkal, és jó, hogy működik a nyelvérzék, de hát nem ezek az igazi csúnya szavak. Azokhoz miért nem teszik hozzá: „hogy ezzel a csúnya szóval éljek"?! Mert azokat már úgy megszoktuk, mint a szemetet, az eb- és emberpiszkot, egyre ritkábban takarított, shop, snack meg drink és pub feliratokkal virító utcáinkon. Szilágyi Ferenc Tavaszra alapterv Jánosi György szerint az új oktatási kormányzat rendkívül fontos feladatának tekinti az okatás tartalmi modernizációjának megvalósítását, s ennek szellemében — a pedagógusokkal folytatandó szakmai viták után — tavaszra elkészíti a nemzeti alaptanterv követelményrendszerét. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára ezt tegnap Berettyóújfaluban, a II. Bihari Szakképzési Napok megnyitóján jelentette ki. Ezzel összefüggésben elmondta: a minisztériumot szolgáltató intézménnyé szeretnék átalakítani, a megszüntetendő tankerületi oktatási központok (TOK) infrastruktúrájára alapozva pedig ugyancsak regionális hatáskörű, úgynevezett mérési központokat hoznak létre.
