Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-04-03 / 14. szám

A hadseregszállítások körül. E lap hasábjain, egyik előző számban megemlékeztem arról a nagy feladatról, mely a textil- és rokonszakmákra várt a háború kitörésének pillanatában. Rámutattam arra a nagy szükségletre, melynek fedezéséhez a hadvezetőségnek az ajánlkozók sok százát kellett igénybe venni. S most, amikor egymást követik azok a plakátok, melyeknek kifüggesztésére egy fél óv előtt még csak gondolni sem mertünk, amikor mindenki siet, hogy enyhítse az itthon hagyottak nyomorát, támogassa a háború következtében hajléktalanná váltakat, most, amikor parancs nélkül kötelességévé van téve mindenkinek, hogy ha kell mindenét is feláldozza: önző, lelketlen ^emberek ezt a helyzetet úgy akarják kihasználni, hogy piszkos úton vagyonukat kívánják gyarapítani. Nem akarom a csalók nagy bűnét csökkenteni, hisz ez még a védőknek is lehetetlen lesz, még akkor is, ha párhuzamot akarnak vonni köztük ós azok közt, kik alkalmat adtak, hogy így szállítsanak, távol áll tőlem, hogy kritikát gyakoroljak az intendatúrával szemben, úgy gondolom azonban, hogy nem lesz felesleges rámutatni, most, amikor már magunk kárán tanultunk, azokra a hibákra, melyekből — szerintem — a hadseregszállítások körül felmerült visszaélések származhattak. A megbízások kiadásánál elv volt, hogy lehetőleg sok vállalkozó szállítsa a hadsereg szükségletét. Ennek indító okát pedig az képezte, hogy a lehetőség szerint, sokan részesüljenek a mutatkozó haszonban. Ez a tagadhatatlanul szép gesztus azonban még akkor is rengeteg pénzbe került volna, ha a szállítások pontosan megegyezés szerint történnek. Hogy mibe került most, hogy használhatatlan árut szállítottak ; erről jelenleg ne beszéljünk. Vizsgáljuk meg inkább, hogyan lehetséges elkerülni, első sorban azt, hogy az előírással ellenkezőt adjon a szállító, másodsorban, hogy a hadvezetőség azt az árt fizesse, melyet az anyag tényleg megér. Elvnek véleményem szerint nem azt kell felállítani, hogy sok szállítót részesítsünk megbízásban, hanem a beszerzést csak olyan egyéntől eszközöljük, ki hivatalosan kimutatja, hogy az áru felett nyersen, vagy elkészítve rendelkezik. Ha ezt a kikötést megteszi a hadvezetőség, úgy mindenek előtt biztosítja magát az ellen, ami gyakran előfordult, hogy a rendelést árdrágulás, vagy anyagbeszerzés hiányából egyszerűen nem perfektuálták. Elérjük azt, hogy az áru azon áron lesz beszerezhető, melyen legolcsóbban lehetséges volt. S ami a legfontosabb, az alkalmas nyers anyag, vagy a raktáron lévő kész áru biztos kezesség arra, hogy oly áru lesz szállítva, melyet a hadvezetőség vett és amelyre szüksége van. Ezzel, igaz, megkerültük a közvetítő kereskedelem egy részét, de hát miért kapjon nyereség részesedést egy üzletből az, aki azt a rizikót sem vállalta, hogy az áruba tőkét helyezzen el s így várt, míg a vevő megérkezik? Miért kell oly kereskedőnek csukaszürke posztót szállítani, ki, mint Neumann László, életében sem foglalkozott ily áru eladásával? A hadvezetőségnek meg kell állapítani azokat a készleteket, nyersen és elkészítve, melyek alkalmasak az ő céljaira, adjon a napi árhoz megfelelő hasznot a tényleges tulajdonosoknak, azonban csak azért előnyben részesíteni a megbízások kiadásánál a sok ajánlkozót, hogy többen részesüljenek a háborús szállítók hasznában, ez túlságos humanizmus. Háborúban élünk s tudjuk jól, hogy ma milliók lesznek könnyebben kiadva, de ne növeljük ezeket a milliókat akkor, amikor módunkban áll, hogy egy töredékét megtakaríthatjuk. Végül néhány szót azokhoz, kik kevés felelősséggel, de annál nagyobb lelkiismeretlenséggel olyan hamar készek voltak az egész országot joggal felháborító visszaélések kapcsán felekezeti elfogultságuknak vádaskodó kifejezéstadni. Csalók, tolvajok, rablók, lelketlen, önző emberek mindig voltak, ezek bűnéért azonban elitélni egy társadalmi osztályt, meggyanúsítani értük egy nagyobb kört, melyhez véletlenül egyikmásik tartozik, okos emberekhez nem illő, meggondolatlan cselekedet. Krausz Dóri. Használjunk hadisegély-postabélyeget! HETI ÜJDONSÁGOK. Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog ünnepeket kívánunk. — Ünnepi istenitiszteletek. A r. kath. templomban húsvét vasárnapján az ünnepi misét Kriszt Jenő esperesplébános mondja ; prédikálni Németh Imre káplán fog. Ünnep másnapján ugyancsak Kriszt Jenő miséz, a szentbeszédet pedig Kreutzer Ferenc káplán tartja. —• A ref. templomban mindkét délelőtt Kis József espereslelkész, a délutánokon Nagy Sándor legátus végzi az istenitisztelotet. — Az ev. templomban első nap Mesterházy László másodlelkósz, a második napon Baldauf Gusztáv püspöki titkár prédikál. — Gróf Esterházy Pál kitüntetése. A király elrendelte, hogy gróf Esterházy Pálnak, a pápai uraságnak, aki a 7-ik huszárezred főhadnagya és a háború kitörése óta parancsőrtiszti szolgálatot teljesít a harctéren, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a legfelsőbb elismerés tudtul adassék. — A Pápai Kaszinó közgyűlése. A Pápai Kaszinó, társasköreink legrégebbike, mult hó 28-án délután tartotta ez évi rendes közgyűlését a tagok élénk részvéte mellett. A közgyűlést Sült József kir. tanácsos, elnök nyitolta meg, s vázolva a helyzetet, mely a Kaszinót arra kényszerítette, hogy helyiségeit kórházi célokra engedje át, melegen üdvözölte a Kaszinó megjelent tagjait. Hermann Pál olvasta fel a Kaszinó jegyzőkönyveit, melyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. A mult évi zárszámadást ós a folyó évi költségvetési előirányzatot Baranyay Zsigmond pénztárnok terjesztette elő; úgy a zárszámadást, mint a költségvetési előirányzatot a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vette és jóváhagyta. Ezután a választásokra került.a sor. Harmos Zoltán indítványára közfelkiáltással választották meg elnökké Sült Józsefet, titkárrá Hermann Pált, pénztárossá Baranyay Zsigmondot, könyvtárossá Borsos Istvánt, háznaggyá dr. Baranyay Ferencet. A választmányi tagok megválasztása szavazó lapok utján történt s az eredmény az előző választmányi tagoknak egyhangúlag megválasztása volt. — A húsvéti kalács. A velünk szövetséges Németországban takarékossági szempontból elrendelte a hatóság, hogy nem szabad húsvéti kalácsot sütni. Bizonyosra vesszük, hogy Németország öntudatos népe megérti a háborús viszonyokból származó rendelet célját, s nem lesz család, amely a rendeletet kijátszani, vagy megszegni akarná. Nálunk legalább is szükség volna olyan takarékosságra, mint hatalmas szövetségeseinknél, mégis mindenki már hetekkel előbb igyekezett biztosítani magát, hogy — bármi áron — finom nullás lisztből húsvéti kalácsa legyen. Mert micsoda rettenetes dolog lett volna, ha idén — kivételesen — elmaradt volna a családok asztaláról a foszlós bélü, hófehér ünnepi kalács — azt elképzelni sem tudjuk. Pusztíthat körülöttünk a háború, nélkülözhetnek a harctéren akárhányszor drága véreink, az okosság inthet bennünket a takarékosságra : — azért mi csak megmaradunk hagyományos szokásaink mellett. Nem igaz, t. Közönség! — Dr. Zalai Béla. Lapunk mult számában röviden megemlékeztünk Zalai Béla haláláról. Azóta a fővárosi sajtó több előkelő organuma is külön cikkben emlékezett meg a korán elhunyt fiatal tudós tragikus sorsáról s mindannyi a magyar tudományos élet óriási vesztesége gyanánt siratja Zalai Bélát. Itt közöljük a magyar bölcsészeti irodalom legkiválóbb mesterének: Alexander Bernátnak a „Budapesti Hírlap"-ban megjelent gyönyörű nekrológját: Nekünk is elesett egy várunk, nem volt félelmetes, nem volt ismeretes, az ellenség nem ostromolta, mégis elesett. Tudományos irodalmunknak egy fiatal munkása, Zalai Béla dr. elpusztult Omszkban, Szibériában, hadifogságban, a harctéren szerzett öldöklő betegségben. A szegóny, nem nagyon erős testalkatú fiatal férfit (33 éves volt) betegen hurcolták Szibéria belsejébe, ott lelte halálát. Hány ilyen reményünk veszett így el! De ezt személyesen ismertük, kezdettől fogva figyelemmel ós érdeklődéssel kisértük pályáját, mely mind magasabbra vitte. Egyike volt a legkomolyabb, a legbecsületesebb fiatal filozófusainknak. A legmélyebben gondolkodó volt, az ismerettan legkényesebb kérdéseivel foglalkozott, a legmagasabbra törekedett. Néhány dolgozata magyarul jelent meg, kett ő német nyelven; a német folyóirat szerkesztője, aki közölte őket, a legnagyobb meglepődéssel fogadta ezeket az eredeti és merész gondolatszövedékeket. Rendkívüli küzdelmek árán jutott el oda, ahol most állott. Egy fővárosi középiskolának a tanára volt, szerényen élt, nem kereste a feltűnést, nem ismerte a klikkek üzelmeit, nem koptatta lábát az utánajárásban, nyelvét a hizelkedésben, ha valami nem sikerült neki, nem esett kétségbe, nyugodtan tovább dolgozott, azt se mondván: majd eljő az én időm is, mert ő csak egy eljövendő időre számított, arra, melyben gondolatai megérnek és nagy egésszé kapcsolódnak. Igazi filozófiai elme volt, ama keves ek egyike, kiket a sors a filozófiára predesztiná It, kik csak a gondolatért és a gondolatban élnek. Katonai kötelességének is épp oly buzgón ólt, mint a tudománynak és most örökre bucsut veszünk tőle. Igen finom, előkelő lélek volt, büszke, zárkózott, nyugalmas és belsőleg igen gazdag. Még küzdött a gondolat kifejezésével, még ne m tudta egészen kitárni belsejét, de amit belőle látnunk adatott, az nagy gazdagságot árult el. Barátjainak kis köre meg fogja őrizni emlékét, melyet mindenki becses szerzeménynek fog tekinteni. Az ifjabb filozófusok serege nag yon m

e£ fogja érezni elvesztét. Egyetlen egy ily embernek a példája is nagyon fontos, megüti egy egész kör munkájának alaphangját, föllebb eme li az egésznek a színvonalát. Hisszük, ho^y még emlékének is ilyféle hatása lesz. A háború veszteségei közt, fájdalom, ő is egy külön tétel. — A polgár-őrség gyűlése. A polgárőrség húsvét hétfőjón d. u. 3 órakor a városház tanácstermében gyűlést tart. E gyűlésre az őrség tagjait, s mindazokat, akik érdeklődnek a polgár őrség ügyei iránt, ez úton is tisztelettel meghívja a parancsnokság. — Tanítóképezdészek vizsgája. Azokna k a tanítóképezdei ifjaknak az osztályozó vizsgáj a, akik a legutóbbi ellenőrzési szemlén katon ai szolgálatra alkalmasaknak találtattak, szomb aton, e hó 27-én tartatott meg. A vizsgálatokon dr. Vértesy Gyula kir. tanfelügyelő elnökölt. — Áthelyezés. Pados Béla szolgálaton kívüli honvéd főhadnagyot, aki eddig Veszprémben teljesített szolgálatot, felügyelőtiszti minőségben a páp8Í katona kórházhoz vezényelte a pozsonyi katonai parancsnokság. , — Egyházi közgyűlés. A pápai evangélikus egyház vasárnap d. e. tartotta zárszámtdó közgyűlését Gyurátz Ferenc püspök és dr. Kluye Endre felügyelő társelnöklete alatt. Örvendetesen vették tudomásul, hogy a zárószámadások a nehéz viszonyok ellenére felesleggel zárultak, s Kirchmayer Győző pénztárosnak a felmen tvényt megadván, úgy neki lelkiismeretes sáfárkodásáért, mint Mesterházy László másodlelkós znek a pénztárkezelésnél tanúsított hathat ós , segédkezéséórt jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Az egyház családos tanítóinak a háború- ^ okozta drágaságra való tekintettel az egyház szerény viszonyaihoz mérten 100—100 koro na pótlókot szavaztak meg a folyó évre. Barcza István elhunyt egyházfi temetési költségeihez 100 koronával járultak hozzá; utódjául pödig egyhangúlag ifj. Horváth Dánielt választották meg. Az idén Pápán tartandó egyházmegyei gyűlésre képviselőkül megbízólevéllel Szutter , Dániel ig. tanítót ós Nánik Pál gyülek. ellenőrt küldötték ki. Ezeken kivül több kisebb jelentőségű belügyet intéztek el. — Halálozás. Városunk több családját sújtotta az a Muraszombatról érkezett gyászhír, hogy özv. Moiíinger Jónásnó ott elhunyt. Évtizedeken keresztül volt mint városunk egyik tekintélyes kereskedőjének neje, s amióta öz- ^ •egységre jutott, Muraszombaton lakó leányához költözött, hol hosszas betegeskedés után márc. 1 31-én elhunyt. — A hadi kórházak világítása. A villanytelep felügyelő-bizottsága szerdán tartott ülésében elhatározta, hogy a hadi kórházak részére a villanyáramot önköltségi áron : hektovatonkint 4 fillérért bocsátja rendelkezésre. A február l-ig elhasznált áram fejében járó mintegy 4000 K áramdíjat a felügyelő-bizottság teljesen elengedte.