Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
'HÉT VÉSI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS] Az évszázad alkuja lehet Bush dilemmája: mennyit étnek az új szovjet refútmtervek? Arab fenntartások a fegyverzetcsökkentéssel szemben Angolában véget ért a tizenöt esztendős véres polgárháború ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP A világhelyzetben bekövetkezett alapvető változások voltak a témái a héten egész sor tanácskozásnak. A figyelem előterébe került ezek közül a NATO védelmi minisztereinek tavaszonként rutinszerűen ismétlődő megbeszélése. Az Észak-atlanti Szervezet katonapolitikájának irányítói egyetértettek abban, hogy Kelet felől immár nem fenyegetheti a szövetséget váratlan támadás veszélye, s így felül kell vizsgálni az egész stratégiát és a szervezeti felépítést is. Világos: az új helyzetben immár nincs szükség arra, hogy háromszázezer amerikai katona állomásozzon Nyugat-Európában, s a washingtoni törvényhozásban felvetődött, hogy mintegy kétharmad részüket vissza kellene vonni bizonyos ütemterv alapján. A megbeszélések tengelyében egy olyan, mintegy hetvenezer főnyi NATO-gyorshad- test felállítása szerepelt, amelyet szükség esetén a robbanással fenyegető válságövezetekben lehetne bevetni, vagy akkor, ha már ott az események ellenőrizhetetlenül veszélyessé válnának, Washington hűvösen fogadta egyelőre ezt az elképzelést, s London az, amely szorgalmazza, s elképzelései szerint ennek az alakulatnak az élén brit lenne a főparancsnok, Franciaország sem lelkesedett az ügyért, hiszen Mitterrand elnök nemrég olyan új össz-európai biztonsági rendszer kidolgozásának szükségességéről beszélt, amellyel nincs összhangban a NATO-gyorshadtest felállítása. Az 1993-as esztendőtől kezdve a politikai integrációban is erőteljes lépéseket tervező Európai Közösség, ha árnyalatokban is, de másként ítéli meg kontinensünk helyzetét, mint Washington. Ezt tükrözte Mitterrand és Kohl újabb találkozója. Ezen sík- raszálltak amellett, hogy a szovjet reformtörekvéseket erőteljesebben, mint korábban támogatni kell, s miközben a Fehér Ház húzódozik attól, hogy Gorbacso- vot meghívják az iparilag fejlettebb hét állam júliusi londoni csúcstalálkozójára a két nyugat-európai vezető szívesen látná a szovjet elnököt a tárgyalóasztalnál. FELTÉTELEK ÉS CSEREÜZLETEK Olaszország, Japán és Kanada már korábban kifejtette, hogy a világ biztonsága csak úgy lehet megteremthető az elkövetkező évtizedekre, ha a „hetek” lehetőséget adnak a Szovjetuniónak, csakúgy, mint az egykori szocialista országoknak, hogy minél fájdalommentesebben illeszkedjék be a piacgazdasági rendszerbe. Ehhez nélkülözhetetlennek tartják, hogy Gorbacsov Londonban személyesen fejthesse ki: milyen helyzetben van a második szuperhatalom, és mekkora anyagi segítségre van szüksége ahhoz, hogy bekapcsolódhasson az egységes világgazdaságba. Az „ötök” szerint veszélyes a húrt a végletekig feszíteni, hiszen ha a Szovjetunió szétesik és gazdaságilag összeomlik, ez azt jelenti, hogy Európa és a világ biztonsága is fenyege- tetté válik, nemcsak a várható sokmilliós menekült- hullám miatt, hanem azért is, mert a Föld egyik legnagyobb atomarzenálja ki tudja, kik kezébe kerül, s milyen célokra próbálják felhasználni a tömegpusztítás e rettenetes fegyvereit. A Fehér Ház viszont elégedetlen azzal, ami eddig történt. Nemcsak a hagyományos fegyverzet korlátozásra aláírt, tavalyi párizsi egyezmények eltérő értelmezése miatt bizalmatlan. Bush igazi dilemmája az, hogy mennyire kötelezheti el magát a szovjet piacgazdaság megteremtésére tett ígéretek mellett? Tanácsadói ugyanis megoszlanak ebben az ügyben. Egyesek szerint a szovjet elnök kijelentései a rendszerváltásról a politikában és a gazdaságban egyaránt mérföldköveket jelentenek. Túl ezen szerintük az 1993 januárjától való szabad utazásra és a 100 százalékos külföldi beruházásokra vonatkozó törvények jelzik, hogy Moszkva elszánta magát, rendíthetetlenül végrehajtja a piacgazdaság megteremtését, vagyis érdemes áldozni a szovjet reformok támogatására. Más szakemberek viszont további bizonyítékok követelésére hívják fel az amerikai elnököt. Ilyen lehetne szerintük a politikai rendszer stabilizálása a széles körű demokratizálás útján és a radikális pénzügyi reform, amely utat nyit a reprivatizálással együtt a reális piaci viszonyokhoz. Primakov, Gorbacsov tanácsadója Scserba- kovval, az első miniszterelnökhelyettessel Washingtonba utazott, s ott csatlakozott hozzájuk a Harvard egyetemen a helyiekkel tanulmányt kidolgozó Jav- linszkij közgazdász, akit Jelcin orosz vezetőhöz közelállónak tekintenek. A delegáció amerikai kormánytagokkal, majd Bush elnökkel is tárgyalt egy olyan tervezetről, amelynek „kiigazításában” a Harvard professzorai is részt vállaltak. Ez a lépcsőzetes program a hírek szerint öt év alatt 150 milliárd dolláros nyugati részvéttel kívánja bekapcsolni a Szovjetuniót a világgazdaságba. Világos, hogy ez csak a „hetek” együttműködése útján valósulhatna meg. Bush jelenleg még nem tartja meggyőzőnek e reformtervet, s attól tart, hogy ez is bekerül a „feneketlen zsákba”, s a stagnálás és felemásság helyzetét őrzi meg átmenetileg. Mások viszont S. O. S.-állapot- ban lévőnek jelzik a szovjet gazdaságot, s rámutatnak arra, hogy nincs más választása, mint az amerikai feltételek elfogadása. Pavlov kormányfő beszédére utalnak, amely szerint a szovjet termelői alapok több mint negyven százaléka vár sürgős lecserélésre, mintegy 500 milliárd rubel értékben. Bushnak tehát nagyobb megértést tanácsolnak, hiszen több mint hetven év folyamatait kell ellenkező irányba fordítani a Szovjetunióban. Vagyis az „évszázad alkuja” az egyetlen kiút a fenyegető zűrzavarból. A CHENEY-ŰT KÉRDŐJELEI Miután Bushnak nem sikerült egyelőre rábírnia Izraelt, hogy elfogadja a „területet a békéért” elvet, s a tervezett békekonferencia befulladt, Washington a fegyverkezési verseny megfékezésére tett javaslatot. Az amerikai elnök elképzelései nagyon rokonszenvesnek látszanak. Eszerint ugyanis megakadályoznák a hagyományos fegyverzet további áramlását a térségbe, s az atom- és vegyi fegyverek betiltását határoznák el. s csak az önvédelmi rakétákat engedélyeznék. Jei'uzsálem. amely évi 1,7 milliárd dollár katonai segélyt kap Washingtontól, aggodalommal fogadta az amerikai bejelentést. Cheney védelmi miniszter, aki a helyszínre utazott, azonban biztosította a zsidó államot, különleges szövetsége Washingtonnal változatlan lesz ezután is. Folytatják annak az izraeli programnak finanszírozását. amely a rakétaelhárító rakéták kiépítésére irányul, és Samir kormányzata tíz F—15 típusú vadászbombázót kap 650 millió dollár értékben. Izrael, amely nem írta alá az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozásáról szóló egyezményt, s egyes hírek szerint nukleáris arzenállal rendelkezik, csupán arra tett ígéretet Bush tervezete nyomán, hogy elsőnek nem alkalmaz atomfegyvert. Érthető tehát, hogy több arab ország gyanakvással vegyes fenntartással fogadta Bush javaslatát. HÁROMSZÁZEZER HALOTT A több mint 15 évig tartó angolai polgárháborúban 300 ezer ember halt meg, több mint egymillió vált földönfutóvá és kétmilliót fenyeget az éhhalál, s itt tartják nyilván á világon a legtöbb amputáltak De mindennek a tengersok szenvedésnek remélhetőleg vége szakad annak az okmánynak az aláírásával, amelyre tegnap került sor Lisszabonban Eduardo dos Santos MPLA-vezető, angolai elnök és a kormányellenes gerillaszervezet, az UNIT A élén álló Jonas Savimbi között. Szovjet fegyverekkel, 35-50 ezer főnyi kubai csapatok támogatásával tartották fenn a szocializmus sajátos afrikai modelljeként” feltüntetett luandai kormányzatot, amíg ki nem vonták a Kariib-itangieri szigetország csapatait, s nem szűnt meg a moszkvai fegyverszállítás. Ami Savimbit illeti, őt az Egyesült Államok támogatta. A mostani egyezmény a Moszkva—Washington együttműködés terméke, s szentesíti a május 15-én életbe lépett tűzszünetet a polgárháborúban. Jövő szeptemberben többpárti választás lesz, s addig 500 fős ENSZ erők biztosítják az átmeneti állapotot, amelyben az MPLA és az UNITA képviselőiből alkotott közös kormány gyakorolja a hatalmat. Árkus István TÖOSZ-küldö ttgyű lés A távfutó magányossága Az önkormányzatokat érintő szabályozási kötelezettségnek a Parlament és a kormány nem tett eleget, így a hatályos Alkotmány szerint önkormányzati alapjogokhoz kapcsolódó kérdések maradtak szabályozatlanok. Tisztázatlan többek között az önkormányzati tulajdon kérdése, azaz a féloldalas törvényhozás és a gazdasági alapok rendezetlensége miatt a résztvevőket — ide értve a ,.csaik” szavazó állampolgárokat is —, olyan versenybe kényszerítették. ahol még a táv lefutása után is vita folyik arról, hogy. mennyi is volt a táv, milyen színekben indultak a résztvevők, hátvagy ellenszélben futottak-e, illetve mi volt a tét. E képletes hasonlattal lehet közelíteni azokhoz a strukturális, és aktuális problémához, amelyekkel az önkormányzatoknak szembe kell nézniük — vélekedett dr. Köllner Ferenc, a Települési önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, az elnökség tegnap megtartott küldöttgyűlésén. — Hiányzik a munkamegosztás, az ehhez rendelt anyagi eszközök megosztása a kormányzati és a települési szint között. Tisztázatlan az állam ellátási és ahhoz kapcsolódóan az önkormányzatok ellátásszervezési felelőssége (ez a kötelező feladatok körét érinti), valamint az önkormányzatok által szabadon választott feladatok elláióképességé- nek megalapozása. Jól mutatja a kormányzat filozófiáját, hogy az 1991. évi költségvetési törvény szerint az állami költségvetés az önkormányzati törvényben előírt kötelező feladatok ellátásához a normatív támogatás keretei között csupán hozzájárulást nyújt, és nem az ellátóképességet garantálja. Ma például az egy általános iskolai tanuló után alapul vett 30 000 forintos állami támogatás — számításaik szerint az átlagköltségnek csupán a 60 százalékát fedezi. Ily módon a kötelező feladatok ellátásának kényszere a szabadon választható feladatok — például nyelvi labor működtetése — lehetséges forrásait is felemészti. A tulajdoni kérdésekről szólva dr. Köllner Ferenc elmondta: a rendezés 1992. december 31-íg történő elodázása, az önkormányzatoknak már átadott tulajdon részbeni visszavétele önmagában is sérelmes, sőt az önkormányzatok jó részét a jelen helyzetből való kitörés lehetőségétől is megfosztja. A nem kellően végiggondolt, centrumból vezérelt előprivatizáció nem csupán az önkormányzatok lehetséges anyagi eszközeit, a lakosság ellátását szolgáló szervezeti kereteket szűkíti, de várhatóan ellátási zavarokat fog okozni a szolgáltatásokban. Ezt pedig az állampolgárok aligha fogják természetesnek tartani, s kritikájukat nyilván az önkormányzatoknak címzik majd. Mint köztudomású, a TÖOSZ még 1939 decemberében csatlakozott a Világ- kiállítás előkészítő munkálataihoz azért, hogy támogassa az Expo területi ki- terjesztésére és a terület- fejlesztési összefüggések feltárására irányuló törekvéseket. A TÖOSZ információi szerint azonban az eddigi munkálatok során nem készült olyan áttekintés, amely az önkormányzatoknak a Világkiállításban való érdekeltségét és a rendezvénynek a településekre, azok infrastruktúrájának fejlesztési lehetőségeire gyakorolt hatását szélesebb kört alapul véve elemezné. Ezért aztán a TÖOSZ nem is mondhat ma igent vagy nemet az Expóra — hangsúlyozta a főtitkár —, mert a válasz megfogalmazásához több kérdésükre egyértelmű választ kellene kapniuk. Például arra is, hogy az egyes alternatívák előnyei, illetve hátrányai mit takarnak az önkormányzatok aspektusából, s hogy a rendezvény várható pozitív hatásait a települések többsége számára egyáltalán hozzáférhetővé teszik-e? Mi várható továbbá a hazai, illetve a külföldi tőkétől, mi következik mindebből az állami költségvetésre nézve, s ennek folytán mi prognosztizálható az ön- kormányzatok költségvetését illetően? Fokozatosan mérséklődik az infláció növekedése (Folytatás az 1. oldalról.) szenvedtek, az éveket 19.63- ig bezárólag beszámíthatják. Minden megkezdett évre a már említett nyug- díjkiegészítés jár. Hangsúlyozta azt isr hogy nemcsak azok ,részesülhetnek az emelésekben, akik valamiféle társadalombiztosítási juttatást kapnak. Azok számára, akik nem nyugdíjjogosultak, a helyi ön- kormányzatok folyósítják a költségvetésből átutalt összeget. Kérdésekre válaszolva Tütős Sándor elmondta, hogy információi szerint a cigányság soraiból mintegy 70 ezer személyt hurcoltak el ezen időszakban, legtöbbjük áldozatul esett a nácizmusnak. Valószínűleg ennek tudható be, hogy nagyon kevesen nyújtották be igényüket. A cigányok parlamentje valamilyen formában kollektív sérelmük rendezését kéri a kormányzattól. Tütős Sándoi bejelentette, hogy a kérelmet a Kárpótlási Hivatalt! o; kell benyújtani. A remdele' visszamenőleges hatályú Akik eddig még nem jelentkeztek igényükkel, azt a kihirdetés napját követe 30 napon belül még megtehetik. Számukra is 1990. április 1-jétől jár a nyugdíj- emelés. László Balázs kormány- szóvivő a sajtótájékoztatór bejelentette: a kormány a napidíjátalány felső határál július 1-jétől az eddigi 8C forint helyett 110 forintbar állapította meg. Több elavult .rendeletet is hatálytalanítottak. így például a sokszorosítógépek engedélyezéséről szóló bejelentési kötelezettséget semmissé tette a miniszterek tanácsa. HIRDETÉSSEL KERESIK A Fintér ár nem hagyja magát Különös felhívás jelent meg tegnap az egyik országos napilap közleményrovatában. A Kisipari Termeltető Vállalat keresi azokat a kényszerhitelezőket — bankokat, vállalkozókat, iparosokat, kereskedőket, szállítókat —, akiknek követelésük van Pintér Józseffel, a keceli Pintér Müvek tulajdonosával szemben. Ugyanis a KTV egységesen, a követelések összegyűjtésével akar lépni a tartozás behajtása érdekében. A hirdetés azért meglepő, mert sökumkiban élénken él a közelmúltban sugárzott tévériportnak az emléke. A Pintér-birodalom feje büszkén állt egy torony makettje mellett, amely ha megvalósulna, az ország legmagasabb építménye lenne. Grandiózus elképzelésekről és több száz milliós beruházásról beszélt a keceli vállalkozó. ■ Mi a Kisipari Termeltető Vállalat célja ezzel a hirdetéssel? Netán önöknek is tartozik a Pintér Művek? — kérdeztük a KTV igazgatóját dr. Ditzendy Lászlót. — Érdemi összeggel tartozik nekünk Pintér József. Pontosabban nem akarom meghatározni mennyivel — válaszol az igazgató, amikor a tartozás pontos mértékéről kérdezem. — Lényeg az, hogy a követelésünk több milliós, s ezt még tovább növelik a kamatok. Többször próbáltunk tárgyalni Pintér úrral, sikertelenül, ezért bírósághoz fordultunk. H Miért keresik a többi kényszerhitelezőt, mit várnak vagy remélnek ettől az összefogástól? — Tudomásunk van róla, hogy Pintér József nem egyedül vállalatunknak tartozik, és úgy tűnik, hogy a hatalmas Pintér-birodalom valójában egy nagy hitelhalmaz. Az utóbbi hetekben sorra jelennek meg a hazai sajtóban olyan hírek, tudósítások, riportok, amelyek hamisan ideális képet fest. lek a keceli vállalkozásról. A valóság viszont