Pápai Lapok. 18. évfolyam, 1891

1891-09-06

^ Megjelenik töJjH^e n vasárna p-. Közérdekű _ sürgős közlésekre korcmkiut rendkívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. | ^Japnak szánt közlemények a lap K) 2 erk

' hivatalába küldendők. Előfizetési díjak. ií Egy évre 6 frt — Fél évre 3 írt. Negyed évre 1 frt 50 krajezár. — - Egy szám ára 15 kr. Hirdetések Egyhasábos petitsor térfogata után 5 kr. uyilttérben 30 kr. A díj előre fizetendő, Bélyegdij mindig külön számitatik. Az előfizetési díjak s hirdetések a lap kiadó hivatalába (Goldberg Gyula I ^ papirkereskedése, főtér) küldendők, Pápa város hatóságának és több pápai, s J>ápa-vid éki egyesületnek megválasztott, k ózlönye. Észrevételek Novelly és Társa vízvezetéki tervezetéhez BEKE JÓZSEF műegyetemi tanársegédtől Budapesten. A szolgálati medencze költségei mindenféléké]) igen bőségesen vannak számítva akár valamely távoli magaslatra, akár víztoronyba lesz elhelyezve, mert a inennyivel ez utóbbi drágább lenne, azt bőven meglehetne takarítani az ily módon lényegesen megrövidülő csővezetéknél. — A medenezére 33000 forint van előirányozva és ezen kivül »az építéshez szükséges dolgokra« czim alatt 27,000 frt. Miután ez utóbbi összeg nagyrészt valószínűleg épen medencze építésére van szánva, e két tételt együttesen lehetne részletes költségszámítás alapján az előirányzott 60,500 írtról legalább is is 40,000 frtra, tehát 33\-al vagy talán még többel is redukálni. — Ha' vannak nagyobb városok, a hol a napi vízszükséglet 20%-át raktározzák a szolgálati medenczékben, és 50°[

0-nál többet sehol sem kell megköveteluünk, akkor Pápán sem kell egy 1200 m

3-es reservoir, hanem elég lesz 6—800

3-es; és a vízmagasság 3m-nél több is, a mivel szintén lényeges megtakarítást lehet elérni. A viz emelésére szolgáló szivattyúkat a forrásfői malom helyére tervezett turbina hajtaná. — Az erre nézve szükséges munka csak az esetben lesz 12

,

{

2 lóerő, — mint az elaboratumban számítva van — ha az 1500 m

3-iiyi víznek 40 m. magasságra való felemelése egész napi folytonos munkával történnék. — Költségkímélés szempontjából is indokoltabb, meg a vízfogyasztás természetének is jobban megfelel, ha csak 12—16 órai munkaidőt veszünk föl a szivattyúzásra. A Tapolcza munkaképessége 3 m-es esés mellett ez esetben is fedezné a szükségletet és igy ez a működési mód indokolt lesz; a folytonos szivattyúzásra pedig ráérünk akkor, ha nagyobbítani kell a telep vízszolgáltató képességét. A főcsö átmérőjét a fent emiitett nagy magasságveszteség elkerülése czéljából meg kellene némileg változtatni. Már 25 c-es csöveknél, a melyekben 0-55 m. sebesség mellett nyerhetnénk 10 óra alatt 1500 m

3 vizet, a magasság veszteség 9 km hosszban nem 50 m. (mint 22-5 c. átmérő és 1*0 m. sebesség mellett), hanem csak 32 m. lesz. — És e 25 c. átmérőjű vezeték sem kerülne többe a forrástól a városig, mint a mennyire az elaboratum a városba vezetés költségeit • előirányozza. -—A városi csőhálózat pedig, a hol az átmérő successive leszállhat 10 ere, semmi esetre sem kerülhet 88,000 frtba. Az elaboratum igen magas egységárakkal számithatott, mert különben nem lehetne kimagyarázni, honnan jön e nagy összeg, a mibe természetesen a házakba bevezetés költsége nincs beszámítva. Ha a felületes költségvetés helyett valamivel részletesebbet csinálna a vállalat és még figyelembe venné, hogy legalább eleinte nem kell a vizet valainenynyi utczába bevezetni, akkor a csőhálózat, hydrantok és közkutakra előirányzott 88000 + 12650 + 6600 = 107250 frtnyi összeg legalább 50 %-al kisebbednék, vagyis 3 tétel körülbelül 65000 frtra volna redukálható. — Megjegyzem különben példaképen, hogy bár a csőhálózat az egész városra ki. van terjesztve és bemegy majdnem minden kis utczába, a Szél ntezának a Főiskola utcza ós Főtér közötti részét a tervezetből kifeledtók, pedig ide igen is szükséges a vízvezeték már csak azért is, hogy a Grriff-fogadóból kifolyó bűzös folyadék erősen meghigitva legyen elöblithető, mert ugy látszik a, város ezen élénk pontján eddig nem sikerült ezen egészségtelen és bűzös gázokat bőven terjesztő góczpontot rendbehozni. Az eddig mondottak szerint tehát a tervezet a vállalkozók részéről még kiegészítésre vár; és a költségszámítást is legalább annyira részletezniük kellene, hogy azt meglehessen bírálni. Előreláthatólag azonban a költségeket a fent emiitett két fontosabb redukczióval, takarókos kivitellel, és még a részletekben eszközölhető módosításokkal le lehetne szállítani 160,000 írtra. A vízvezeték kérdése tehát következőképen áll: Ha a tapolczafői forrásvíz minőségileg jónak bizonyulj a város kaphat —• a malmok működési képességének érezhető befolyásolása nélkül — naponként 1500 m

3 vizet és a vízvezeték létesítése körülbelül 160,000 frtba kerülne. Ha tehát ez összeg kamatait és a fenntartási és üzemköltségeket a lakosság évi hozzájárulása fedezi, a vízvezeték létesítése biztosítva van. Ezzel a tervezettel — ugy tudom — némelyek szembe állítják egy artézi kut furatását. — Ha ez a fait jó vizet ad, (pedig 360 m. mélységben elég hideg vizre nem számíthatunk), ha továbbá elég vizet szolgáltat elég nagy nyomás mellett, akkor a vizkérdés nagyrészt megoldottnak tekinthető és pedig elég olcsón, föltéve, hogy megelégszünk azzal, hogy a város egy pontján vagy egy pár ftbb helyén elhelyezett kútból vigye a lakosság a vizet. — Ha azonban az artézi kut vizét ugyanolyan csőhálózattal akarjuk az egész városban elosztani, irrint a minő a forrásvíz vezetéknél tervezve van, akkor csak annyival lesz olcsóbb ez a megoldási mód, a mennyivel az artézi kut furatása a forrásvíz nyerése- és a városig való bevezetésénél kevesebbé kerül.—Ez a különbség azonban igen csekély lehet és mindenesetre lerontja az a körülmény, hogy az artézi kútnál nincs meg az a biztosság, mint a forrásvíznél, a hol ráérünk a viz megvizsgálása után a munkát megkezdeni. Szinpártoló egyesület. Laptársunk a »Yeszprem«, azon alkalomból, hogy a székesfehérvári kohzorczium másfél hót előtt megkezdette előadásait, vezórczikkben foglalkozik a vidéki színészet ügyével s azon bajokkal, melyeket egy-egy rosszul szervezett vándorcsapat, a szinügynek okoz, mely bajok orvoslását — igen helyesen — egy szinpártoló egyesület felállításával véli elérhetőnek. Aktuális e kérdés nálunk is, különösen most, mikor egy jól szerveze tt társulat vonzhatná magához a közönséget, a viszonyok pedig e tekintetben Pápán és Veszprémben teljesen azok, s azért átvesszük e czikket minden más változtatás nélkül pusztán >Veszpréin« helyett >Pápát« alkalmazván. »Szinpártoló egyesületre — irja laptársunk — szüksége van úgy a közönségnek, mint a színészeknek. Szüksége van a közönségnek azért, hogy abban az időben, a mikor műélvezet! hajlamai kielégítést keresnek, legyen egy tényező, a mely gondoskodik arról, hogy ne valami hitvány komédiás-trupp, hanem a közönségünk intelligenciájához mért színtársulat elégítse ki az igényeket. Ez által erkölcsi felelősség háramlik az alakulandó egyesületre, a mely köteles gondoskodni arról, hogy az előadási engedély csak olyan társulatnak adassék ki, a mely megfelel azoknak az igényeknek, melyeket egy ilyen városnak közönsége a színművészet iránt táplál. Tiszont a színészeknek is szüksége van a szinpártoló egyesületre, a menynyiben ez az egyesület velük szemben is garanciát vállal az iránt, hogy becsületes törekvésük kellő elismeréssel találkozik. Mert végre is, nálunk kölcsönös ez idő szerint a bizalmatlanság a közönség és a színészek között. A közönség mindig rezervált álláspontot foglal el az idejövő társulatokkal szemben, mert hiszen annyiszor megcsalódott már, s annyiszor lett áldozata órdemetlenek zsarolásainak, hogy félve és bizalmatlansággal néz minden szinlapot, melyet házába hordanak. A színészek pedig szintén félve jönnek e városba, melyről országszerte elviszik a hírt egyes elbukott színigazgatók és színészek, hogy itt a műpártolás nagyon gyönge lábon áll. Ezt a kölcsönös bizalmatlanságot kell eloszlatni az alakulandó szinpártoló egyesületnek. Jóravaló, derék színtársulatot kell behoznia, s e derék társulatnak biztosítania kell a közönség pártfogását. Most itt az alkalom. A városunkban most működő Pesti Ihász Dobó társulat egyike a vidék legelőkelőbb színtársulatainak. Csupa tehetséges, ambiciózus és tisztességes színészek, jó zenekar, bő repertoár, kellő készletek, sztival minden rendelkezésére áll e társulatnak, a mely most körünkben van. De az a társulat, mely mind e kellékekkel rendelkezik, természetesen a közönség elismerésére és nagymérvű pártfogására is igényt tart, mert különben képtelen volna- a művészeti igények kielégítésére. Pápán aligha volt egyhamar színtársulat, a mely igy lépett volna fel, mint a jelenleg működő társulat. Nem jött koldulni, nem jött látatlanban kérni, hanem idejött és azt mondta: filézzetek meg, bíráljatok meg s ha érdemesnek tartatok, akkor pártfogoljatok.« Ezért nem nyitott azonnal bérletet, hanem előbb rendezett előadásokat, a melyekből min^ denki okulhatott a felől, hogy érdemes-e ez a társulat arra, hogy összes előadá-" saira lekösse magát a közönség. Meggyőződhettünk- az eddigi előadásokból, hogy érdemes. Egyelőre tehát pártfogoljuk őket s közben alakítsuk meg a szinpártoló egyesületet, mely ki fogja vinni azt, hogy ez vagy ehhez hasonló társulat, mely minden tekintetben kielégíti közönségünk igényeit, félig-meddig állandó színtársulatunk lesz, a mennyiben a téli évad alatt is áldoz nekünk vagy másfél hónapot.« Visszapillantás. Minden magyar ember szívesen emlékezik vissza a mult időkre, s azt hiszem, kedves dolgot cselekszem, midőn vármegyénk történetéből néhány adatot tárck fel e lapok t. olvasói előtt, s azért közlom a következőket: Egy az 1828-ik évről szóló naptár van kezeimnél. Czime a következő: „Közhasznú és mulattató hazai vagy nemzeti Kalendáriom — mind két magyar hazában lakó katholikusok, protestánsok és óhitűek számára — Krisztus urunk születése után 1828-ik szökő, az az: 366 napból álló esztendőre." Adatai közül — azt hiszem — különösen érdekelni fogja e lap olvasóit az akkori megyei tisztviselők névjegyzéke, s velem együtt lesznek többen, kik a 64 óv előtti tisztikarból többeket ismertek is. — A névjegyzék a következő: Főispán: Gralanthai G-róf Esterházy Nep. János ; alispán : Felső Eőri Rába Boldizsár; főjegyző: Bezerédi Bezerédy György; aljegyzők: Eőri Márkus Antal, Hamvai Kovács Imre; főadószedő: KésT AR CZ A. ÖNMAGAMHOZ *) A szomorú Isten szeretett meg engem, Búra születtem én, búra növekedtem, Bixval és bánattal élem világomat, Búval teritették az én asztalomat. .Nincs más boldogtalan a földnek kerekén Minek is születtem, minek ís élek én? Vagy ha megszülettem, mért hogy el nem [vesztem Mégse siratottan, mégse könyezetten. Ugy is volt ravatal kicsike szobánkba' KÖrül-körül nyalta a tüz-nyelvek lángja: Nem volt halott, mégis iszonyún temettek, Jó éjszakát apám, drága szent nevednek. Ártatlan ajakkal szívtam ón a mérget, Mi másnak mese volt, attól lelkem égett; Hem tudott mást dajkám ennél a danánál fl

Te kicsike féreg, légy jobb az apadnáll

u Ne ejtsen kÖnyet az, kinek rejtett tüske Bimbókat szaggató képét megvérezte, Kimosolyra könyez, ki álomból kelofel: Nem lehet szomorú éj annak a reggel. Be jtí szeretetlén járja a világot, Kit katángként üld, haj t, rug tovább az átok, Mégis csak egy bántja, csupán egy vágya [van, — Mért nem vagyok halott — az a boldogtalan. •*) Utolsó költeménye egy szomorú .véget ért ifjú költőnek, ki lapunkat a mult év folyamán töbhszor fölkereste, s kinek hangulatos szép verséi általános feltűnést keltettek. Az ifjú kjMtő.a, na-pokJ**n'hunyt'

61 Szegeden, végzetes szenv'eféiy ve&ttéXhattitt'. . A szabadságharcz kiáltványaiból. A szabadságharczi emlékek kiállításának gazdag okmánytárából közöljük az alábbi proclamatiókat, melyek a muszka invasio hírének hatása alatt keletkeztek. Az első kiáltvány következőleg hangzik: Szabadságunkat veszély fenyegeti! Egy szó hangzik most hazánk bórczein- völgyein keresztül, egy hang rezg minden honfi, minden honleány ajkán, egy hang tölti be a levegőt, a sziveket! „Jönnek a barbárok!" S hangzik hatalmasan, szivrenditve, miként hangzott Attica terein, midőn először taposta a perzsa zsarnok tengernyi serege; miként hangzott Bóma halmain, midőn a vad gallok féktelen árja minden gátot törni, minden ellenállást nevetni látszott; miként hangzott Helvéezia bérczein, midőn merész Károly fény ós dicsőségben úszó lovagserege tiporni jött a világ legcsendesebb népének ártatlan szabadságát; miként hangzott Anglia partjain, midőn a spanyol „meggyőzhetlen armada" vitorlái a téngerszinét halottlepelként borították. Honi félelem, nem kétségbeesés hangja az, nem kell annak lenni

y

nem lehet az. A magyar nemzet, melynek, védői egész Európa bámulására keleten eäja^ßj^ góton, éjszakon ós délen 10^00^^,0 szabadság ós győzelem z,ászlőit^ibíáíi'a!Ía^. erejében, ügye szentségében s fiai^áitöriy ságában; ki annyi ellent ledö^nte^^^mlí

1 félhét^gyúj ellenségtől; kLaá|| ral^d^lVnemjlehet ggtóg$ gernyi zsoldoshada? min a dühös gallok féktelen árja? min a merész burgundi vas serege s büszkesége? — Egyj nép elszántságán. Ily nagy elszántság hangja rengjen hazánk bérczein, hangozzék minden ajkon, rezgje át a szivek húrjait! Midőn a nagy napnak világa hanyatlott, a perzsa czár 300000 zsoldosa, egy maroknyi polgárhad előtt minden szélnek futott: a gallok sáskaserege arany helyett vassal fogadtatván szét volt tiporva; "a svajezi nép mellei utat törtek a szabadságnak, s a büszke fejedelem és büszke lovagjai vérben fetrengtek; a szabadság vitorlái lobogtak, szabadság szele fútt! — s a meggyőzhetlen armada nem volt. Győzni vagy halni — ez a szabad népek jeligéje, a győzelem varázsszava. Nézzünk saját multunkra!- "Nem a Hunyadiak, Dobók ós Kákóczyak messze tűnt idejére, hanem azon korra, mely kormányzóink s vezéreink neveit a cjsillagok közé szőtte. Hova lettek a hiú Jellacic, a városromboló "Windisgrätz bérenczhadaí ? hova "Weiden ós' "Wohlgemuth olasz vértől párolgó babérjai? hova az osztrák császárok százados hatalma? — szótporlottak a magyar nemzet elszántságának szikláján. Az új ellenség nem gyakorlottabb, nem bátrabb annál kit nadaink : letiportak, a seregek, melyek- ellenünk küldetnek, nem számosabbak, mint *sza>> l-hadságunk . lelkes védői; yezórellf. >tíire.

; ijélhaisványu'l; az.oni.ire^ek fényinél^ mtáijze.? >zelmemk*lápjá ítel ajkú, minden vallású népei a szabadság gyilkosai, iránt éreznek. Kicsiny, de bátor volt a had, mely Athén népét segíté Marathon napján; bátrabb a haza spártai ifjúsága, mely a szabadság mellett vérzik és győz! S a szolga seregek körül ós mögöttük fenyegetve lebeg a szaggatott Lengyelhon szelleme, mely boszut liheg és álland Varsó, Krakkó és Lemberg hóhérain! Philippinól találkozni fognak. Kicsiny volt az ifjak serege, mely szabadságunk ifjú csemetéjét vérével öntözó; ez most a viharok közben erős árhoczczá nőt, melyen a győzelem ós dicsőség lobogója leng; az pedig oly erős haddá, mely hajónkat, minden vészek daczára a béke s boldogság révpartjához viendi. Azért ne ijeszszenek a tornyosuló fellegek. A mely nép szabadságáért küzdni kész, az élni fog. Jöjjenek a barbárok! elvárjuk. Budapest, junius 27-én, 1849 * A második kiáltvány egy hónappal későbbről keltezve már fegyverre szólítja a népet. Ez igy hangzik: .Jön a muszka — fegyverre, hadd veszszen él! Jön á muszka, jön a világ legnagyobb: zsarnokának féktelen népe, a magyar nép., földére. Rablás, pusztítás, vérlázító erőszak 'elBi^lé^^ne'k^&yoiaú. ]í ''^J

á

öh'ai'Méh*, tegáldottabb földjére, ygMi^^^'Wtete^ hogy hami^^W^miß^M»«^ sivatagjaihoz. í^iófsjság eljötte, iaé-v " fei* óM eltüiít^ Jön aratni, hol a magyar nép vetett, szüretelni, hol a magyar nép szőlőtökét ültetett s ápolgatott. Jön rabolni, gyilkolni, nőket fertőztetni a császár parancsára. Jön fiainkat anyjuk öléből kiragadni, hogy a zsarnok zászlói alatt szülőik, testvéreik s hazáj uk hóhórj aüónt szolgálj anak; Jön szabadságunkat megsemmitení, annyi vérrel, annyij győzelemmel, annyi dicsőséggel kivívott szabadságunkat, hogy újra rabjai legyünk egy hitszegő s méregkeverő, vértől párolgó uralkodó háznak, mely kiirtásunkat a pokolnak esküdte. De hála Istennek, még nem tompult el a magyar huszár kardja, a magyar honvéd szuronya, mely győzelemről győzelemre haladva Ausztria legrettenetesbb hadát semmivé tette, még nem hűlt el a magyar nép lángoló lelkesedése, mely annyi nyílt és titkos ellenséget legyőzött, annyi hóhért és árulót letiport. Hadd jöjjön a muszka is, hadd lelje ő is sírját, a zsarnok vesztő földön! Az új ellenség nem félelmesebb annál melyet ifjú hadaink porrá zúztak; amely hazánkat most környezi, annál, mely a múlt évben s télen alvó népet meglepte. Hadd jöjjön a muszka, hadaink, népünk várják. A királyi zsarnokság; miután fegy-. vérei: árulás, szenteskedós, hitegetés, el- * tompultak, újakat keres a világban, embertelenségben ós vérontásban. Kiirtani akar minden műveltséget, lelkesedést, tudományt Ós eEényt/ hogy a csendben elva-