Pest Megyei Hírlap, 1993. október (37. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-28 / 251. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1993. OKTÓBER 28., CSÜTÖRTÖK Összeült a lengyel kormány Változtatnak az adópolitikán Tegnap délelőtt megtartotta első ülését az új lengyel kor­mány. A munkajellegűnek mi­nősített tanácskozáson nem je­lent meg Lech Walesa államfő. Waldemar Pawlak minisz­terelnök tegnap interjút adott a rádiónak, amelyben hangsú­lyozta, hogy kormánya „mun­kakormány” lesz, abban az ér­telemben is, hogy munkahelye­ket, és a munkához jó légkört kíván teremteni. Egyik első fel­adatának minősítette az adó- és vámügyi apparátus rendbeté­telét, hogy az ezeken a területe­ken növekedő bevételekből ja­vítani tudjanak például az okta­tás és a mezőgazdaság helyze­tén. Ami az árak alakulását ille­ti, erről Pawlak nem tudott nyi­latkozni, mondván, hogy előbb meg kell vizsgálniuk az állam pénzügyi helyzetét. A reprivatizációról szólva tulaj­donképpen az előző kormá­nyok politikájának folyttatását helyezte kilátásba azzal, hogy ezt ott kell végrehajtani, ahol az államosítás törvénysértő volt. (Magát a törvényt azon­ban érvényesnek tekintik.) Hozzátette: a reprivatizáció­nak időhatárt kell szabni, hogy az ügyek ne húzódjanak éve­kig, bizonytalanságot okozva. A külpolitika eddigi vonalá­nak „bölcs folytatása” mellett foglalt állást, amelynek a sok­oldalú, a Nyugattal és a Kelet­tel egyaránt folytatott együtt­működésre kell épülnie. A NATO-tagsággal kapcsolat­ban úgy vélte, olyan megol­dást kell találni, amely mind a Nyugat, mind a Kelet számá­ra elfogadható. Gamszahurdiáék visszavonultak A grúz kormánycsapatok ki­űzték a száműzött elnök, Zvi­ad Gamszahurdia híveit Sze- nakiból. Ezzel már csak két város, Hobi, illetve a Gamsza­hurdia főhadiszállásának szá­mító Zugdidi maradt a láza­dók kezén. Az Interfax hírügynökség jelentése szerint Szenakit ked­den késő este szabadították fel a kormányerők, miután a gyengén védett északi részek felől benyomultak a város központjába. Gamszahurdia emberei a közeli Civi folyón túlra, Zugdidi irányában vo­nultak vissza. Bár kisebb viták még folynak az október 30-án hatályba lépő igaz- ságtételi törvény alapján megindu­ló büntetőeljárások köréről, annyit máris leszögezhetünk: a magyaror­szági rendszerváltozás szempontjá­ból történelmi jelentőségű döntés született. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy négy év­vel a kommunista rendszer bukása után, ha megkésve és mégoly ne­hezen is, de végül mégiscsak győ­zött az igazság: győzött az igazságtétel legalább részben va­lóra váló régi követelése. Hogy mennyire jogos és természetes ez az eredendően népi követelés, azt mi sem mutatja jobban, mint a rendszer- változás kezdeti, 1989-es időszakának széles körű társadal­mi igénye és törekvése az igazságtétel (s egyben az elszá­moltatás) megvalósítására. Emlékezzünk csak vissza: a tör­ténelmi igazságtétel (beleértve az ország tönkretételéért legfőbb felelősséggel tartozó egykori vezetők és haszonél­vezők elszámoltatását is) akkor még kulcsszava volt a rend­szerváltozásnak! Minden új, a szabad, független és demok­ratikus Magyarország megteremtésében szerepet vállaló pifl. Wözgalom és bármijypn Ipj^önilés egyöntetűen magá­énak vallotta az igazságtétel (és az elszámoltatás) követelé­sét, kivéve természetesen a kommunisták utódpártjait és a hozzájuk közel álló baloldali szervezeteket. Ott szerepelt a történelmi igazságtétel valamennyi volt ellenzéki párt prog­ramjában, s így méltán került be a szabad választások nyo­mán felálló új parlament első törvényének szövegébe is. Csak hónapok múltán derült ki, hogy az a két, magát li­berálisnak nevező párt, amely választási kampányában még a leghangosabban követelte a kommunista rendszer bűnöseinek felelősségre vonását, igazából nem akarja az igazságtételt, sőt a leghevesebben támadja azt. Gondoljunk csak képviselőik ékesszóló parlamenti esz­mefuttatásaira, már a Zétényi—Takács-féle első igazságté- teli törvényjavaslat vitájában is. Képmutató módon a ke­resztény megbocsátásra, a megbékélésre és az emberiesség­re, illetve a jogállamiságra hivatkoztak beszédeikben és minden fórumon. Az érzelmekre való hatás, a szellemi bű­vészmutatványok és a jogi csűrés-csavarás legváltozato­sabb formáit felhasználva próbálták bizonyítani az igazság- tétel „jogellenességét”, a keresztényi tanításokkal való „ösz- szeférhetetlenségét”. Horvát vérengzés Közép-Boszniában Megadta magát a Egy svéd ENSZ-alakulat beju­tott a közép-boszniai Stupni Do helységbe, s a faluban meggyőződhetett arról, hogy a horvátok a hét végén való­ban terrorakciót követtek el — közölte kedd este Ulf Ur- likson ezredes, a skandináv ENSZ-kontingens parancsno­ka. A faluban mindenütt holt­testek hevertek, az egész tele­pülés elpusztult, nyilvánvaló­an védtelen emberekre támad­tak — mondta a svéd tiszt, aki szerint vizsgálatot kellene kezdeni az ügy feltárására. Az ENSZ-alakulat napokig nem juthatott be a faluba, mert a horvátok ezt nem tet­ték lehetővé — nyilván el Az izraeli légierő tegnap raj­taütést hajtott végre az Irán- barát iszlám fundamentalista palesztin szervezet, a Hez­bollah két dél-libanoni állá­sa ellen — közölték szidóni biztonsági források az AFP- vel. A légitámadások célpont­ját a Dzsebel Száriban és Mlitában lévő Hezbollah-ál- lások képezték. Egy izraeli akarták tüntetni a bizonyítéko­kat — mutatott rá Urlikson ez­redes. Szarajevóban megadta ma­gát a köztörvényes bűncselek­mények elkövetésével vádolt második dandárparancsnok is, s ezzel befejeződött a bosz­niai fővárost védő muzulmán fegyveres erőkben kiépült maffia elleni támadás. Ezt je­lentették tegnap hírügynöksé­gek a szarajevói rádió bejelen­tésére hivatkozva. A muzulmán hadsereg kato­nai rendőrsége kedden hajnal­ban kezdett nagyszabású akci­ót a bűncselekmények elköve­tésével vádolt két alakulat pa­rancsnokainak és katonáinak katonai szóvivő megerősítet­te: „gépeink támadták a Dél- Libanon keleti szektorában, Dzsebel Száriban lévő Hez- bollah-állásokat”, a lövedé­kek „célba találtak” s a repü­lőgépek „biztonságban visz- szatértek támaszpontjukra”. Három izraeli katona meg­sebesült kedden, amikor a Hezbollah ágyúzta az Izrael által Dél-Libanonban létesí­maffia elfogására. Egész napos har­cok után Ramiz Delalic, a 9. dandár parancsnoka kedd este megadta magát, Musan Topa- lovic, a 10. dandár parancsno­ka embereivel a Trebovac hegynél lévő épületekben bari- kádozta el magát. Heves har­cok után tegnap hajnalban jött elő búvóhelyéről Topalo- vic. A biztonsági alakulatok mintegy 200 katonát vettek őrizetbe. Azzal vádolják őket, hogy tagjai voltak a bűnban­dának, amelyek sorozatban tá­madták meg és rabolták ki a Szarajevóban dolgozó külföl­di újságírókat és a humanitári­us szervezetejt munkatársait. tett „biztonsági zónában” lévő állásukat. Tegnapi közleményében az Amal azt állította, hogy előző éjjel támadta az SLA-nak a biz­tonsági zónában lévő állását, s harcosai összetűztek az Izrael­hez hű SLA-milicistákkal. Az izraeli erők ezután a zóna észa­ki részén több falut lőttek — így a közlemény. Az SLA cá­folta az Amal állításait. A nagyvilág hírei ¥ Lengyelországnak a NATO-ba vezető útja hosz- szú és költséges lesz, de ennek nincs alternatívája •— jelentette ki Piotr Kolo- dziejczyk altengemagy. Az új lengyel nemzetvé­delmi miniszter kedden este foglalta el hivatalát, és ebből az alkalomból rö­viden nyilatkozott újság­íróknak. Az. ENSZ-nek világszer­te készenléti erőket és ka­tonai raktárakat kell létre­hoznia tagállamaiban, hogy gyorsan reagálhas­son a konfliktusokra. Je­lenleg a feltételek teljes mértékben hiányoznak — idézte tegnap a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének (IISS) jelenté­sét az AP. Hosszabb szünet után is­mét külföldiek lakta há­zak ellen elkövetett me­rényletről számoltak be a német tömegtájékoztatási eszközök. Tegnapra virra­dóra Saarbrücken-Klarent- halban ismeretlen tettesek megpróbáltak felgyújtani két, túlnyomórészt törö­kök lakta házat. Izraeli légitámadás Dél-Libanonban VÉLEMÉNY Csapda és Sajnos, nem is egészen eredménytelenül. Ugyanakkor ezek a képviselők — csaknem az egész tájékoztatás támo­gatásával — azt sugallták, hogy a magyar nép többsége nem is akar semmiféle igazságtételt. Úgyhogy legjobb len­ne, mondták, ha végleg fátylat borítanánk a múltra... S ami a legfelháborítóbb volt valamennyi hazugság kö­zött: azt a képtelen és rosszindulatú vádat igyekeztek elhi­tetni, hogy az igazságtételi törekvések mögött a bosszú, a leszámolás ordas indulatai húzódnak meg, s ezért az igaz­ságtétellel csak elszabadulna a pokol, kezdetét venné a fék­telen megtorlás... Mindebből persze egy szó sem igaz, és semmi alapja sincs. Mégis, a múlt rendszerhez oly sok szállal kötődő ellenzé­ki sajtó csaknem három évig folytatta a célzatos hangulat- keltést, kíméletlen össztüzet zúdítva az igazságtételre és az ennek megvalósításán fáradozókra. Céljuk nyilvánvaló volt: a közvélemény félrevezetése, az igazságtétel eszméi­nek lejáratása, s végső soron: az igazságtétel meghiúsítása. Mint tudjuk, e szemérmetlen manipuláció során még attól sem riadtak vissza, hogy összemossák a diktatúra bűnöseit és áldozatait, s így az egész magyar népet bűnösnek, kolla- boránsnak nyilvánítsák. Ami természetesen égbekiáltó rá­galom-. ^ ' 'T‘!ií [ I - A uA'JH IJ in y _ 1.1 i . . . .... j Belegondolni is szörnyű, milyen óriási kárt, milyen er­kölcsi és eszmei zűrzavart okozott hisztérikus kampányá­val ez — a közvélemény túlnyomó részét befolyásoló — sajtó, s ez a nem is titkoltan mögötte álló ellenzék. Mind a sajtó, mind az ellenzék természetesen önmagáról állított ki ezzel szánalmas bizonyítványt az igazságtétel kiélezett, drámai vitájában. Hiszen voltaképpen mindkettő önmagát leplezte le, valódi hovatartozását árulta el, amikor még a bűnösök lehető legméltányosabb felelősségre vonását, vagy akárcsak bírósági eljárás nyomán történő puszta meg­nevezését is ellenezte. Az ellenzék felelőssége, főképpen a liberális pártoké, kü­lönös élességgel vetődik fel. ha figyelembe vesszük: az igazságtételi törvények többsége — mint erre több tekinté­lyes politikus is rámutatott — azért futott zátonyra az Al­kotmánybíróságnál, mert a szükséges alkotmánymódosítá­sokhoz és egyéb változtatásokhoz nem volt meg a parla­mentben a kívánt kétharmados többség. Egy nyári MDF-es fórumon maga Boross Péter belügyminiszter is ezzel ma­gyarázta az igazságtételi törvények addigi sorozatos kudar­bumeráng cát. Azzal érvelt, hogy a választások után „a polgárinak nevezhető baloldal cserbenhagyta a kormányzó pártot ”, s ezért az 58 százalékos szavazati aránnyal „nem lehetett megváltoztatni az alkotmányt, az alaptörvényeket”. Sokan emlékszünk még rá, milyen elégedetten nyugtáz­ta az Alkotmánybíróság júniusi két elutasító döntését Dörn­bach Alajos, az Országgyűlés SZDSZ-es alelnöke. A máso­dik Zétényi-féle törvényt és a parlament elévülésével kap­csolatos elvi állásfoglalását megsemmisítő határozat kihir­detése után a prominens ellenzéki politikus örömtől sugár­zó arccal, mosolyogva, szó szerint ezt nyilatkozta a tévé ri­porterének: „Végre minden lehetőség megszűnhetett arra, hogy bárkik, bármilyen jogcímen, bármilyen módon felele­venítsék ezeket a régmúlt ügyeket”. Nos, az alelnök úr ezút­tal igencsak elszámította magát. Az Alkotmánybíróság leg­utóbbi döntése mindenesetre csattanós választ adott neki. Bebizonyosodott ugyanis: az igazságtétel követelése nem csupán jogos és szükséges, hanem — legalábbis az 1956-os forradalom és szabadságharc során elkövetett há­borús és emberiségellenes bűntettek esetében — igenis al­kotmányos, sőt, a nemzetközi jogi egyezmények értelmé­ben, Magyarországra nézve is kötelező érvényű. Az már csák á történelem, a sors különös fintora, hogy az igazságtételnek ezt a részleges győzelmét tulajdonkép­pen az egykori kommunista vezetés most visszaütő „bume­rángjának” köszönhetjük. Balsai István igazságügy-mi­niszter az Alkotmánybíróság határozatáról tartott sajtótájé­koztatóján méltán jegyezte meg, a jelenlévő újságírók kö­zött némi derültséget és meglepetést keltve: amikor 1968-ban az enyhülés jegyében Magyarország csatlakozott a New York-i nemzetközi jogi egyezményhez, Kádár Já­nos és rendszere többi vezetői aligha gondolhatták, hogy éppen ennek alapján lehet, sőt kell majd bíróság elé állíta­ni az 1956-os bűnök elkövetőit... De hát az igazság érvényre jutásának útjai gyakran kifür- készhetetlenek. S akár a bűnös ember, úgy a bűnös diktatú-

Next

/
Oldalképek
Tartalom