Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1890.

1890-04-27 / 17. szám

akár egyik, akár másik. Kénytelen tehát ha megszorul, zálogházba adni olyasvalamit, ami nem értéktelen ugyan, de nagyob pénzintézet nem adna reá egy garast sem. Oda dobja a reá nézve sokszor igen nagy értéket képviselő kézi zálogot a zálogháztulajdonosnak tetszés szerinti megbecsülésre ; a ki aztán a meglehetős alacsonyra szabott kölcsönösszegből legelőbb is lehúzza a még tűrhetőnek mondhat 20— 25

0/°-os kamatokat. Vannak mindamellet, el kell ismernünk, igen tisztességes, humánus gondolkozással biró zálog-üzlet tulajdonosok is. De ezek száma csekély. Legnagyobb részük mindenképen arra törekszik, hogy a hozzájuk folyamodókat lehetőleg megkopasszák. S hogy könnyen el ne tudjon a kölcsönvevő a törvényes intézkedések módozatai felett igazodni : zálogczéduláikra csakis annyit tudtak kinyomatni, amennyi a „látszat"-hoz okvetlenül megkívántatik. Hogy a zálog-üzlet tulajdonosok némely kivételes esetekben rizikóra dolgoznak, az bizonyos. Hogy^foglalkozásuk nem éppen kellemes az is bizonyos. De hogy a nem épen nagymérvű rizikó daczára üzletük bizony eléggé jövedelmező : az még bizonyosabb ! Jövedelmező volna pedig még az .esetben is. ha szorosan a törvény szabványaihoz alkalmazkodnának s nem szednék saját tetszésük szerint a kamatokat. Mert ha jövedelmet nem hajtana; bizony nem foglalkoznának ily — szinre nem óppen|tetszető — üzlettel. Zálog-üzletre, főként nagyobb városokban, mindig volt szükség s lesz ezentúl is. Szorult anyagihelyzettel biró emberek mindig lesznek nemcsak azok közt, is akik szolidul szeretnek élni. S az ily egyének, a kik nagyobb pénzintézeteknél nem képesek maguknak hitelt szerezni, hova fordulhatnának, ha hirtelen megakadnak más kisegitő módszerhez, mindaz ily zálogüzletekhez. Egyik kisebb-nagyobb értékkel biró ékszerét, másik netalán összetakarított pénzén vásárolt, vagy örökségül kapott értékpapírját adja oda biztositókul (véglegesen megválni attól nem akarván), hogy némi kölcsönhöz juthasson s pillanatnyi pénzzavarán segíthessen. — Mindenesetre jó, hogy van hova fordulnia. De aztán nagyon kívánatos az is, hogy az ily megszorult egyének kedvezőtlen anyagi helyzetük miatt túlságosan ki ne aknáztassanak. Kívánatos volna, hogy az őket ellenőrző hatóság után nézve működésüknek, s követelnó tőlük, hogy a bevételeikről vezetett könyveket előmutassák. És ha visszaéléseket követnek el, ellenükben a törvényen intézkedések vétessenek foganatba. Ha Budapest tanácsa kellő figyelmet fordít működésükre : a vidéki városok hatóságai szintúgy figyelemre méltathatnák őket. Az ellenőrzés nem árt a társadalom szegényebb osztályaihoz tartozók bizonyára igen megköszönnék ezt az ily áron tanúsított éber ellenőrködóst.*) *) Tudtunkkal Pápán ez megtörténik és egyébként a Pápán fennáll egy zálogház tulajdonosai ellen c 8 e k é 1 y panasz hozható föl, sőt ellenkezőleg, tudva van róluk, hogy ezek a pénzre szorult közönséggel a legméltányosabban járnak el és a lejárt íálogokat sohasem pocsékolják el. Czikkiró. Közgazdasági czikk. — Biztosítás ügyéről. — (Folyt, és vége.) Immár sokan vagyunk a szövetségben — dijaink már túlhaladják óvenkint a félmilliót — de még mindig nem elegen. Ebben a szövetségben s'erotném látni, — s hiszem, reménylem. fogom is látni egykoron — minden magyar ga"da

fársamat, a kinek praktikus, józan magyar esze és ösztöne van. A ki azt mondja, hogy még olcsóbban is lehet biztosatani, mint a mennyibe a biztosítás kerül, — az szédelgő. A ki pedig annyiért akar biztosítani, a mennyiből a 'cárokra is jut és a spekulánsnak nyereségre is marad, az már drágábban biztosit, mint az első magyar biztositó-társaság a szövetséges gazdák részére Nincs tehát — a magyar gazdák közérdeke szempontjából — semmiféle lótoka, vagy létjoga annak, hogy most itt Magyarországban a külföldi tőke uj jégbiztositási vállatokban emésztessék fel. Mert ha olcsóbbak lesznek a külföldi tőke jégbiztosítás dijai, minők a mienk, akkor a károk és költségek nemcsak a dijat fogjék fölemészteni, hanem a vállalkozó tőkét is. Ha pedig az uj vállat dijai drágábbak lesznek, akkor akadni fog olyan jó botond, a ki ott biztosit nem nálunk. Do van még egy eset. Lehet hogy a külföldi verseny — a már létező és a még vajúdó egyaránt — paralell fogja kiszabni a jégbiztositási dijakat velünk. De a társaságok még igy sem lennének méltó versenytársai a szövetségnek, mert az esetleges dijfölösleg visszatérítésére nem kötelezhetik magukat, az lévén éppen üzleti czéljuk, hogy dijfölösloget érjenek el részvényeseik, nem pedig biztosító feleik javára. Ugyanezen üzleti czél szabná esetleg igen szűkre a versenyző társaságok kártérítéseit, mig a szövetség, a kárbecslések felett független bizalmi férfiaí által öröködik. Szóval előnyösebb, vagy olyan előnyös biztosítási feltóteleket, mint a s?övetség, egy társaság nem szabhat, se a kartelre lépett régi külföldi társaságok, se az alakulóban levő uj jégbiztositó társaság, Mert a szövetségben megtalálja a biztosítás tegfőbb előnyét: a fix dijat El van azonban kerülve a szövetségi biztositásnál a szövetkeztek legnagyobb hátránya : az esetleges után fizetés. Mindemellett a szövetség erkölcsi ós anyagi granszjiái a legnagyobbak. Mögötte áll, korlátlan szavatossággal, a dúsgazdag és becsületes első magyar általános biztosító társaság. És valamint ez a társaság, ugy a szövetség is, ellentótben va'amennyi versenytársukkal, kizárólag magyar belföldi intézmény. Mi a magyar gazdák nem vagyunk kozmopoliták, előttünk ez is nagy és komoly előny. Mi szükség van tehát itt uj jégbiztosigrttndolásokra ? Semmi. Egyáltalában nem tudom felfogni, hogy miért akar éppen a trieszti „Generáli" egy uj jégbiztositási társaságot gründolni, mikor azon ténynyel, hogy * jógüzlettől ö maga tényleg visszavonul, effektire beismeri, miszerint a jégbiztosítás terén a magyar intézményekkel a versenyt nem bírja. Ugyanezt beismerte a többi külföldi társaság is azon ténynyel, hogy szoros kartelre léktek s egyesülten vélik legyőzhetni a verseny azon akadályait, melyekben egyenkint felbuktak. Meddő erőlködés az uj gründolás,meddő erőlködés a kartel. A szövetséggel szemben a részvénytársasági jégbiztosítás megkezdte a visszavonulást. Ma már besimertók ezt, de a külföldi társaságok még kapkodnák a remény szalmaszálához: tán még megfordíthatják mesterségesen a tőlük természetesen elpártoló szerencsét. Ámde ezen reménykedésből is ki fogja Őket ábrándítani egy-két jégveréses esztendő. A jégbiztosítás m i már spekuláczió tárgya Magyarországban nem lehet A kik ma még csak rendesen hátrálnak, egy két év múlva megzavarodottan fognak futni. Lasz megint bőven krach bukás, felszámolás fúzió, újjáalakulás — szóval botrány, Azért a magyar gazda biztosítási dolgaiban is csak józan esze és ösztöne sugallatára halgasson. Ez nem tanácsolhat neki mást, mint hogy inkább a több előnyt ós több garancziát nyújtó belföldi, magyar biztosító intézményekre bizza magát, mint drágább, gyöngébb és efemer életű külföldi vállalatokra. Melczer Gyula, Borsodmegye alispánja, a magyar gazdák jégbiztositási szövetségének alelnöke. Hogy leszünk május elsején ? — Levél a szerkesztőhöz. —— Karczolat. — No tekintetes szerkesztő ur, olyat újságolok most, amiért dupla honoráriumot méltán kérhetnék s ismervén az ön nagylelkűségét és azon jótulajdonságát, hogy szimplán számítva nettó 0000 frt és krban szokta a honoráriumokat megállapítani: bizonyos vagyok benne, hogy meg is adná kivételesen most is nekem azt. Nem kevesebbről van szó, mict hogy sikerült megtudnom, mi minden készül május elsejére. Hogy ezt megtudhasam, három hétig előzetesen nem beretválkoztam, hajamtól a kefét, bajszomtól a pedrőt, arczomtól a vizet megvontam, petróleumot ittam borszéki spricczer helyett és sötét szomöldököt húztam vastag korommal a szemem fölé. Mindehhez járult még azon körülmény, hogy a m. kir. államvasutak szénhordászati szakosztályában napi 60 krért ideiglenes alkalmazást nyertem. Igy átszellemülve bejuthattam a „Nép szava" által az „elvtársak és elvtársnó'k"-nek oly annjira figyelmébe ajánlt értekezletre, a hol május 1-jének programmját megállapították. Nem akarom untatni az Ön lapja olvasó közönségét azzal, hogy e programmot a maga hivatalos, tehát unalmas mivoltában mutassa be, hanem elmondom egyszerűen, mi történik önnel is és mással io május elsején. Korán reggel felébredvén, megfogja ön nyomni a villamos csengetyü gombját. Miután ezt mintegy 17-szer ismételte, észlelni fogja, hogy vaj amit erélyesen a szoba ajtajához vágtak kívülről, ugy hogy a vakolat hullani kezd. Részletesebb körültekintés után tapasztalni fogja, hogy az odavágott holmi személyazonossága megegyez ,az ön czipojével azon különbséggel mégis, hogy máskor tisztított állapotban és szeliden becsúsztatott minőségben jelentkezik, e napon azonban tisztí tatlanul, s egy vörös papirossal benne, melyen e szavak fognak kékelleni: „Május 1. Abczug gazda éljen a cseléd streik." Ezen kellemetlennek talált inczidens után szokott módon a kávéházat látogatja meg, hol azonban azekott helyén a szokott „Pesti Napló" esti lappal kezében a főpinczért és alpinczért találja, kik rákiáltanak önre, hogy » hozzon már vizetK Ön leül, kávét kér, erre Önt kinevetik. A kasszajószivü hölgye megszánja végre, elé tesz egy csészét; a csésze üres, benne egy vörös czédula fekete betűkkel: „Május 1. Abczug vendég. -— Éljen a streik 1" Oda akarja hagyni a különös kávéházat, azonban rákiáltanak a csibukozva csevegő pinczérek, kávéslegények és billiárd-gyermekek, kik lábaikat egytől-egylg as asztalra rakták: „Ne menjen el, mert pórul jár! — Szolgáljon fel ! Ma az urak mi vagyunk, május 1-je van! Hozzon gyufát!

1" Erre ön teljesen felháborodik s rendőrért kiált. A rendőr önt meglátván, feléje siet s igy szól;