Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-07-03 / 27. szám

Megindult a íerménybegyűfíesi verseny ftárócfiegyielc a jóiermésröl Az előbb még a szalaglevelíí kukorica táblán hajladoztak a Bárochegyi-sző vetkezet tagjai s most ebédre indulnak. Az ebéd még nincs mindenhol kész, beszélgetnek az emberek. Kovács Lajoséknál vagyunk. — Ma megint jól meghuztuk a munkát — mondja fejét felemelve Fodor elvtárs. Áldott idő van, most kell dolgozni. Na meg aztán versenyben is vagyunk a pápai földmívesszövetkezettel. Nekünk mindenben elöl kell járnunk. — Elöl is járunk — vág közbe Kocsis József. Meg lehet nézni ia rozs, a buza, a krumpli, a tengeri tábláinkat. Nem nagyon van ilyen a környékben. — Bő termés Ígérkezik kivált rozsból — folytatja a beszédszövést Nagy István. — Biztos vagyok abban, hogy megnyerjük a versenyt, mert a tervszerűség mellett odaadással dolgozunk — bizakodik Fodor elvtárs. A termény begyűjtést illetőleg annyit tudok mondani, hogy itt mindenki tisztában van azzal, hogy mit jelent. Mindannyian szeretnénk elősegíteni azt, hogy ne legyen többé országunkban jegy. — Mert bizony elég keserves az, amikor ragadós és főleg kevés a liszt. — Kovács Lajosné szájából halljuk ezt, aki előbb még bent keverte a rántást. Fodor elvtárs jóbeszédes ember, most ismét feléje figyelünk. — Nekünk példát kell mutatnunk az aratásnál, a cséplésnél, de leginkább a terménybegyüjtésnél. Lássák meg a paraszttársaink, hogy a leadás nem. veszteséget, hanem erkölcsi győzelmet és . . . * — ... és ha idejében leadjuk, Fokozzuk a lendületet, hogy 100%-i§ teljesíthessük a tervet Látogatás a Leipnik gyárban Az ország összes üzemeiben nagy lendülettel folyik a tervszerű munka. A magyar dolgozók teljes erejükkel és odaadásukkal dolgoznak, hogy minél előbb és minél kedvezőbb körülmények között teljesíthessék a kitűzött terveket. A Leipnik-gyárba látogattunk el, hogy megtudjuk, hogyan^ teljesítették a Leipnik-gyári dolgozók a 3 éves terv eddigi előirányzatait? A gyár egész vezérkarát a népnevelő értekezleten találtuk. Fazekas László versenytitkárhoz fordultunk válaszért. —• Az elmúlt esztendő Utolsó öt hónapjában 102.3 o/

0 -ra teljesítettük a tervet, 1949. első öt hónapjáról azonban nem mondhatok ilyen jó eredményt, mert csak 97.5 o/o-nál állünk. Förstner Sándor műszaki igazgató elvtárs az alábbiakban magyarázza tneg a visszaesés okát: —• Szigorú tervet állítottunk össze az 1949-es évre, ezzel is bizonyítani akartuk, hogy a 3 éves terv bejefé-zö időszakában fokozottabb íteljesítménnyel kívánjuk kivenni, részünket az ország újjáépítéséből. A terv öszszeállításakor figyelembe vettük azt, hogy új gépeket kapunk, tehM nagyobb teljesítményt érhetünk el. 25 o/o-al emeltük \a tervben a gépek számát, s 40 Q/o -hal a termeiéit. De nem tudtunk megfelelő szakembereket kapni, hanem kezdőkkel kellett hozzáfogni a munkához. — Nagy gond az utánpótlás kinevelése ••— veszi át a szót Vasvári Gyuiáné elvtársnő, az ÜB titkára. Erre is megtörténitek azonban már a lépések. A gyár mesterei és legjobb munkásai a legutóbbi értekezleten elhatárolták, hogy napi jél órai túlmunkát ajánlanak jel és ez idő alatt tanítják a fiatal, új munkaerőket. A beszélgetés közben érkezett az üzembe • Szabó Tibor elvtárs, a textiles szakszervezet titkára. — Máris megindult Pápán a szakmunkásképző tanfolyam, amit az Őszre még jobban ki kívánunk szélesíteni. Ez és az üzemekben tovább folytatandó tervszerű munka megfogja szüntetni a jelenleg fennálló szakmunkáshiányt, s akkor még jobb eredményeket érhetünk el. Mi is hisszük, hogy a Leipnik-* gyári dolgozók meglátva az eddigi hibákat, minden erejükkel azon lesznek, hogy méltóak legyenek az elmúlt év eredményeihez. — y •— többet számítanak érte — veszi át a szót Mészáros Imre. Hirtelen másra terelődik a beszéd. Közösen hányják vetik az aratógépszerzés módját. Most a gabonaszállítást vitatják. Mi leadunk minden gabonát közvetlen a cséplés után — szakítja félbe a szóváltást Kocsis József. Nem csak mennyiségileg lesz jó a termés, hanem minőségileg is és ugy gondolkoztunk, hogy a jó csiraképességű gabonát, a vetőmagot kivéve, mindegy szemig leadjuk, hogy más területen, ahol apadtaob szemű a búza vagy a rozs, jövőre ott is tiszta és jóminőségü jószág teremjen. De már elkészült az ebéd. A beszélgetés abba marad. Széjjel válnak az emberek, s mindenki a lakása felé tart. — Amint a büszke-növésű rozstábla mellett haladok, önkénytelenül eszembe jut Fodor elvtárs szava: „meg kell nyernünk a terménybegyűjtési versenyt." c—s—. FolcoszszuK asz újításoltat Beszélgetés a Perutz-gyári újítókkal. Sokat hallottunk már arról, hogy a Perutz-gyár az újítók egész seregét termelte ki. Eddig 82 újítási javaslat érkezett be a gyárból, s ezekből 40 bevezetése komoly megtakarítást jelent az üzemnek. A kikészítő újítása talán a legnagyobb jelentőségűek egyike. Roncsból átalakított mosógépet szerkesztettek. Eddig az elfolyt lug használhatatlanná vált, most visszafogják és felsürítve újból használhatóvá teszik. Ezzel az újítással 190.000 forint megtakarítást ér el az üzem részére évenként. A fonóban Rigler János főművezető újítása látszik a legeredményesebbnek. — Eddig kézzel végezték a fonók a hüvelyválogatást, az áltaKészen a cséplésre Cáíogaíás a mezőlaki gépállomáson Szőke gabonák t

elt fejükkel integetnek. Pár nap múlva lehet aratnfi. A jó idő érlelő ereje szinte órárólórára keményíti a szemeket. Rohamosan közelednek a parasztok legszebb munkanapjai. Bő aratást ígér a mező. A mezőlaki gépállomáson már készen állnak a traktorok és a cséplőgépek. Lesz dolgunk a cséplés alatt — Horváth Dezső formálja szavakká maga és társai gondolatait. Már sokan jelentkeztek, hogy csak velünk akarnák csépelteim. A faluban és a környéken is. Természetes, a jól végzett munka csak sikert tereinket. ~A gépekét most tüzetesen, csaiktrról-csavarra átvizsgáltuk, hogy ne legyen semmi akadály, — mondja Enyingi János, miközben kezével törli homlokát. Ugyan még ott az u cséplő — mutat a javítás előtt álló gép felé — csak holnapra lesz kész. Az alacsony teremtü Németh Sándor, aki a gép szalmarázóján dolgozik, a beszédünkhöz kapcsolódik. Jó gépekkel indulunk a munkába — Három napja hozták be Pápáról a tulajdonosától. Az illétő nem volt hajlandó megjavítani, mert pénzt kellett volna fizetni érte. Beteg jószág volt, de mi rriegjavítjuk. A nagy tisztítón, a szalmarázón, a dobkosáron, a csapágyakon rengeteget javítottunk. — Újjá varázsoljuk — szakítja félbe szaktársa mondatát Nagy Géza. Jó gépekkel mehetünk csak a parasztok közé, mert ők is versenyben vannak. Mi lenne, ha cséplés közben romlanának el és akkor kellene "piszmogni velük. Nekünk segíteni kell őket a Versenyben. —• Segítjük is — állapítja meg molyan Papp Jenő. — Hét géppel dolgozunk itt a környéken — számol be Némeít'h Sándor. Lesz olyan falunk, alwl négy magánkézben lévő gépnek nem lesz \annyi helye, mint u mienk közül egynek. •—• De lesz ám rengeteg munkánk még cséplés előtt is — újságolja lelkesen Nagy Géza. Kalapácsával ütemesen veregeti tenyerét s így folytatja tovább. —• Iia kepékben áll á gabona, mi négyen tarlót buktatni megyünk. —- Cséplés után ismét halomnyi munkánk lesz. Az ősziek alá kell szántanunk. De amint eddig jó munkát végeztünk, ezután is százszázalékos munkát végzünk — beszél Papp Jenő mindegyik traktoros nevében. Kint zúg már a traktor, könnyedén forgatja a kellemes zúgású cséplőt. Finom por táncol a. levegőben. —- Ej, de szépen s tisztán kiveri ezt ü bibort — csodálkozik Szalai József borsosgyőri paraszt bácsi. —• 'Átjavítottuk átn ennek minden porcikáját, azért dolgozik tisztán — büszkélkedik mosolyogva Domonkos Ferenc. A mondatukat iáiig érteni. A traktor pufók hangja elnyomja a szavakat. De nem is nagyon fontos mosít az emberi szó, a traktor és a cséplő; dalol. Csoóri — lam szerkesztett készülék szétválasztja a kétféle hüvelyt, egy^ másik készülék pedig azonnal egyenirányítja a szétválogatott hüvelyeket. Ezzel gyorsul a munkamenet, tehát emelkedik a termelés, meg a munkásoknak sem kell kézzel végezniük a válogatást — mondja Rigler elvtárs. Keresztes Gábor szövőfőművezető elvtárs éppen az egyik gépnél segédkezik a szövőnek. Egyik újításom az, amellyel megszűnik a gépek sűrű csíkozással való szövése. Ezzel az árú minőségét sikerült megjavítani és biztosítani továbbra is üzemünk jó hírnevét Most eddigi két újításom összedolgozásán munkálkodom, amely ha sikerűi, komoly jelentőségűnek látszik. S még folytathatnánk tovább az újítók megszólaltatását, hiszen megtudjuk, hogy csak a május hónapban beérkezett újítások évi tiszta megtakarítása 260.000 forint. Az eddigi eredmények láttán azonban nem szabad egy percre sem megállni! Fokozni kell továbbra is az újításokat. Ecjy kritika. vtss2£lb&.as>gfa ben akaratlanul is felfedi az összes hibákat. Mult heti számunkban ugyanezen a helyen cikk jelent meg a Vasbeton Gyárépítő N. V, munkálatairól. A cikkben kritikát gyakoroltunk az ott dolgozók rossz munkamódszeréről, felfedtük a hiányokat és hibákat. A rossz munkával szembeállítottuk a marcaltői hídépítők munkáját, akik jó munkaszervezéssel, munkafegyelemmel, brigádmunkával végzik országépítő munkájukat. A cikk megjelenése után kíváncsian vártuk kritikánk eredményét. Vájjon milyen új módszerekkel, milyen javaslatokkal fogják a dolgozók a tapasztalható hibákat kijavítani ? A várt eredmény azonban egészen meglepő formában jelentkezett. Egy kétoldalas jegyzőkönyvet és egy levelet kaptunk a Gyárépítő N. V. bizalmi testületétől. A jegyzőkönyv két oldalon keresztül igyekszik bebizonyítani, hogy a munkálatok a legnagyobb rendben folynak, hogy a hiba csak az, hogy „a cikket rosszindulatú, hozzánemértő | és felelőtlen sugalmazás alapján írták". A jegyzőkönyv áttanulmányozása után meg kell, hogy mondjuk, hogy a vállalatnál dolgozó elvtársak nagyon helytelenül fogadták kritikánkat. A jegyzőkönyv minden egyes mondata agyonüti a másikat és végeredményAhelyett hogy az elvtársak végre tartottak volna egy munkaértekezletet, ahol megvitatják kritikánkat, összegezik az eddigi hibákat és a munkások javaslataival igyekeztek volna, azokat mielőbb kijavítani, ahelyett lapunkat és rajta keresztül Pártunkat fenyegetik. Az elvtársak nyilván elfelejtették, hogy lapunk a Párt lapja, s annak minden egyes cikke a Párt véleményét tükrözi vissza. Elfelejtették, hogy ha Pártunk kritikát gyakorol, annak minden esetben az a célja, hogy a még mutatkozó hibákat felfedje és segítsen annak kijavításában. Cikkünknek ugyancsak ez volt a célja, ennek ellenére a bizalmi testület iskolapéldáját mutatta annak, hogyan nem szabad a kritikát fogadni. Mi a kritika megjelenése után beszéltünk a vállalat dolgozóival, akik mind helyeselték cikkünk állításait és megköszönték, hogy segítettünk a hibák feltárásában. Biztosan hisszük, hogy a munkások és irodai dolgozók összefognak, csoportonkint, vagy együttesen megvitatják a tennivalókat és új, jó munkaeredményekkel bizonyítják be, hogy helyesen fogják fel kritikánkat: ki tudják javítani hibáikat.