Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883

1883-08-12

]\legj eleixilc minden vasa r n a p. IC i:íf i^kii sürgős közlésekre oronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVE SSY FERENC gj| Előfizetési díjak Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. II i r d e t é s ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 25 krralszámítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. c ^rrffTTTrH 1 '1' IM W-' V'f 111 TT5P 'TTrTKTiTTVTí'T Vizsgálatot kérünk! — Néhány szó a nyiregyháii állítólagos kínzások ügyében. — Nincs Magyarországon, de talán a kül­földön sem hírlap — politikai, társadalmi, szép­irodaimi, söt szaktudományi lap sem — mely ne emiékezelt volna meg az úgynevezett — lisza-eszlári ügyről. Folyt a tinta harcz a la­pokban a filosemiták és anlisemilák közt. A „PÁPAI LAPOKÉ egyetlenegy belül sem irt soha e kérdésben] Halom számra jöt­lek hozzánk a íilosemilikus és anlisemilikus levelek, s mi azok közül egyetlenegynek sem adtunk lért soha lapunk hasábjain. Nem csak azért, mert nem tarlolluk he­lyesnek, hogy egy szerény vidéki lap, mely­nek első sorban vidékének specialis érdekét kell képviselnie, — belevegyüljön a zsibajba, s bármi oldalra nézve még jobban felizgassa a kedélyekel; — de azért sem, mert a mily mértékben nem ismerjük el. hogy a filosemi­tisinus politikai faclorrá qualiücállassék,— épen j úwv nem akarunk Verhovavék antisemila lá­zitó táborába tartozni! Uláljuk szivünkből azon könnyelmű lazításokat, melyek már is botrá­nyos utca kravalloknak voltak okozói. Most. azonban megtörjük hallgatásunkul, s mint a közvélemény egyik igénytelen orgá­numa, kötelességet vélünk leljesileni, ha fel­emeljük gyenge szavunkat oly ügyben, a me­lyet a tisza-eszlári ügy hozóit fájdalom fel­színre, de — mely elöl nem elbújni, de a melyet nem eltakarni akarunk, hanem melyben vizsgálatot kérünk. Vizsgálatot kérünk Magyarország jó hír­neve, becsülete érdekében. Hazai és külföldi lapok lelelármázták ugyanis a világot a hírrel, hogy Magyaror­szágon a hatóságok, a vármegye és a bíró­ság kínzásokkal vállalják a lanukal!! A bécsi lapok hetykén hírdelték, hogy nem is ők ál­Jiták ezt. de állítja azt egy törsgyökeres ma­gyar ember, egy kitűnő ügyvéd, ki egyúttal magyar országgyűlési képviselő s a legradi­kálisabb magyar-szélső párt vezetője: Eöt­vös Károly. Nos vagy igaz e vád, vagy nem! Vizsgálatot kérünk gyorsat és erélyeset! ítéletet provokálunk! S várjuk azt! Mi — miként ezt nem is tehetnök másként — fel­tétlenül meghajlunli az ítélet elölt, bármint szóljon is az! Va*y igaz hát az iszonyú vád? Vagy nem igaz! Ha igaz, — [ )a kisülne az, hogy Ma­gyarországban leslet-lelket kínzó kegyetlen eszközökkel zs ar0 |ják ki a vallomásokat: — ha igaz, bogy mi ,g a a halóság „készíti ki* 1 a tanukat, s szerez hamisakai: — úgy legyen a bűnös megbüntetve a legszigorúbb módon kérlelhetlenül. Magyarország nem tűrhet egy percig sem ilyen alávaló hatóságot, vagy ha­tósági közeget. S ez eselben köszönetet mondunk Eöt­vös, Heumannak stb.. hogy e rákfenére fi­gyelmeztettek, hár a figyelmeztetés e módját — a külföldi lapokban való meghurczolásl — nem találjuk egészen hazafiasnak. De ha bebizonyul, hogy mindaz a komisz piszok, mindaz a szeny és sár, melylyel az egész külföld édes hazánkat hónapok és hó­napokon át uni sono folyton és folyton gya­lázta, — hogy az mind a leghazugabb rága­lom: úgy büntettessék meg a hitvány rágalmazó, s adassék vissza Magyarország igazságszolgál­lásának elávaló hazug módon meglmrczoll be­csülete. Feltéllenül aláírjuk a Pesli Napló derék hazafias sorait, mely komolyan és erélyesen szólal fel Magyarország e becsület kérdésében. A védők — igy szól a Napló — minden igye­kezetük daczára a kínvallatás lényét oly ke­véssé bírják kisütni és megállapítani, hogy még az is, a ki legkevésbé dtallotla a magyar tortúrának hirét költeni Eötvös Károly (a magyar országos képviselő és magyar hit-lap— iró!) rengeteg beszédében csak könnyedén elsiklik a tárgy felelt — de a kínvallatások históriáját újra előadni és bizonyítani elmu­lasztotta. Derüljön ki az igazság — csak azt keres­sük. Akkor ki fog lünni, hogy ki a rágalmazó? Es a kire bebizonyodik, hogy rágalmazó: az becstelen! A bűnöst keressük, hogy ne az or­szág legyen a bűnös. A nemzet van vádolva erkölcstelenséggel és törvénytelenséggel, nem­csak Szabolcs megye. Vizsgálatot kérünk egy cultur nemzet, Magyarország érdekében. TARCZA. KENÉSE. Ez az élet a gyöngy élet, Itt a Balaton partján j Vidor kedély, öröm, jólét Látszik mindenki arczán. Nincs itt mást büszkén lenéző Pöffeszkedő rangkórság, De a helyett egyenlőség, Testvériség, barátság; Nincs kíczirkalmozott modor Csak kölcsönös tisztelet, — S ez az, mi oly kedélyessé Teszi itt az eleteti Viseletben egyszerűség, A fényűzés száműzött, Mely sokszor feszes megoszlást Szül a társaság között. Itt ha kedves társalgásra Mindnyájan egybegyűlnek Férfiak, nők, apák, anyák Gyermekekkel vegyülnek; E szivélyes\ együttlétet Szemlélve, azt mondanád: Hogy e szép számú sereglet Talán bizony egy családi Mert páratlan egyetértés És költsönös figyelem A fesztelen barátsággal Itt az éltető elem I Boldog az, ki sorsa által, Egy helyhez nem köttetett, Testi lelki üdülésre Egy időre itt lehet! A hivatal terhe alatt Ki évenát görnyedez Itt tiszta lég, szórakozás Által uj erőt szerez; Ki a természet barátja Felvidítja a, vidék; Kit talán balsorsa üldöz Ez enyhítő menedék; Kinek testi gyengesége Egy vagy más bánt alma van, Megtalálja gyógyszerét a Balaton hullámiban\ Kinek talán búskomorság Borút vont kedélyére Fel derül itt újra lelke Jöjjön csak Kenésére! P. J. A macskagyilkos. Szomorú história Gróf Sz. magas hivatalt viselt a bécsi udvar­nál, de meg nagy kiterjedési birtokaü s roppant gaz­dagságánál fogva is hatalmas és befolyáson férfiú vola. Hivatalában szigorú, de alattvalói s a nép iránt, valamint családja körében mindig szeretetreméltó, és igazságos volt. Jólclküsége, nemes tetteiért mindenki szeretettel ragaszkodott, hozzá. Annál feltűnőbb volt leánya Gizellának példát­lan zsarnokoskodása s kiállhatatlan szeszélye. E leány bűvös szépsége, és rendkívüli gazdag­sága mellett, mint valamely pokolból mcgszalasztotl Luczifer, valóságos kinzó ostora volt környezetének. Csábos szépsége, óriási gazdagsága daczára, nem találkozott egyetlen ifjú, ki kezét megkérni bá­torkodott volna. Ez a nemes lelkületű apának nagy aggodal­mat okozott. S midőn látta, hogy cv-cv után lelik, anélkül, hogy kérő jelentkeznék: gyakran figyelmez­tető leányát e ránézve fölötte lesújtó körülményre. Gizella azonban mindannyiszor vállat vonva e szavakkal: ,,nem tesz semmit," aggódó apját fakép­nél hagyva, durczásan távozott. De volt gróf Sz. hivatalának tisztviselői kö­zött egy Várnay Gábor nevü ifjú, elszegényedett, ős, nemes család sarjadéka, ki szegénysége miatt kény­szerült nagy urak szolgálatába szegődni. Várnay kitűnő képzettségű fiu volt. Szép jel­leme s vonzó külseje által annyira megnyeré a ha­talmas gróf kegyét, hogy a leánya jövőjéért aggódó apa, elhatározd öt vejéül fogadni. Várnay jól tudta, hogy e kitüntető kegy elfo­gadása állal nagy és fölötte nehéz feladatot vállal magára; tudta, hogy a gazdag, a büszke, a szeszé­lyes és fölötte gőgös leánynyal szemben minden te­hetsegét s crélyét össze kell szednie, ha nem óhajt szánandó rabszolgává alacsonyulni. Mind e mellett elfogadta a nagy kitüntetést. És ime, sajátságos véletlen! Gizella is a leg­Ä budapesti zavargás. Az a szegény, elhagyatott jó vidék, a mely­nek közbiztonságáról oly sok rémes képet tud­nak a budapesti lapok festeni, — úgy látni mégis csak kiállja jobban a bírálatot közbiztonság dol­gában, mint az egész rendőri apparátussal ellátott főváros. Pedig hát a mi szerény kis mezövároskáink s faluink utcáin nem áll sehol sem panganétos rendőr; a lovas zsandárt meg híréből sem ismer­jük. A belügyministeri palotát is mintha Buda- j pesten építették volna. És mégis ma már a szélrózsa minden irá­nyában arról a gyalázatos, botrányos zavargásról beszélnek, melynek színhelye e napokban Ma­gyarország fővárosa: Budapest volt. Világos nap­pal a rendőrség szeme láttára összecsődül egy söpredék, s az esti órákban könnyelmű buta jelsza­vak mellett elkezd— boltokat feltörni cs rabolni! Mi ehhez képest Savanyu Józsi bandája? A falusi házak nyitott kapuján szépen besétálni, s csendes jó estét kívánva, egy kis elemozsniát, s talán egy kis jó borravalót parancsolni önmagá­nak : — megengedem, hogy korántsem dicsérendő situátió. De egy müveit ország kellő közepében, a civilizatió gyúpontján, hogy egy féke vesztett tömeg — ezernyi nép jelenlétében — akadály­talanul támadhassa meg a békés polgárokat, s dúlva fúlva feltörheti a zárt s összetörve min­dent mi útjában áll elveheti, másnak jogos tu­lajdonát: — nos ez az állapot a mily megszé­gyenítő, ép oly veszedelmes is. Ehhez aztán annak a szerény vidéknek is van ám hozzászólása. Mert nem Pest-Pilis Solt­és Kis-Kun megye székvárosa ám Budapest, de az egész — országé! Budapest közbiztonsága az országé is egyúttal! Ha Budapesten megrendül a bizalom a közbátorlétben, — elvész a hit az egész állam jogi és cultur létében. El kell csapni azt a rendőrkapitányt, a ki nem tud magának arról előleges tudomást venni, amiről az egész városbán már napok előtt beszél­tek, hogy ilyen és amolyan tüntetés készül, hogy a gyárok munkásai, elzüllött existentiák, s az est csavargói egy kis kravall után leskelődnek. De be kell zárni az -- izgatókat is! Nem az a sok elfogott suhanc-gyerek az oka a zavargás­nak, de az éhenkórász kommunista, socialis had titkos bujtogatói, kik ma az aniisemitizmusnak szájukba nem való áljeligéjével, holnap a com­munismus vezérszavával törnek a fenálló rend ellen. kisebb ellenvetés nélkül fogadta atyja ajánlatát. Tán azért, mert Várnayról mindig csak szépet s jót hal­lott. Vagy tán mivel örült, hogy igy szeszélye kie­légítésére fris játékszerhez jut. A meiiyckző napja meghatározhatott. A grófi palotában külön lakosztály rendeztetett be, a legnagyobb fényűzéssel. Várnaynak sok jó barátja volt, kik minden áron igyekeztek őt. lebeszélni szándékáról. Csupán egy, a törpe termetű Waldcck, kívánt szerencsét vállala­tához, — titokban pedig örült, a előre is jóizfteket ne­vetett. Persze neki erre különös oka volt. Valamennyien őszintén sajnálták Várnayt, hogy oly kora ifjúságában kerül egy mindenki fölött ural­kodni vágyó, gőgös és szeszélyes nő hatalmába. — Egyedül Waldcck, a papucshösök e ritka példánya gyönyörködött titkos kárörömmel, — habár ő, papucs­alattvalói jámborságáért se rangot, se vagyont nem kapott jutalmul. — Csak házasodj bátran barátom 1 Nem árt az a fiatal embernek! — monda — gúnyosan mosolyogva. — Persze, hogy nem árt, — viszonzá Várnay, Waldcck szakállát tréfásan húzogatva, sőt nagyonis használ, — hisz azt te legjobban tudod ! Általános, zajos derültség julalmázá cz el­més választ, a körülállók részéről. Waldcck azonban ujjával fenyegetve elhagyá a társaságot Egy hóval később, midőn a két barát ismét ta­lálkozott, Waldeck édeskés arezot vágott, gyorsan közeledett Várnayhoz és már távolról kiáltá : — Ah, itt jön a boldog ilju ferj ! logadd kiváló szerencsekivá­natomat, — sok, nagyon sok örömteljes napo ( t élj gyöngéd és minden esetre szeretetteljes nőd karjai között! j — Köszönöm jó kivánatodat kedves barátom! viszonzá Várnay, oly benső nyugalommal, amely csakis boldog férjek tulajdona.— En valóban nagyon boldog vagyok, és e boldogságoméit, különösen ne­ked tartozom köszönettel, minthogy a te biztató aján­lásod érlelő elhatározássá nősülésí szándékomat. Várnay nyugodtsága s félreismerhetlen őszin­tesége annyira zavarba ejté a gúnyos Waldecket, s örömét annyira lönkrciilányitá, hogy bámulatában utánozhatatlan együgyűséggel hebegve kérdezé: ne­ne-iieni tréfálsz ? i-iga-lgaz volna ez ? Ma a zsidók boltját töri fel e hitvány cső­cselék, holnap az urak palotáját, s holnapután az Istenházát! E sorrend talán változhatik, de az eredmény egyre megy. Ideje, hogy mindennek eleje vétessék. Ideje hogy azok a lapok, a melyeket a csőcselék nép szentirásként olvas, alább hagyjanak oktalan, céltalan izgatásaikkal. Lehet bizonyos elveknek, s eszméknek némi jogosáltsága, lehet azokról komoly., higgadt em­bereknek beszélni, vitatkozni; — de netÜKSssék meg, hogy minden sehonnai be merjen erőszak' kai avatkozni az államlét igazgatásába. S a kik ma az antisemitizmus kérdését rablások, fosztogatások által akarják megoldani, — vagy a kik e csőcselék táborral a jelszavak ugyanazonossága miatt kacérkodnak: — azokat be kell csukni az állami rend, s közjó érdekében. Az előbbieket a — börtönbe : az utóbbiakat a — bolondok házába. Voltak régenten is tüzimádók, voltak viz­imádók. Istennek tisztelték azok a tüzet, ezek a vizet. De azért földhöz vágták a tüzet, ha az égetett, oltották, ha a házba kapott és gátot vetettek, ha hajlékukat a viz fenyegette. Ezt jó lenne követni azoknak, kikben van annyi szemernyi hazafiság, hogy az ugy is lábra kapott demagógiát hazánkban — bármi jelszavak alatt — uralomra juttatni nem óhajtják. Legyen hazánk a rend és béke országa ! Adjon a 'vidék jó példát a fővárosnak; s jó hír­nevet az országnak. F. Egy uj törvényjavaslat. Több oldalról lett lapunk szerkesztőségéhez felszólítás intézve, ismertetnök azon törvényja­vaslatot, mely a polgári házasságról szól, s mely az országgyűlés közeli, harmadik ülés szakában okvetlenül tárgyalás elé kerülni fog. E sorok te hát csupán ismertetésül szolgáljanak, a nélkül, hogy azzal már a törvény javaslat mellett akar­nánk pálezát törni. A törvényjavaslat főbb pontj ai a követ­kezők : Keresztény férfi izraelita növel, vagy izraelita férfi keresztény növel a jelen törvény értelmében és hatálya területén polgári hatóság előtt érvé­nyes házasságot köthet. Ami a házasság érvé­nyességét, vagy érvénytelenségét, úgy szintén a házassági akadályokat illeti; azokra nézve azon törvények irányadók, melyek az 1877 t. cz. 28. * r t r — Es mi ertne lenne igaz ? viszonzá a kérdésre Várnay, egyet pödörintve nyalka kis bajuszán, tán bizony valami boldogtalanság nyoma látszik arezomon? A törpe papucshősuek elég volt a kétely e halvány árnyéka, — hogy Várnay' szavaiban telte­tést, nagyxoló dicsekvést látva — hangos gúnyka­czajra fakadjon. Szinte ugrált örömében. — Ha-ha-ha ! hiszen tudtam, tudtam, hogy csak szépítgeted a dolgot! Hogyis csalódtam volna ? — Jól ismerjük feleséged sárkánytermészetét! — Sze­gény fiu ! — bizony csak lapda vagy te az ő kezé­ben ! — En kellenék oda barátom, én ! I Így hetykélkedett a kis Waldeck, mellét ki­domborítva , fejét, hátravetve s büszkén lábhegyre ágaskodva Várnay előtt. Az apró, komikus alak feszelgése, bosszantás helyeit, kedélyesen mulattatá Várnayt, s azért tré­fásan folytatá: — Igazad van kedves Waldeck, csakugyan igj r állhalna a dolog, ha nem én, de valaki más — no, nem téged gondollak — hanem ha valaki más lett volna helyemen. En, barátom, katona becsületemre s szavamra mondom, hogy a nő, akit mindnyájan sze­szélyes, kiállhatlan zsarnoknak képzelénk, az én kis feleségem; olyan gyöngéd, otyan szelidés szófogadó, akár — akárcsak te ! Uj tableaux — Hallatlan, hihetetlen amit mondasz barátom! — Hát mégis — csakugyan — lehetséges volna ? kérdé újra bámulatba esve az imént gúnyolódó hós, sapkáját kezével idestova fészkeltelve fején. — Kérlek, kedves Gabikám, mondd cl nekem, fedezd fel a titkos büverőt, melynek varázs hatalmával ily hihetetlenül csodás győzelemre jutottál. Rövid gondolkodás után, legyen, elmondom, igy szól Várnay: de csak a legszigorúbb titoktartás mel­lett. Eközben mindketten egy közeli kávéházba tértek. Itt, Várnay közvetlen szomszédságában, mél­tóságteljes elegancziával foglalt helyet Waldeck, s aztán művelt, előkelő férfiúhoz illő komolysággal fo­gott a zamatos fekete szürcsölgetéséhez. Emellett a kezébe adott öblös csibukból keleti inyenczkedéssel éivezé az illatos dohányfüstöt és ünnepélyes kíván­csisággal várta a szót Várnay ajkairól, ki végre igy kezdé elbeszélését; , .»

Next

/
Oldalképek
Tartalom