Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-03-27 / 13. szám

Várhatsz. Visszamegyek hozzád, Vissza, nemsokára, Az én kis munkámnak Megvan már az ára. Őszbe csavarodott Mindenegy hajszálam, Nincs szomorúbb arc és Nincs betegebb nálam. Várhatsz. Visszamegyek hozzád. Ha ma nem, hát máskor: Tavaszébredéskor, Virágfakadáskor. Nem ért az ellenség Pusztító golyója, Mégis hazavisznek Egyszer virradóra. Várhatsz. Visszamegyek hozzád. Vissza, — nyomorékan. Jártányi az erőm, Ami kevés még van. Kiégett kanóchoz Hasonló a testem, Ami hozzád segít, Csak a szivem, lelkem. YÁR HATSZ. (A zsolnai kórházból.) Várhatsz. Ami tellett tőlem, Én már megdolgoztam. Mindenem, amim volt Értetek áldoztam. Duzzadó erőmet Mind elveszítettem, Haza visznek hozzád, Várjatok hát engem. Várhatsz. De tán jobb is volna, Ha sohasem várnál; Talán jobb is volna, Hogyha nem is látnál. Nem lesz bennem úgysem Már gyönyörűséged, Siratni való csak Szomorú vitézed. Várhatsz. Visszamegyek mégis. Hazavárhatsz engem, Láthatsz nemsokára Vihartól megverten, Testben és lélekben Elfáradva, törve, Botra támaszkodva, Kintól meggyötörve. Várhatsz. Visszamegyek hozzád Jajgató koldusnak, Sohasem vidámnak, Örökké csak búsnak, Szomorú- mosolygó Sánta katonának, Dalos kedvét vesztett Hallgatag madárnak. Várhatsz. Ne légy hideg hozzám, Ha majd oda érek ; Ne fordulj el lőlem, Ha egy jó szót kérek. Légy hozzám oly gyengéd, Szerető mint régen — Béke idejében — S várj ölelő karral, Mosolygó ajakkal — Édps feleségem. Molnár Kálmán. PRZEMYSI Öt hónapig keményen állott. Öt hónapig vivták hiába. A sáncán magyar szem vigyázott S ormain nőtt a hir virága. Öt hónapig repült a lelkünk Remélve, lelkesen fölötte ... Öt hónapig bizott a lelkünk S fényes legendát szőtt körötte . . . Öt hónapig keményen állott. Tartotta ősi szittyaerő .. . S a gyilkos hir szivünkbe szántott: Porba bukott a büszke tető . . . Barna rögére vérbeborulva Testvéreinknek ezre rogyott.. . Hol van a láng, mely ifjú erükben Mámorosan haj! úgy lobogott ? Hol van a fény, mely tiszta szemükből Tüztelien szórt száz sugarat ? Hol van a dal, mely gyözelemittas Sziv közepéből csengve fakadt? Sirjaikon haj! nyilnak-e rózsák ? . .. Zengnek-e gerlék esteli csöndbe ? . . . Bús Htegenböl álmaik utja Vissza talál-e a honi földre ? ... És az a másik néma csapat. . . Fegyvere nélkül, könny a szemébe. Mennyi imádság, mennyi vad átok Szállt ajkukról lőporos égre 1 . .. Szőke Dunának lágy csobogását Búteli lelkük hallja-e még: Homlokaikra hajnali fénnyel Tüz-e sugárt még itthoni ég ? ... Mintha siratna drága halottat, Borul az ország hangtalan éjbe . . . Temető ének : hitvesi könnyek ... S kis csemetéknek halk gügyögése. De hallga csak! Túl fegyverropogáson, Harcos paripák rengő robogásán Üzen az őrség beszkidi szellők Rügykifakasztó hajnali szárnyán: Öt hónapig keményen állott. Öt hónapig vivták hiába. A sáncán magyar szem vigyázott S ormain nőtt a hir virága. De elbukva is él örökké . .. Nyit még tavasz a rom között... Templommá lesz a drága föld, mit Magyar sziv vére öntözött! S az új szabadság templomába A késő kor tanulni gyül: Hogy tűzbe, vészbe, vad viharba ,Hazádnak rendületlenül"! ... Bakó Béla. Przemysl. Ez a név hangzásánál fogva előttünk idegen, de mégis — a büszke vár eleste után is — örök dicsősége marad ez a magyar vitézségnek. Minek áltassuk magunkat azzal, hogy kicsinyeljük a jelentőségét Przemysl elestének! Több őszinteséget, több komolyságot vár tőlünk a mai idő, mintsem hogy önámításokba ringathatnók magunkat. Az ellenség minden véres támadásával büszkén dacoló s csak az éhség által elpusztult vár dicső tragoediájában minden önámítás nélkül is meg kell találnunk a felemelőt, a vigasztalót, a biztatót: azt, hogy katonáink hősies, halálmegvető s az éhség gyötrelmei között is tettre kész vitézségére mindig számíthatunk. Sziklából, vasból épült várunk helyébe építsünk új várat: az ügyünk igazságába vetett hitnek erős várát. * Városunkba kedden, a korai reggeli órákban a Pápai Hírlap távirata hozta meg Przemysl elestének hirét s a Kis Tivadar féle könyvkereskedés kirakata előtt, hova táviratunkat közszemlére kifüggesztettük, egész napon át nagy emberáradat hömpölygött újra meg újra olvasva a hihetetlen hírt. Közben hangos zokogás is hallatszott a tömegben : egy-egy Przemyslben levő katona valamely hozzátartozója öntötte ki bánatát. Városunkból is sokan voltak a hős védőseregben, s ezek családjára immár megnyugtatólag hat a semleges országok sajtójából hozzánk eljutott hir arról, hogy az ellenség is a hősöket megillető tisztelettel veszi körül a vár dicső védelmezőit. Tudomásunk szerint városunkból a következők vettek részt a történelmi küzdelemben: Bergl Mór, Braun Miksa, Csomasz Kálmán, Eszlinger János, Friedmann Géza, Gombosi István, Gyenese István, Kovarczik József, Matics Károly, Nagy Károly, Prauer Virgil, Szabó Móric, Turner Nándor, Vései József. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Czech József altábornagy, kerületi parancsnok, kedden városunkban tartózkodott s szemlét tartott a honvéd huszárság fölött. — A református nőegylet estélye. A református nőnevelő-intézet dísztermében csütörtökön este előkelő közönség jött egybe, hogy a rokkant katonák segélyezésére meghozza a maga hazafias áldozatát. A terem ajtajában a figyelmes rendezőség a nőnevelő-intézet növendékei által készített Ízléses műsorral kedveskedett, amely gazdag élvezetet igért. Az ígéret meg is valósult. Már az első szám, a tanítóképző ifjúság zenekarának pompás játéka nagy elismerést aratott, s a hatalmasan harsogó riadó méltán rászolgált a felzúgó tapsra. Erre megjelent az emelvényen Gaál Mózes országos nevü ifjúsági iró szelíd alakja s megkezdte előadását a magyar nő hivatásáról. Áhítatos figyelemmel csüggött ajkán minden szem s hatást keresés nélküli egyszerű szavai szivből-szivbe ömlesztették azokat a fenséges gondolatokat, amelyekkel tele van a lelke a nőkről egy ideális gondolkozású magyar irónak, aki mint tanár is a magyar közművelődés szolgálatában egy emberöltőt töltött már el. Az előadó kitűnően ért a szivek húrjainak kezelésehez s a hálás közönség csak úgy szívta magába a mélységesen igaz eszméket, mint a kiaszott föld a nyári esőt. Igazán hálásak lehetünk a nőegylet vezetőinek, Kis Józsefné esperes nének és Faragó János titkárnak, hogy megtudták szerezni Gaál Mózest előadónak, kit szavai befejeztével ujjongó örömmel üdvözölt a mélyen meghatott közönség. Méltó folytatása volt e programmszámnak a Szmoligovics Erzsike nőnevelő-intézeti zongoratanítónő remek és preciz zongorajátéka, amit szokott ünnepi szavalónknak, Szabó Imre főiskolai széniornak szereplése következelt s ez alkalommal Vörösmarty „A v én cigány" c. költeményének finoman kidolgozott s nagyerejü előadásában gyönyörködhetett a k özönség. Konkoly Thege István főgimn. tanul ónak Kis Károly zürichi technikus finom zongor akisérete mellett előadott szép hegedüjátékát egy igen kedves jolonség, Erdély Edit tanítónőképp ői növendék gyönyörű éneke váltotta fel, akitől csak ujrázás után tudott megválni a hálás hallgatóság. Ezen énekszámokat Kiss József zenetanár kisérte zongorán a tőle megszokott pompás diszkrécióval. Az estély utolsó szá ma Tóth Lajos főiskolai énektanár vezetése mel lett a főiskolai ének- és zenekar hatalmas előa dása volt, amelyet a Lengyel-himnusz eléneklés ével kellett megpótolniok, mint az estély méltó záradékával. — A hadbavonulók érettségije. Mint az egész országban minden középiskolában, úgy nálunk is ma, szombaton ment végbe a katonának besorozott főgimnáziumi ifjaknak elbocsátó vizsgálata. Az alsóbb osztályúak ennek alapján csak osztályuk elvégzéséről szóló bizonyítván yt fognak kapni, a VIII. osztálybelieknek az osztály bizonyítványon kivül az érettségit is kézbesíti hatóságuk. A záróvizsgálatokon és az osztályzatok megállapítását végző tanári gyűlésen a ref. főgimnáziumban Németh István püspök elnökölt. Az ifjak egytől-egyig kiállották a vizsgálatot. Mint halljuk, a főiskola ma este, a konviktusban, a bevonuló ifjúságnak bucsuvacsorát rendez, amelyen a tanári kar tagjai is megjelennek. Isten áldása és sok szerencse kisérje valamennyi hadbatnenő tanulónkat! — A szentbenedekrendi főgimnáziumban hétfőn lesznek a besorozott ifjak érettségi vizsgái. A vizsgákon Városy Tivadar kir. tankerületi főigazgató elnököl. —f Meghívó. A pápai kaszinó évi rendes közgyűlését holnap, vasárnap d. u. 3 órakor tartja Jókai köri ideiglenes helyiségében, melyre összes tagjait tisztelettel meghívja az elnökség. — Főszerkesztőnk gyásza. Végtelen szomorúsággal vettük a hírt, mely mély gyászba borítja lapunk főszerkesztőjének : Körös Endrének családját. Dr. Zalai Béla fővárosi kereske delmi iskolai tanár, tartalékos zászlós a kárpáti harcokban még december végén orosz fogságba került s azóta sorsáért aggódó családja semmi hirt nem kapott felőle. A napokban azután gyászjelentés jött arról, hogy dr. Zalai Béla a háborúban szerzett betegsége folytán még február 2-án szeretteitől távol, Szibériába n Omszkban elhunyt.. Nemcsak családjának reménysége, de a magyar paedagógiának egy nagyképzettségü s széles körökben ismert nevü kiváló munkása veszett el az ifjú tanárban, ki sógora volt lapunk főszerkesztőjének. — Közélelmezésünk ügye. A héten csak egy gyűlést tartott közélelmezési bizottságunk, de mégis jelentős lépések történtek élelmez ésiink biztosítása érdekében. Spitz Márk imm ár elküldötte a városunkhoz érkező első nagyobb gabonaszállítmány árát és megvette a szükséges tengerinek is igen jelentékeny részét. Maga a város is vásárolt több waggon burgonyát és nagymennyiségű rizsét, s így minden reményünk megvan arra, hogy városunk nem fog hiányt szenvedni kellő élelmiszerekben. — Közgyűlések. A vöröskereszt-egyesület — mint már mult számunkban is jeleztük — ma, szombaton délután 5 órakor a Pápai Takarékpénztár dísztermében tartja évi rendes közgyűlését. — A pápai ev. gyülekezet pedig vasárnap a délelőtti istenitisztelet után zárszámadó közgyűlést tart. — Halálozások. Kiss János volt budapesti ügyvéd, aki betegsége miatt nyugalomba vonulván, pár hónappal ezelőtt leányánál, Kiss Emilia illatszerkereskedőnél városunkban telepedett meg, e hó 18-án életének 61. évében elhunyt. Mult szombaton délután helyezték az alsóvárosi temetőben örök nyugalomra.