Pest Megyei Hírlap, 1994. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-19 / 15. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1994. JANUÁR 19., SZERDA A Művészeti és Szabadművelődési Alapítványról Tavaszi pályázat, eredmények, tervek Holnap, január 20-án jelenik meg a Művészeti és Szabadművelő­dési Alapítvány tavaszi pályázata. Ez alkalomból tartott tegnap tájékoztatót a tavaly januárban (támadások kereszttüzében) megalakult alapítvány ügyvezető igazgatója, Kovács Sándor, aki egyúttal eddigi működésükről és terveikről is beszámolt megújítják szakértői gárdáju­1993-ban ősszel és tavasszal ír­tak ki pályázatot 322,6 millió forintos költségvetési támogatá­suk elosztására. A beérkezett 5200 pályázat közül 2857 ka­pott támogatást az alapítvány­tól. A nyertesek jegyzékét meg­jelentették, ezen kívül minden egyes pályázatot bárki megte­kinthet a Vigadóban lévő adat­tárukban. E nyilvánosság is a felelős és szakszerű munkára kényszeríti, amelynek tapaszta­latairól tavaly októberi közgyű­lésükön tanácskozott a pályáza­tok elbírálásában részt vevő 150 szakértő, illetve a szakku­ratóriumok tagjai. A közgyűlé­sen kijelölt bizottság új értéke­lőlapot dolgozott ki. Ugyanak­kor a hazai egyesületek és szer­vezetek ajánlása alapján idén kát és szakkuratóriumukat is, hogy a „becsontosodást” elke­rüljék. Egyöntetű elismerés kí­sérte a pályázók részéről a szakszervezeti kuratórium mű­ködését, amely a szakszerveze­ti kulturális intézmények támo­gatására a költségvetésből ki­utalt 55,8 millió forintot osztot­ta szét. Idei januári pályázato­kat februárig értékelik, és a tá­mogatásokat azonnal utalják, hogy biztosítsák ezen intézmé­nyek folyamatos működését. Az alapítvány vagyonául fel­ajánlott Vörösmarty téri épület és a kezelésbe kapott Pesti Vi­gadó működtetéséből 60 millió forint nyereségük maradt 1993-ban (miután „kitermel­ték” a 150 millió forint üzemel­tetési összeget), amelyet 8 szá­zalékos költségmegtakarítással és 38 százalékos bevétemelke- déssel értek el. Bizonyítva, hogy a korábban veszteséges épületegyüttest alapítványi for­mában hatékonyabban lehetett működtetni. A költségvetési tá­mogatásétól elkülönített szám­lán kezelt, vállalkozásra fordít­ható összegből részben felújítá­si munkákat végeznek, na­gyobb részét visszaforgatják a kultúrába. Idén a komolyzene elsődle­ges támogatásáról döntöttek: 50 százalékos bérleti díj ked­vezményt adnak komolyzenei és jótékony célú koncertekre (a kuratórium egyedi elbírálásai alapján), vezető hazai nagyze­nekarok, illetve kamarazeneka­rok részvételével koncertsoro­zatokat, karácsony előtt vidé­ken adventi-hangversenyeket rendeznek. A Zeneakadémiá­val közösen megszervezik a fia­tal előadóművészek versenyét, s a fődíjasokat külföldi mester- kurzusokra juttatják ki. Legje­lentősebb vállalkozásukként CD-lemezeken jelentetik meg az ötvenes évek után kompo­nált jelentős kortárszenei műve­ket. Drámapályázatot szervez­nek, a nyertesek darabjainak bemutatását, illetve publikálá­sát támogatják. Tavaszi pályázatukon há­rom témában lehet támogatást szerezni: Művelődési és művé­szeti táborok szervezésére; Népfőiskolákra, iskolarendsze­ren kívüli oktatásra és felnőtt- képzésre, illetve országos és nemzetközi közművelődési ren­dezvények szervezésére. A pá­lyázat beadási határideje: 1994. március 5. (d. v. s.) A Művészeti és Szabadművelő­dési Alapítvány pályázatát ja­nuár 20-ai számunk 9. oldalán közöljük. Mensáros László művészetéért Neves hazai művészek (Szö­rényi Éva, Törőcsik Mari, Tolnay Klári, Gulyás Dénes, Ránki Dezső) kezdeményezé­sére létrejött a Mensáros László Alapítvány. Az alapítvány céljai: — A Mensáros László sze­replésével készült felvételek megőriztetése, kérés ezek megfelelő karbantartására, időnkénti közvetítésének le­hetőségére az illetékes szer­vektől. Támogatás nyújtása különféle előadó-művészeti rendezvények, gyermekek kö­rében tartott versenyek szá­mára, amelyeknek szerepe le­A ceglédi Suzuki-szalon be­mutatótermében a közönség a hét végén láthatta először azt a szamurájszobrot, amelyet Varga Gábor keramikusmű­vész a gépkocsisorsolás alkal­mából készített. A városban alkotó művészt mindig is vonzotta a klasszi­kus formák varázsa, a bűvkö­rükben élt. A népi kerámia- és a porcelánművészet indítta­tására az 1970-es években a mezőtúri fazekasházban. majd a fiatal művészek stúdió­jában sajátította el a szakma A Szamuráj-szobrocska hét a magyar színházi kultúra nemes hagyományainak to- vábbörökítésében. A Mensáros László-emlék- érem nevű művészeti díj évenkénti odaítélése egy olyan egyénnek, aki pályája során az előadóművészet kü­lönböző ágaiban kiváló telje­sítményt nyújtott. Az emlékp­lakett elkészítését Kutas Lász­ló szobrászművész adomány­ként ajánlotta fel az álápít- vány támogatására. Terveik között szerepel egy képekben és személyes visszaemlékezésekben gaz­dag tartalmú emlékkönyv ösz­csínját-bínját. Ezt követően a kerámia és a szobrászat ötvö­zetével igyekezett kialakítani a saját világát, s ezen belül meglelni az egyéni stílusje­gyeket. Ennek a pályának iga­zából nem voltak teljesen le­zárt korszakai, a művész a folytonosságra törekedett. Varga Gábor bizonyította az elmúlt években — a nép­művészetből táplálkozva —, hogy a kerámia mennyire ha­sonlíthat) a szobrászathoz. Fontos a sokoldalúság, a sze­retet és alázat. Ő például egy síremlékhez vagy a Szabad­ság-szobor eszmeiségéhez ilyen alázattal közelít. Felfo­gásában lényeges a játékos­ság akkor is, amikor egy üz­let cégérét elkészíti. S temé- szetesen minden mű alkotása­kor elsődleges az anyag és az ember tisztelete, s nem utolsó­sorban a közérthetőség. Nem kis felelősség a kerámiát ki­vinni az utcára — ízlést for­mál, a város arculatát alakít­ja. Ugyanakkor belül a felgyü­lemlett élmények, gondolatok egy-egy kisplasztikában, szo­borban öltenek formát, hogy aztán később majd egy kiállí­tóterem látogatóit inspirálják gondolkodásra, elmélyülésre. szeállítása, amely Mensáros László életútjától, művészi pályájáról, nézőire, hallgatói­ra, munkatársaira tett hatásá­ról áttekintést adhat a széle­sebb körű közönségnek, ille­tőleg az utókornak. Az alapítvány kuratórimua: Vámos László elnök, He­xendorf Edit titkár, valamint többek között Berényi Gá­bor, Dunai Tamás, Esztergá­lyos Károly, Görgey Gábor, Gyurkovits Tibor, Huszti Pé­ter, Németh G. Béla, Pécsi Il­dikó. (Az alapítvány címe: 1012 Budapest, Várfok u. 15/b. IV. 3.) embléma ? Varga Gábor keramikusmű­vész reménykedik A ceglédi Suzuki-szalon ar­culatának megtervezésekor önkéntelenül is a szamuráj fi­gurájára gondolt a festő — amely az erő, a fürgeség, a te­hetség, az állóképesség és egy ősi kultúra szimbóluma. Miután a szobor elkészült, ki­derült, hogy a Suzuki cégnek van egy Szamuráj autómárká­ja. A magyarországi gyár ve­zérigazgatójának és mene­dzserigazgatójának megtet­szett az alkotás. Ők akként vé­lekedtek, legyen ez a cég új emblémája. Már csak az kell, hogy Suzuki úr áldását adja rá. A jelek szerint erre jók az esélyek. SZÓ — A Himnusz „születésnapja”, 1823. január 22-e, néhány éve a Magyar Kultúra Napja, amelyet megyénk nagyobb te­lepülésein is megünnepelnek. Monoron Nemeskürty István történészprofesszor előadása a keresztény magyar kultúra ezer évéről hangzik el, s a re­formátus nagytemplomban kultúranapi előzetesként, ja­nuár 21-én. Érden, a Polgá­rok Házában (2-én, este 6 óra­kor) Kölcsey-emlékműsort szerveznek, melyet a Domon­kos Béla 60. születésnapi szo­borkiállítása előz meg. Vá­cott — szintén a Magyar Kul­túra Napjára emlékezvé — Madách Imrét idézik holnap, január 20-án születésének év­fordulóján. Bubik István szín­művész és a Hegedős Együt­tes közreműködésével. * A Magyar Kultúra Napja al­kalmából ad koncertet a Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekar január 22-én, szomba­ton fél nyolckor a Budapest Kongresszusi Központban. A zenekart vezényli és zongo­rán közreműködik Vásáry Ta­más. Műsoron Lisz: A-dúr zongoraversenye, KodályFel­szállott a páva és Bartók Con­certo című műve szerepel. * A Magyar Kultúra Napjára emlékezik ünnepi kórushang­versenyével a Magyar Kóru­sok és Zenekarok Szövetsé­ge és a Magyar Zenei Kama­ra január 23-án, vasárnap dél­előtt 11 órakor a Néprajzi Múzeumban. A Hinmusz kö­zöse eléneklése után Liszt, Bárdos Lajos. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Mosonyi Mi­hály, Fasang Árpád, Petro- vics Emil és Halmos László legszebb kórusművei, vala­mint csángó népdalcsokor hangzik fel. Az ünnepi hang­verseny a Szózat közös elé- neklésével zárni. — KÉP Suzuki úr áldásán múlik Szamuráj lesz-e az új Zenével a gyermekekért Gödöllőn Kamaraestet rendeznek a gödöllői Chopin Zeneiskolában, be­vételét szociális otthonokban élő gyermekek javára fordítják. A zenei est szombaton, január 22-én 19 órakor kezdődik. Köz­reműködnek Balogh Péter zongorán, Tóth Benedek vibrafo- non. A műsoron Johann Sebastian Bach- és Debussy-művek, ragtime-ok, dzsesszátiratok szerepelnek. Egy nyugdíjas pedagógus portréjához Múltja volt a megtartó erő A Szarvas köz szűk sikátor Vác belvárosában. Az utca köze­pén épphogy elférne egy személyautó. A szemközti porta kutyá­ja azt is megugatja, aki átellenben csönget Tóthné Dévánszky Erzsébet tanárnő kapuján. Miközben ő odabent a nagyszobá­ban csendben rakosgatja dossziéjait, rendezgeti emlékeit. Meg kell azoknak maradniuk — mondja a nagy szobaasztal ■ lapjára támaszkodva. Huszonöt év alatt sokszor hangoztak el efölött az öreg bútor fölött bölcs gondolatok, születtek itt ra­gyogó ötletek, tárultak fel emberi sorsok, fogantak tervek, kol­légák megsegítésére. Mert ennyi ideig „írták” itt az ország­szerte híres, váci Nyugdíjas Pedagógusklub történetét, amely­nek az elmúlt negyedszázadban alapítója, vezetője, éltető lelke volt Erzsiké néni. Eleinte az egész váci járás a városi klubhoz tartozott, s töb- bé-kevésbé ide járnak még ma is összejövetelekre a kollégák. Tartottak eddig klubnapokat Dunakeszin, Gödön, Nagymaro­son. Igaz, ma már nem százak, legfeljebb hatvan-hetven nyug­díjas jár el a rendezvényekre. Ennek az az oka, hogy mostaná­ban pótolni akarják a kis nyugdíjukat. Maradék energiájukat óraadásra, kisebb-nagyobb munkákra fordítják a még fiata­labbak. Az idősebbek közül meg sokukat el kellett már búcsúz­tatni... Ezek a legszomorúbb események az életükben. A beteg­látogatás sem vidám, bár meleg, baráti gesztus, amit szintén Erzsiké néni gyakorol legtöbbet. Am a huszonöt éves történet nemcsak ebből áll, hanem sok­sok színes emlék szövetéből. Felejthetetlen bel- és külföldi ki­rándulásokból, gyógyfürdők közelében töltött nyaralásokból. Ezek az utak pedagógus módra szerveződtek. A történelmi em­lékhelyeken előre felkészült klubtag mondott beszédet, ismerte­tőt. Az élményeket mindig feldolgozták, megírták. Sőt, emlékez­tetőül, az Életképek című kiadványsorozatban meg is jelentet­ték. A tanárnő most rendezgeti az iratait. A dokumentumokat le­adja a váci múzeumnak. Megszerkeszti az Életképek következő füzetét. — Jó ez a csend, itt lehet dolgozni — mondja a tágas lakás falai között, ahol, ha nem keresik a klubtagok, talán több is mint két évtizede már, hogy magára maradt. Bár társként ott maradnak az emlékék, a gondolatok, az őt foglalkoztató bete­gek sorsa. Akiket azután is látogat még, hogy a huszonötödik évben, fáradtságra hivatkozva lemondott a vezetői posztról. Galambos Ferenc tanár úr, a kortárs és a pályatárs, Vác ta­lán legnépszerűbb, s a várost legjobban ismerő nyugdíjas ta­nára méltatta eddigi munkásságát: Szinte hihetetlen, hogy Er­zsiké nyugdíjas létére ennyit tudott produkálni, fiatalokat meg­szégyenítő módon, a mögöttünk hagyott 25 év alatt. A Kőrös menti Gyomáról indult néptanító belső, megtartó erejének forrása a múltja volt. A kilencgyermekes család le­ánya azt a tanítóképzőt végezte, melyből a legszilárdabb hiva­tástudattal léptek ki a tanítványok. Volt állástalan magántanító. Iskolaigazgató Foton, osztály- vezető Vácott, s aztán megint iskolaigazgató Alsógödön. A gyönyörű pálya még nem ért véget, csak új fejezete kezdődik. Kovács T. István Kovács Margit: Betegápolás II. (kerámiarelief)

Next

/
Oldalképek
Tartalom