Pápai Lapok. 10. évfolyam, 1883
1883-08-12
]\legj eleixilc minden vasa r n a p. IC i:íf i^kii sürgős közlésekre oronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Dr. FENYVE SSY FERENC gj| Előfizetési díjak Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 frt 50 krajczár. Egy szám ára 15 kr. II i r d e t é s ek 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyüttérben 25 krralszámítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. c ^rrffTTTrH 1 '1' IM W-' V'f 111 TT5P 'TTrTKTiTTVTí'T Vizsgálatot kérünk! — Néhány szó a nyiregyháii állítólagos kínzások ügyében. — Nincs Magyarországon, de talán a külföldön sem hírlap — politikai, társadalmi, szépirodaimi, söt szaktudományi lap sem — mely ne emiékezelt volna meg az úgynevezett — lisza-eszlári ügyről. Folyt a tinta harcz a lapokban a filosemiták és anlisemilák közt. A „PÁPAI LAPOKÉ egyetlenegy belül sem irt soha e kérdésben] Halom számra jötlek hozzánk a íilosemilikus és anlisemilikus levelek, s mi azok közül egyetlenegynek sem adtunk lért soha lapunk hasábjain. Nem csak azért, mert nem tarlolluk helyesnek, hogy egy szerény vidéki lap, melynek első sorban vidékének specialis érdekét kell képviselnie, — belevegyüljön a zsibajba, s bármi oldalra nézve még jobban felizgassa a kedélyekel; — de azért sem, mert a mily mértékben nem ismerjük el. hogy a filosemitisinus politikai faclorrá qualiücállassék,— épen j úwv nem akarunk Verhovavék antisemila lázitó táborába tartozni! Uláljuk szivünkből azon könnyelmű lazításokat, melyek már is botrányos utca kravalloknak voltak okozói. Most. azonban megtörjük hallgatásunkul, s mint a közvélemény egyik igénytelen orgánuma, kötelességet vélünk leljesileni, ha felemeljük gyenge szavunkat oly ügyben, a melyet a tisza-eszlári ügy hozóit fájdalom felszínre, de — mely elöl nem elbújni, de a melyet nem eltakarni akarunk, hanem melyben vizsgálatot kérünk. Vizsgálatot kérünk Magyarország jó hírneve, becsülete érdekében. Hazai és külföldi lapok lelelármázták ugyanis a világot a hírrel, hogy Magyarországon a hatóságok, a vármegye és a bíróság kínzásokkal vállalják a lanukal!! A bécsi lapok hetykén hírdelték, hogy nem is ők álJiták ezt. de állítja azt egy törsgyökeres magyar ember, egy kitűnő ügyvéd, ki egyúttal magyar országgyűlési képviselő s a legradikálisabb magyar-szélső párt vezetője: Eötvös Károly. Nos vagy igaz e vád, vagy nem! Vizsgálatot kérünk gyorsat és erélyeset! ítéletet provokálunk! S várjuk azt! Mi — miként ezt nem is tehetnök másként — feltétlenül meghajlunli az ítélet elölt, bármint szóljon is az! Va*y igaz hát az iszonyú vád? Vagy nem igaz! Ha igaz, — [ )a kisülne az, hogy Magyarországban leslet-lelket kínzó kegyetlen eszközökkel zs ar0 |ják ki a vallomásokat: — ha igaz, bogy mi ,g a a halóság „készíti ki* 1 a tanukat, s szerez hamisakai: — úgy legyen a bűnös megbüntetve a legszigorúbb módon kérlelhetlenül. Magyarország nem tűrhet egy percig sem ilyen alávaló hatóságot, vagy hatósági közeget. S ez eselben köszönetet mondunk Eötvös, Heumannak stb.. hogy e rákfenére figyelmeztettek, hár a figyelmeztetés e módját — a külföldi lapokban való meghurczolásl — nem találjuk egészen hazafiasnak. De ha bebizonyul, hogy mindaz a komisz piszok, mindaz a szeny és sár, melylyel az egész külföld édes hazánkat hónapok és hónapokon át uni sono folyton és folyton gyalázta, — hogy az mind a leghazugabb rágalom: úgy büntettessék meg a hitvány rágalmazó, s adassék vissza Magyarország igazságszolgállásának elávaló hazug módon meglmrczoll becsülete. Feltéllenül aláírjuk a Pesli Napló derék hazafias sorait, mely komolyan és erélyesen szólal fel Magyarország e becsület kérdésében. A védők — igy szól a Napló — minden igyekezetük daczára a kínvallatás lényét oly kevéssé bírják kisütni és megállapítani, hogy még az is, a ki legkevésbé dtallotla a magyar tortúrának hirét költeni Eötvös Károly (a magyar országos képviselő és magyar hit-lap— iró!) rengeteg beszédében csak könnyedén elsiklik a tárgy felelt — de a kínvallatások históriáját újra előadni és bizonyítani elmulasztotta. Derüljön ki az igazság — csak azt keressük. Akkor ki fog lünni, hogy ki a rágalmazó? Es a kire bebizonyodik, hogy rágalmazó: az becstelen! A bűnöst keressük, hogy ne az ország legyen a bűnös. A nemzet van vádolva erkölcstelenséggel és törvénytelenséggel, nemcsak Szabolcs megye. Vizsgálatot kérünk egy cultur nemzet, Magyarország érdekében. TARCZA. KENÉSE. Ez az élet a gyöngy élet, Itt a Balaton partján j Vidor kedély, öröm, jólét Látszik mindenki arczán. Nincs itt mást büszkén lenéző Pöffeszkedő rangkórság, De a helyett egyenlőség, Testvériség, barátság; Nincs kíczirkalmozott modor Csak kölcsönös tisztelet, — S ez az, mi oly kedélyessé Teszi itt az eleteti Viseletben egyszerűség, A fényűzés száműzött, Mely sokszor feszes megoszlást Szül a társaság között. Itt ha kedves társalgásra Mindnyájan egybegyűlnek Férfiak, nők, apák, anyák Gyermekekkel vegyülnek; E szivélyes\ együttlétet Szemlélve, azt mondanád: Hogy e szép számú sereglet Talán bizony egy családi Mert páratlan egyetértés És költsönös figyelem A fesztelen barátsággal Itt az éltető elem I Boldog az, ki sorsa által, Egy helyhez nem köttetett, Testi lelki üdülésre Egy időre itt lehet! A hivatal terhe alatt Ki évenát görnyedez Itt tiszta lég, szórakozás Által uj erőt szerez; Ki a természet barátja Felvidítja a, vidék; Kit talán balsorsa üldöz Ez enyhítő menedék; Kinek testi gyengesége Egy vagy más bánt alma van, Megtalálja gyógyszerét a Balaton hullámiban\ Kinek talán búskomorság Borút vont kedélyére Fel derül itt újra lelke Jöjjön csak Kenésére! P. J. A macskagyilkos. Szomorú história Gróf Sz. magas hivatalt viselt a bécsi udvarnál, de meg nagy kiterjedési birtokaü s roppant gazdagságánál fogva is hatalmas és befolyáson férfiú vola. Hivatalában szigorú, de alattvalói s a nép iránt, valamint családja körében mindig szeretetreméltó, és igazságos volt. Jólclküsége, nemes tetteiért mindenki szeretettel ragaszkodott, hozzá. Annál feltűnőbb volt leánya Gizellának példátlan zsarnokoskodása s kiállhatatlan szeszélye. E leány bűvös szépsége, és rendkívüli gazdagsága mellett, mint valamely pokolból mcgszalasztotl Luczifer, valóságos kinzó ostora volt környezetének. Csábos szépsége, óriási gazdagsága daczára, nem találkozott egyetlen ifjú, ki kezét megkérni bátorkodott volna. Ez a nemes lelkületű apának nagy aggodalmat okozott. S midőn látta, hogy cv-cv után lelik, anélkül, hogy kérő jelentkeznék: gyakran figyelmeztető leányát e ránézve fölötte lesújtó körülményre. Gizella azonban mindannyiszor vállat vonva e szavakkal: ,,nem tesz semmit," aggódó apját faképnél hagyva, durczásan távozott. De volt gróf Sz. hivatalának tisztviselői között egy Várnay Gábor nevü ifjú, elszegényedett, ős, nemes család sarjadéka, ki szegénysége miatt kényszerült nagy urak szolgálatába szegődni. Várnay kitűnő képzettségű fiu volt. Szép jelleme s vonzó külseje által annyira megnyeré a hatalmas gróf kegyét, hogy a leánya jövőjéért aggódó apa, elhatározd öt vejéül fogadni. Várnay jól tudta, hogy e kitüntető kegy elfogadása állal nagy és fölötte nehéz feladatot vállal magára; tudta, hogy a gazdag, a büszke, a szeszélyes és fölötte gőgös leánynyal szemben minden tehetsegét s crélyét össze kell szednie, ha nem óhajt szánandó rabszolgává alacsonyulni. Mind e mellett elfogadta a nagy kitüntetést. És ime, sajátságos véletlen! Gizella is a legÄ budapesti zavargás. Az a szegény, elhagyatott jó vidék, a melynek közbiztonságáról oly sok rémes képet tudnak a budapesti lapok festeni, — úgy látni mégis csak kiállja jobban a bírálatot közbiztonság dolgában, mint az egész rendőri apparátussal ellátott főváros. Pedig hát a mi szerény kis mezövároskáink s faluink utcáin nem áll sehol sem panganétos rendőr; a lovas zsandárt meg híréből sem ismerjük. A belügyministeri palotát is mintha Buda- j pesten építették volna. És mégis ma már a szélrózsa minden irányában arról a gyalázatos, botrányos zavargásról beszélnek, melynek színhelye e napokban Magyarország fővárosa: Budapest volt. Világos nappal a rendőrség szeme láttára összecsődül egy söpredék, s az esti órákban könnyelmű buta jelszavak mellett elkezd— boltokat feltörni cs rabolni! Mi ehhez képest Savanyu Józsi bandája? A falusi házak nyitott kapuján szépen besétálni, s csendes jó estét kívánva, egy kis elemozsniát, s talán egy kis jó borravalót parancsolni önmagának : — megengedem, hogy korántsem dicsérendő situátió. De egy müveit ország kellő közepében, a civilizatió gyúpontján, hogy egy féke vesztett tömeg — ezernyi nép jelenlétében — akadálytalanul támadhassa meg a békés polgárokat, s dúlva fúlva feltörheti a zárt s összetörve mindent mi útjában áll elveheti, másnak jogos tulajdonát: — nos ez az állapot a mily megszégyenítő, ép oly veszedelmes is. Ehhez aztán annak a szerény vidéknek is van ám hozzászólása. Mert nem Pest-Pilis Soltés Kis-Kun megye székvárosa ám Budapest, de az egész — országé! Budapest közbiztonsága az országé is egyúttal! Ha Budapesten megrendül a bizalom a közbátorlétben, — elvész a hit az egész állam jogi és cultur létében. El kell csapni azt a rendőrkapitányt, a ki nem tud magának arról előleges tudomást venni, amiről az egész városbán már napok előtt beszéltek, hogy ilyen és amolyan tüntetés készül, hogy a gyárok munkásai, elzüllött existentiák, s az est csavargói egy kis kravall után leskelődnek. De be kell zárni az -- izgatókat is! Nem az a sok elfogott suhanc-gyerek az oka a zavargásnak, de az éhenkórász kommunista, socialis had titkos bujtogatói, kik ma az aniisemitizmusnak szájukba nem való áljeligéjével, holnap a communismus vezérszavával törnek a fenálló rend ellen. kisebb ellenvetés nélkül fogadta atyja ajánlatát. Tán azért, mert Várnayról mindig csak szépet s jót hallott. Vagy tán mivel örült, hogy igy szeszélye kielégítésére fris játékszerhez jut. A meiiyckző napja meghatározhatott. A grófi palotában külön lakosztály rendeztetett be, a legnagyobb fényűzéssel. Várnaynak sok jó barátja volt, kik minden áron igyekeztek őt. lebeszélni szándékáról. Csupán egy, a törpe termetű Waldcck, kívánt szerencsét vállalatához, — titokban pedig örült, a előre is jóizfteket nevetett. Persze neki erre különös oka volt. Valamennyien őszintén sajnálták Várnayt, hogy oly kora ifjúságában kerül egy mindenki fölött uralkodni vágyó, gőgös és szeszélyes nő hatalmába. — Egyedül Waldcck, a papucshösök e ritka példánya gyönyörködött titkos kárörömmel, — habár ő, papucsalattvalói jámborságáért se rangot, se vagyont nem kapott jutalmul. — Csak házasodj bátran barátom 1 Nem árt az a fiatal embernek! — monda — gúnyosan mosolyogva. — Persze, hogy nem árt, — viszonzá Várnay, Waldcck szakállát tréfásan húzogatva, sőt nagyonis használ, — hisz azt te legjobban tudod ! Általános, zajos derültség julalmázá cz elmés választ, a körülállók részéről. Waldcck azonban ujjával fenyegetve elhagyá a társaságot Egy hóval később, midőn a két barát ismét találkozott, Waldeck édeskés arezot vágott, gyorsan közeledett Várnayhoz és már távolról kiáltá : — Ah, itt jön a boldog ilju ferj ! logadd kiváló szerencsekivánatomat, — sok, nagyon sok örömteljes napo ( t élj gyöngéd és minden esetre szeretetteljes nőd karjai között! j — Köszönöm jó kivánatodat kedves barátom! viszonzá Várnay, oly benső nyugalommal, amely csakis boldog férjek tulajdona.— En valóban nagyon boldog vagyok, és e boldogságoméit, különösen neked tartozom köszönettel, minthogy a te biztató ajánlásod érlelő elhatározássá nősülésí szándékomat. Várnay nyugodtsága s félreismerhetlen őszintesége annyira zavarba ejté a gúnyos Waldecket, s örömét annyira lönkrciilányitá, hogy bámulatában utánozhatatlan együgyűséggel hebegve kérdezé: nene-iieni tréfálsz ? i-iga-lgaz volna ez ? Ma a zsidók boltját töri fel e hitvány csőcselék, holnap az urak palotáját, s holnapután az Istenházát! E sorrend talán változhatik, de az eredmény egyre megy. Ideje, hogy mindennek eleje vétessék. Ideje hogy azok a lapok, a melyeket a csőcselék nép szentirásként olvas, alább hagyjanak oktalan, céltalan izgatásaikkal. Lehet bizonyos elveknek, s eszméknek némi jogosáltsága, lehet azokról komoly., higgadt embereknek beszélni, vitatkozni; — de netÜKSssék meg, hogy minden sehonnai be merjen erőszak' kai avatkozni az államlét igazgatásába. S a kik ma az antisemitizmus kérdését rablások, fosztogatások által akarják megoldani, — vagy a kik e csőcselék táborral a jelszavak ugyanazonossága miatt kacérkodnak: — azokat be kell csukni az állami rend, s közjó érdekében. Az előbbieket a — börtönbe : az utóbbiakat a — bolondok házába. Voltak régenten is tüzimádók, voltak vizimádók. Istennek tisztelték azok a tüzet, ezek a vizet. De azért földhöz vágták a tüzet, ha az égetett, oltották, ha a házba kapott és gátot vetettek, ha hajlékukat a viz fenyegette. Ezt jó lenne követni azoknak, kikben van annyi szemernyi hazafiság, hogy az ugy is lábra kapott demagógiát hazánkban — bármi jelszavak alatt — uralomra juttatni nem óhajtják. Legyen hazánk a rend és béke országa ! Adjon a 'vidék jó példát a fővárosnak; s jó hírnevet az országnak. F. Egy uj törvényjavaslat. Több oldalról lett lapunk szerkesztőségéhez felszólítás intézve, ismertetnök azon törvényjavaslatot, mely a polgári házasságról szól, s mely az országgyűlés közeli, harmadik ülés szakában okvetlenül tárgyalás elé kerülni fog. E sorok te hát csupán ismertetésül szolgáljanak, a nélkül, hogy azzal már a törvény javaslat mellett akarnánk pálezát törni. A törvényjavaslat főbb pontj ai a következők : Keresztény férfi izraelita növel, vagy izraelita férfi keresztény növel a jelen törvény értelmében és hatálya területén polgári hatóság előtt érvényes házasságot köthet. Ami a házasság érvényességét, vagy érvénytelenségét, úgy szintén a házassági akadályokat illeti; azokra nézve azon törvények irányadók, melyek az 1877 t. cz. 28. * r t r — Es mi ertne lenne igaz ? viszonzá a kérdésre Várnay, egyet pödörintve nyalka kis bajuszán, tán bizony valami boldogtalanság nyoma látszik arezomon? A törpe papucshősuek elég volt a kétely e halvány árnyéka, — hogy Várnay' szavaiban teltetést, nagyxoló dicsekvést látva — hangos gúnykaczajra fakadjon. Szinte ugrált örömében. — Ha-ha-ha ! hiszen tudtam, tudtam, hogy csak szépítgeted a dolgot! Hogyis csalódtam volna ? — Jól ismerjük feleséged sárkánytermészetét! — Szegény fiu ! — bizony csak lapda vagy te az ő kezében ! — En kellenék oda barátom, én ! I Így hetykélkedett a kis Waldeck, mellét kidomborítva , fejét, hátravetve s büszkén lábhegyre ágaskodva Várnay előtt. Az apró, komikus alak feszelgése, bosszantás helyeit, kedélyesen mulattatá Várnayt, s azért tréfásan folytatá: — Igazad van kedves Waldeck, csakugyan igj r állhalna a dolog, ha nem én, de valaki más — no, nem téged gondollak — hanem ha valaki más lett volna helyemen. En, barátom, katona becsületemre s szavamra mondom, hogy a nő, akit mindnyájan szeszélyes, kiállhatlan zsarnoknak képzelénk, az én kis feleségem; olyan gyöngéd, otyan szelidés szófogadó, akár — akárcsak te ! Uj tableaux — Hallatlan, hihetetlen amit mondasz barátom! — Hát mégis — csakugyan — lehetséges volna ? kérdé újra bámulatba esve az imént gúnyolódó hós, sapkáját kezével idestova fészkeltelve fején. — Kérlek, kedves Gabikám, mondd cl nekem, fedezd fel a titkos büverőt, melynek varázs hatalmával ily hihetetlenül csodás győzelemre jutottál. Rövid gondolkodás után, legyen, elmondom, igy szól Várnay: de csak a legszigorúbb titoktartás mellett. Eközben mindketten egy közeli kávéházba tértek. Itt, Várnay közvetlen szomszédságában, méltóságteljes elegancziával foglalt helyet Waldeck, s aztán művelt, előkelő férfiúhoz illő komolysággal fogott a zamatos fekete szürcsölgetéséhez. Emellett a kezébe adott öblös csibukból keleti inyenczkedéssel éivezé az illatos dohányfüstöt és ünnepélyes kíváncsisággal várta a szót Várnay ajkairól, ki végre igy kezdé elbeszélését; , .»