Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
wvr « .mit/] 1991. JANUÁR 7., HÉTFŐ 3 A NÉP SZIGETSZENTMIKLÓSON NEM AKAR DÖNTENI? jr É rdektelenségbe fu lla d t szavazási procedúra Hosszú várakozás után végre jött valaki szavazni. Délután negyed kettőkor a több mint 900 szavazatra jogosult polgárból ,a bájos hölgy 37.-ként szavazott Ha a szombati, helyi népszavazást Szigetszentmiklóson mondjuk egy évvel ezelőtt tartják, a választópolgárok talán egymás sarkát letaposva rohannak az urnákhoz, hogy véleményt nyilvánítsanak abban a kérdésben: megnyisoatiak-e a városban egy alig négyszáz méteres útszakaszt. Ezzel ugyanis a meglehetősen elavult szűk és girbe-gurba úthálózattal rendelkező Miklósnak, végre lenne egy egyenes főútvonala. A lakosság mégis élénken tiltakozott az útnyitás terve ellen, úgy vélték ugyanio, hogy az MO-s autóút átadása után — mivel a pályáról a Csepel-szigeten egyelőre más lehajtási lehetőség nincs — ezen a bizonyos útszakaszon, a Bercsényi utcán, két lakótelep között áramlana majd a sziget délebbi részei felé irányuló járműforgalom. A helyi MDF szervezet két alkalommal is szervezett aláírásgyűjtési akciót követelve, hogy a Bercsényi utcát csak az után nyissák meg, ha már készült a várost elkerülő út. Az első aláírásgyűjtési akció ellenére a régi tanácstestület az útnyitás mellett döntött, annál is inkább, mert a közlekedési tárca a költségek döntő részét átvállalta volna. Sőt, néhány hónappal később a tanácstagok megerősítették korábbi döntésüket. Ekkor már kiderült ugyanis, hogy a halásztelki útnál is építenek az MO-ról lehajtót, sőt annak is híre ment, hogy a Pestvidéki Gépgyár iránt érdeklődő nyugati cégek is elkerülő utat akarnának építeni. A Magyar Demokrata Fórum szigetszentmiklósi szervezete mégis azon az állásponton volt: egy ilyen nagy horderejű hosszú távra ható kérdésben ne a leköszönő tanácstestület, hanem a nép döntsön. Ezért nyáron újabb aláírásgyűjtési akciót szervezett. A követelést, hogy a Bercsényi utcát csak az elkerülő út megépítése után nyissák meg, mintegy 1700-an írták alá — vagy 900-zal kevesebben, mint az első akció idején, Ám az aláírások száma elegendőnek bizonyult arra, hogy ki lehessen írni a helyi szavazást. Csakhogy az egymást érő választások, illetve szavazások miatt csupán december végére lehetett volna legkorábbi időpontra kitűzni a népszavazás idejét. Az új önkormányzat — amelyben koalícióban kilenc kormánypárti képviselő is ül —. november végén tárgyalt az ügyről és január 5-re írta ki a népszavazást. Amire azonban már igazából senki sem készült, csupán a polgármesteri hivatal dolgozói. Az ő feladatuk volt ismét megnyitni a 16 szavazókört, és irányítani azt a 80 embert, akik a lebonyolításban részt vettek. A szűkített költségek így is 200 ezer forintra rúgnak. A legoptimistább becslések sem vártak 20 százalékosnál magasabb részvételi arányt, hiszen még a voksolást kikényszerítő MDF sem csinált propagandát a szavazás mellett. Az érdektelenség minden várakozást alulmúlt: a 14 ezer 649 szavazópolgár közül csupán 597 járult az urnákhoz, vagyis alig 4 százalék. Igaz, közülük 427-en az útnyitás ellen szavaztak. Ám azokon a területeken, ahol a lakókat nem érinti közvetlenül az útnyitás, akadt olyan szavazókor, ahol délben teli pohárral fogadták a belépőt, hogy mint első szavazó lezárja Végre az üres urnát. Ám az érkező nem az első választó, hanem a polgármester, dr. Úri József volt. Véleménye szerint, ha eredménytelen a szavazás, akkor az előző tanácstestület határozata az érvényes, ám a jelenlegi önkormányzat dönthet másképpen. — És véleménye szerint hogyan dönt? — Csak a magam nevében beszélhetek — válaszolta. — Mára látszik, hogy az MO-s miatt nem nőtt számottevően a városban az átmenő forgalom. Viszont egy korszerű főútvonalra szüksége van Szigetszentmiklósnak. Móza Katalin Ezeket az épületeket érintené a szanálás (Hancsovszki János felvételei) „A politikai szél járás most Rosziknak kedvez" Pont úgy, mint a színházban. Számozott ülőhelyek, pecséttel érvényesített belépők, pontos szereposztás, s aki ismeri a darabot vagy természetrajzát — már a végkifejletet is tudja. í)e azért végigüljük, végigálljuk, a szereplők végigjátsszák a színművet. Azért van az előadás ugyanis. A darab címe: Roszik Gábor follebviteli tárgyalása. Az előadás helye az evangélikus egyház főtitkári hivatala a pesti Üllői úton. csúfolása, kontráz rá a hasonlóan idős társa. Ez az, amit nem lehet csinálni, mondja egy fiatalember, dr. Boros Péter, aki az első fokon eljáró bíróság elnöke volt. Hiszen vagy Roszik Gábornak van igaza, akkor ki kell vizsgálni a püspök megválasztásának körülményeit. Vagy a püspöknek van igaza, s akkor Roszik Gábort kell elítélni. De így összemosni, elkenni a dolgokat, hogy mindenkinek igaza van, mindenkinek megbocsátunk — ez nem járja. Nem, a fiatalember nincs fölháborodva. Higgadtan, igaz, kissé rezignáltan magyaráz. A jogszabályokat említi. Hogy a fegyelmi tárgyalás okait, vádpontjait lehetne csak újratárgyalni — de itt politizálnak. A politikai széljárás pedig most Rosziknak kedvez. Pedig el kéne dönteni, akármilyen a politikai légkör, hogy kinek, van igaza. A címszereplő mellett a darabban játszanak még: az Evangélikus Egyház Országos Bírósága, Frenkl Róbert elnök vezényletével, dr. Balás István képviselő, MDF-tag, a címszereplő ügyvédje. A közönség is illusztris: a Roszik család, hittestvérek, szimpatizánsok és kevésbé szimpatizánsok, tanúk, és a tudósítók szép számmal. Mi, az újságírók vagyunk az igazi közönség, a darab igaziból nekünk szól. Vagyis rajtunk keresztül az olvasóknak. Az előadást tehát a nyilvánosságnak játsszák. Angyali türelemmel A bíróság angyali türelem-, mel, földre szállt jóindulattal viseltetik az első fokon hivatalvesztésre ítélt lelkésszel szemben. A kérdések rábeszélőek; szinte szájbarágósak: ugye az engedetlenség ténye nem áll fönn, hiszen a lelkész úr az egyház hivatali rendjét nem sértette meg. így van, mondja Roszi kGábor, ő a följebbvalójának, Harmati Béla püspöknek minden hivatalos utasítását végrehajtotta. Amivel pedig megsértette, az csak az ő sajátos stílusa, s ezért már több alkalommal is bocsánatot kért. Engedetlenségről pedig Alighanem végre valóban beindul az igazi tőzsdeélet Magyarországon, hiszen sorra jelennek meg az új részvények a piacon. A közelmúltban lezajlott jegyzések azt bizonyítják, hogy a befektetők várják a papírokat, s ha kell, akár órák hosszat is képesek sorba állni — több százezer 'forinttal a zsebünkben. Ez annál is inkább értékelendő, mivel a jegyzéskor sok esetben nem lehet tudni, hozzájut-e a befektető az áltála óhajtott mennyiséghez, mert a kibocsátó a túljegyzés nagyságát — ha egyáltalán számít rá — legfeljebb csak megbecsülni tudja. A magyar pénzügyi infrastruktúra meglehetősen fejletlen. Az emberek nagy részének nincs számlája a különféle brókercégekkel, ahonnan átutalással gyorsan és biztonságosan eljuthat a pénze a részvénykibocsátást lebonyolító intézmények számlájára. Az is tagadhatatlan, hogy közbiztonságunk romlik, s akár az a néhány száz méteres út is veszélyt rejt magában, ami alatt az ember — táskájában a forintokkal — egyik pénzintézettől a másikig eljut. A legnagyobb probléma azonban mégsem ez, hanem a pénzek mozgatásából adódó anyagi veszteség. Tételezzük fel, hogy valaki részvényt kíván jegyezni, pénzét pedig más, tartós befekte-Kell-e százezrekkel sorba állni? Részvényjegyzés előleggel tési formában tartja. Ahhoz, hogy o jegyzéskor rendelkezésére álljon a megfelelő összeg, kiveszi az erre a célra szánt pénzt, s ha ezt előbb teszi, mint ahogy a megfelelő hozadékhoz jutna, veszteség éri. Abban reménykedik, hogy amit elvesztett a réven, azt megnyerheti a vámon: a megvásárolni kívánt részvény árfolyamemelkedése bőven kompenzálja majd. Ha azonban a kibocsátást jelentékeny mértékben túljegyzik, nem kap annyi részvényt, mint amenynyire számított, így a szépen elgondolt üzlet akár tetemes veszteséggel zárulhat. Persze, ahogy mondani szokták, részvényt jegyezni nem kötelező, s az értékpapír-vásárlás meglehetősen nagy kockázatát a befektetőnek kell viselnie. Ez a világon mindenütt így van — mondják a szakemberek. Ez igaz is, azzal az apró különbséggel, hogy a fejlett piacgazdaságok pénzügyi szolgáltatásai összehasonlíthatatlanul fejlettebbek a magyarországinál. Mi tehát a megoldás? Részvényt részletre — pontosabban előlegfizetéssel — jegyezni? Ez bizonyára számos befektetőnek eszébe jutott, éppen az előbbiek miatt. A spanyolviaszt nem is kell feltalálni; annál kevésbé, mert a tagsági törvény lehetővé teszi ezt. A 254. paragrafus 2. bekezdése szerint részvénytársaság alakításakor a „részvényjegyző” — kivéve azt, aki nem pénzbeni hozzájárulást szolgáltat — köteles az általa jegyzett összegnek legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt bankszámlára a jegyzéssel egyidejűleg befizetni. Ez másképpen megfogalmazva azt jelenti, hogy a jegyzés kilencven százalékát nem kell azonnal befizetni. Ha az alaptőke-emelés részvényjegyzéssel történik, akkor a 303. paragrafus 1. bekezdésének értelmében „a részvényjegyzéskor részvényenként a közgyűlés által meghatározott összeget, de legalább a névérték harminc százalékát be kell fizetni”. Ebben az esetben is mód van tehát arra, hogy ne kelljen a teljes összeget egyszerre leszurkolni. Ezt a lehetőséget egyébként a Dunaholding Részvénytársaság meg is adta a befektetőknek. Az előlegfizetési lehetőség olyan formát ölt, hogy részvényenként a kibocsátási árfolyam szerinti ár tíz százalékát, azaz minimum 3800 forintot kell befizetni,, amit a jegyzés elfogadása esetén az alaptőke-emelést jóváhagyó közgyűlést követő nyolc napon belül kell száz százalékra kiegészíteni. A kibocsátónak természetesen az az érdeke, hogy minél többen egy összegben fizessék ki a részvényt, hiszen ezekkel a jegyzőkkel később nincs gond. A Dunaholding ezt úgy kívánja ösztönözni, hogy azoknak, akik a száz százalékot befizetik, túljegyzés esetén is garantálja a jegyzés elfogadását. Megoldás tehát van. Aligha lehet kétséges a konklúzió: érdemes másoknak is élni a törvény adta lehetőséggel — a befektetők érdekében. hl. B. akkor sem lehet szó, ha 6, Roszik Gábor, esetleg illegitimnek, törvénytelennek tartja .a püspök megválasztását. Ez az ő véleménye, a saját véleményéhez neki is joga van. Tehát az engedetlenség föl sem merül. Elégedett a közönség Az elnöklő Frenkl Róbert többször is hangsúlyozza, hogy a föllebbviteli tárgyalásnak nem tárgya a politika, nem befolyásolhat senkit az, hogy a per kezdete óta Roszik Gábor országgyűlési képviselő lett, s az sem, hogy pártja nyerte a választásokat. Ennek ellenére többször szóba kerül, a tanúkhoz intézett kérdések is ezt firtatják, hogy hogyan lett püspök Harmati Béla. A hozzá írt Roszik-levél, amely Bariba István teológushaligató elbocsátása ellen tiltakozott, szintén nem tartozik a bíróságra, hiszen ez a dolog azóta megoldódott. A hallgató bocsánatot kért püspökétől, s az éhségsztrájkoló hallgatótársak is abbahagyták demonstrációjukat azóta. Így aztán nehezen megy a per. Nincs miről beszélni. Hacsak nem filozófiai vitát folytatni afölött, hogy mit is jelent az engedetlenség. Azt mondja Roszik Gábor a szünetben, hogy ha őt berendeli a püspöke a hivatalba, s ő nem megy el, akikor engedetlen. Ha megkéri, hogy kösse be a cipőfűzőjét, s ő beköti, akkor engedelmes. Ha viszont azt mondja, hogy az egyház kiszolgálta a szocialista rendszert, s ezzel vétett az evangélium ellen, akkor az az ő magánvéleménye, amit még az egyházi törvények sem tiltanak. Persze, ha ezt személyes sértésnek veszi a püspök, indíthat ellene becsületsértési pert, de az már más lapra tartozik. Frenkl Róbert elnök viszont azt mondja, hogy a tárgyaláson ne folytassanak teológiai vitát az engedelmességről. A törvények 1966 óta jócskán elavultak, de majd a júniusra összehívott zsinat mindent rendbe tesz. Lesz püspökválasztás, lesz törvényrendezés, lesz megújulás. Addig angyali a türelem egymás iránt az egyház kebelén belül. Elégedett a közönség. Legalábbis a szimpatizáns része. Németh Géza református lelkész, aki szintén állt már bíróság előtt, egyházi meg világi előtt egyaránt, azt mondja, ez már mindjárt más, mint az elsőfokú tárgyalás volt. Akkor még azért is rászóltak, hogy az elítélt vádlottat megölelte. Itt már sokkal emberségesebb a légkör — mondja. Nem is lesz már semmi baj. A Lehel téri piacon sakkal jobb előadásokat látni a kofáktól, véli egy másik néző. Ez az egyház meg-Elödúzták a döntést Az evangélikus egyház meg fog újulni, a zsinatig pedig mindenki bátorságot szerezhet ahhoz, hogy véleményét ne rejtse többé véka alá. Frenkl Róbert elnök ezzel summázza tulajdonképpen a tárgyalást. De vehetjük úgy is, hogy elodázták a döntést, áthárították az igazság kiderítését a zsinatra. Addig is, minthogy ítéletet kellett hozni a négyórás tárgyalás után — Roszik Gábort az országos bíróság fölmentette az elsőfokú ítélet alól, viszont megintette. Jogerősen. És Roszik Gábor ezek után joggal kérdezi, hogy miért intették meg. — jakubovits — Nem imakönyv: „egyházi törvények” (Fotó: Hancsovszki)
