Acta Papensia 2022. - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 22. évfolyam (Pápa, 2022)

2022 / 1-2. szám

S. LACKOVITS EMŐKE

Barangolások a Balaton-felvidék XIX. századi falvaiban

APjAiNKBAN, ha valaki ellátogat a Balaton-felvidékre, a falvakban és a szőlőhegyeken döntő többségében mást lát, mint a XIX. század látogatói. Ez volt az az időszak, ami ugyan őrizte még a régi életformát, de már egyfajta változás is megindult, ami azután a XX. századtól öltött jelentős méreteket.

A XIX. században a hazai és a Magyarországra látogató külhoni utazók a tájra való rácsodálkozásuk mellett, a térség falvaiban élő közösségek életmódja, kultúrája iránt is különös érdeklődést, figyelmet tanúsítottak, ami a Balatonfelvidéket is jellemezte. A tájnak és lakóinak felfedezése beleilleszkedik abba a folyamatba, amely a reformkorban indult és teljesedett ki, részeként az Európában is megfigyelhető XIX. századi szellemi áramlatok egyikeként. A század második felében ez felerősödött, amely a nemzeti tudat fenntartását, erősítését szolgálta.1

Ez a XIX. századi érdeklődés természetesen nem előzmények nélküli. Elegendő csak átlapozni a középkor végétől született munkákat, különböző útleírásokat, országismertetőket, sőt akár szépirodalmi műveket is, amelyekben olyan részeket találunk, amelyeket joggal nevezhetünk néprajzi megfigyeléseknek.2 Vizsgált korszakunkban pedig ezen munkák száma megsokszorozódott.

AZ ÚTLEÍRÁSOKTÓL A TUDOMÁNYOS KUTATÁSIG

A Balatonra és a Balaton-mellékére vonatkozóan kitűnő adatok gyűjthetők már a XVIII. századi útleírásokból is. Elegendő Kitaibel Pál nevét megemlítenünk, aki 1799-ben utazta végig a területet. Útja során kiválóan megfigyelte a

1 KOSA 1990.15.

2 Uo. 15.

1

DÓI: 10.55954/AP.2022.1-2.1